A házi kedvenc (light femdom)

Fegyverszünet

- Milyen volt a sorozatod? Történt valami érdekes? – ezek voltak másnap Ruby első szavai Renhez. Délután négy körül járt az idő, az iskolát aznap is ellógta. Trisszel hajnalban mentek haza, ezért kivételesen sokáig aludtak és csak tizenegy körül jutottak el a reggeliig, sikeresen elkerülve Jettet. Ren, aki azért jött, hogy nagylelkűen átadja az aznapi jegyzeteit, a ház előtt találkozott Rubyval.

A fiú megvakarta a füle tövét. Mindig ezt csinálta, ha sikerült kicsit zavarba hozni. – De jól ismersz – vigyorodott el. – Király részek voltak. Lemaradtam valamiről?

- Tudod, van valami, amit most tehetsz értem – azzal Ruby megcsókolta Trist. A fiú egy olyan ijedt kis hangot adott ki, mint akit nagyon megleptek, de nem húzódott el. Nem is nagyon volt neki merre, mivel háttal a falnak támaszkodott. Ruby maga sem értette, hogy mi ütött belé, de már sokszor csinálta ezt, túlontúl sokszor, ezért nem gondolkodott rajta sokat, követte az ösztöneit.

Az ajkuk összeért. Tris nem mozdult. Ruby egy pillanatra elgondolkodott rajta, hogy vajon van-e a fiúnak tapasztalata. Tudta, hogy sok más mindent csinált már, többnyire akarata ellenére. De az nem jelentette, hogy valaha megcsókolták már. Nem rendesen. A lány bal kezét a falnak támasztotta, a jobbal pedig belemarkolt Tris tarkóig érő hajába, hogy közelebb rántsa magához. Elképesztően puha volt. Aztán lassan elindult a nyelve...

- Ó, nem – válaszolt Ruby, kizökkenve a visszaemlékezésből. – Nem történt semmi.

- Pedig mikor te alkoholhoz jutsz, mindig történik valami furcsa – hitetlenkedett Ren.

- Nem is – tiltakozott a lány a fejét rázva. – Miről beszélsz? Általában jó kislány vagyok.

Ren kételkedve felvonta a szemöldökét – Mondja aki részegen ellopta a táblát a városnévvel és elrejtette az ágya alatt? Úgy, hogy közben üldözte egy sofőr és két biztonsági őr?

- Jó, jó – sóhajtott a lány – egyszeri eset volt. Ne mondd, hogy te nem csináltál még ilyet. Amúgy – kutatni kezdett a pulcsija zsebében valami után – tessék, otthagytad a cigidet – húzta elő a kis, sárga dobozt. – Visszaadás előtt kifosztottam egy kicsit. Szállítási költség.

- Köszi – bólintott a fiú. – Semmi gond. Öhm...akkor én most megyek. Van még egy kis dolgom ma.

- Rendben. Úgy is viszont kell még lássalak mostanában – mosolygott a Ruby. – Szép estét.

- Viszont – köszönt a fiú is.

Ruby még percekig kint ácsorgott a ház előtt. Ezt nem mondta Rennek, mert ugye előző este nyilván semmi sem történt, de nagyon furcsa volt odabent a hangulat. Először is, jól tudta, hogy éjszaka sokat ivott és elszaladt vele a ló. Másodszor, Tristan semmi jelét nem adta annak, hogy emlékszik, azon kívül, hogy reggel óta két árnyalattal vörösebb volt, mint általában. Ruby sem merte felhozni a témát, mert félt, hogy helytelenül cselekedett. Végülis, lesmárolni valakit egy random buliban, akit alig ismersz, az egy dolog. Olyat már számtalanszor tett. De beleegyezés nélkül letámadni egy nála két évvel fiatalabb fiút, aki függ tőle, gyakorlatilag a kutyája és korábban szexuálisan bántalmazták, az már teljesen más. Ruby maga sem tudta, hogy kit akar hülyíteni. Az első pillanattól kezdve bejött neki a srác, amit valahogy, lehet Tris traumáinak a fényében, nem egészen érzett helyénvalónak. Nagyot sóhajtott és besétált az ajtón.

Jett ott ült a nappaliban, ahogy általában, a tévé előtt, és valami hülye Qtube videón röhögött. Tris fenn tanult, ahogy általában, a szobában. Nem sok minden változott – konstatálta a lány. Az is lehet, legalábbis így gondolta, hogy legjobb lenne tettetni, hogy az a csók soha nem történt meg.