Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

4. fejezet: Elszabadult mágia

Mindhárman a tevékenység-mérőre meredtek. A mutató néhány másodpercig remegett a narancssárga mezőn, majd mintha semmi sem történt volna, visszalendült a zöld, nulla fenyegetés elnevezésű állapothoz. Pár pillanatig csak a hármas lélegzetvétele hallatszott az irodában.

- Ez meg mi a fene volt? - szólalt meg végül Rowan. - Ugye nem csak én láttam...?

Graves felpattant. Sebes léptekkel rontott a fogashoz, lekapva róla a kabátját, és csak aztán fordult hátra az ikrekhez, pár pillanatig elgondolkodva ráncolva a homlokát.

- Jöjjenek velem. - mondta aztán. Az ikrek kérdőn pillantottak egymásra, majd az utasításnak eleget téve felzárkóztak a férfi mögé. Szinte futólépésben tértek vissza a lifthez, ahol Graves sietve vágta oda a meglepett koboldnak. - Kiemelt Nyomozások Osztálya.

Ahogy a lift ereszkedni kezdett, Rowan még mindig kíváncsian tanulmányozta Graves-t. A férfi nem szólt semmit, nem mondta el, milyen lépéseket készül tenni, sem azt, hogy őket miért rángatta magával. Nyilván nem akarta, hogy felügyelet nélkül ott maradjanak az irodájában, legalább is ez volt az egyetlen lehetséges válasz, ami a nőben hirtelenjében felmerült. A helyzet túl váratlanul adódott, és még egy olyan fontos ember, mint a MACUSA feje sem találhatott hamarjában jobb megoldást. Nem akarta őket másra bízni, tisztában volt a képességeikkel, azzal, hogy veszélyesek lehetnek, döbbent rá Rowan. Inkább maga akarta az ellenőrzése alatt tartani őket.

Hosszú ideig tartó süllyedés után érkeztek meg a Kiemelt Nyomozások Osztályára, amely a Minisztérium egyik alsóbb szintjén helyezkedett el. Az alagsori érzetet a tér sötét kövekből való kirakottsága, a számos vastag oszlop és az alacsony mennyezet is fokozta. Amikor kiszálltak, a lift előtti térben egész csapat fogadta őket, teljes készültségben: férfiak és nők, akik szemlátomást csak Graves-re vártak.

- Remélem maguk is észlelték a történteket. - szólalt meg a köszönést mellőzve Graves, miközben kilépett a liftből. Megjelenésére azonnal néma csend támadt, mindenki az ő szavait leste. Néhányan kíváncsian pillantottak Rowan és Reynard felé, akik Graves mögött a liftajtónak támaszkodtak. - Helyszín?

- Pike Street, uram. - jelentette valaki. Graves biccentett és elvegyült az emberei között. A MACUSA aurorjai egyaránt hosszú bőrkabátot és kalapot viseltek, és legalább olyan mogorvának tűntek, mint a brit Mágiaügyi Minisztérium varázsbűn-üldözői.

- Ért az okklumenciához... - mondta halkan, csak Rowan által hallhatóan Reynard. A nő számára nem volt kérdés, kiről beszél. - Biztos rájött, mit tudok, amikor az összezörrenésünk után azonosítottam, hogy honnan jött. Az irodában próbáltam belenézni a fejébe, de kizárt engem.

- Ez eléggé várható volt azok után, hogy... amit csinált. - Rowan a szeme sarkából Graves felé pillantott. Az auror épp parancsokat osztogatott az embereinek, tökéletesen kézben tartva a zavaros helyzetet, amelyet a megmagyarázhatatlan riasztás okozott. - Elég profinak tűnik... szinte már túl profinak.

- Hm. - Reynard csak ennyit mondott, olvashatatlan kifejezéssel fürkészve nővére valamely okból kissé kipirult arcát.

Graves most végzett a parancsok osztogatásával.

- Abernathy!

Alacsony, öltönyös fiatal férfi ugrott oda hozzá, egyértelműen nem az aurorok egyike.

- Igen, Mr. Graves? - kérdezte szolgálatkészen, aztán tekintete Rowanra és Reynardra siklott és láthatóan megdöbbent, úgy meredt az ikrekre. - Ők... ők...

- Kérem juttassa el ezt az üzenetet a Nagy-britanniai Mágiaügyi Minisztériumba, minél hamarabb. - szakította félbe a látványos csodálkozást Graves, sürgetően Abernathy felé nyújtva a papírt, amelyet még fent, az irodájában írt. - Szeretném, ha lehetőleg még ma eljutna Theseus Salmander-hez, még jobb lenne, ha a válasz is megjönne estére.