Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

19.rész

Jungkook jó ideig azon agyalt, hogy mi is történhet majd hétvégén. Vajon hogy fogadja majd édesanyja a barátját? És Taehyung, hogyan fog viszonyulni ahhoz a környezethez, amiben Jungkook lakik? Hiába látta már kívülről a házat, azt is távolról, akkor is félt. Félt, mert nekik nem volt olyan nagy házuk és szépen berendezett, mint az átlag embereknek.

-Szia. - szakította ki a gondolkodásából Taehyung boldog hangja. - Sokat vártál?

-Nem, én is csak most jöttem. - tartott egy kisebb távolságot Jungkook, mikor látta, hogy az emberek kezdenek sokan lenni.

Neki ez még furcsa volt. Ez az egész. Egyik napról a másikra Taehyung egy barátból, a barát lett. Igazság szerint nem tudta, hogyan is kéne viselkedni vele, eddig, csak barátnője volt és akkor is a lány pattogott inkább körülötte. De Taehyung egyáltalán nem lány és még nem is pattog, sokkal visszafogottabb.

-Valami baj van? - szaladt össze Taehyung szemöldöke. Nem értette, hogy mi a baja barátjának.

-Nem, nincs semmi baj. - mosolygott Jungkook, majd kézen ragadta Taehyung és el is indultak haza.

-Ideges vagy valamiért? - próbálta tartani Jungkook gyors tempóját Taehyung.

A másik fiú hirtelen torpant meg. Persze, hogy ideges volt, amikor ma megy hozzá először a barátja.

Ez normális, nem? Gondolta magában Jungkook és próbált lassabban menni, hogy legalább valamennyire tudja követni Taehyung.

-Egy kicsit, igen. Vagyis.. Nem ideges vagyok, inkább izgulok. - vakarta a tarkóját.

-Addig nem megyünk tovább, amíg el nem mondod, hogy mi a baj. - Taehyung úgy állt meg, mintha földbe gyökerzett volna a lába. Valóban komolyan gondolta és nem is ment tovább.

Jungkook sóhajtva állt szembe Taehyunggal és kissé elpirulva nézett rá.

-Cs.. Csak izgulok és inkább félek
Mert jössz hozzám, most először
Kicsit izgulok, hogy mi lesz. - túrt tincsei közé, mire Taehyung felnevetett.

-Tegyél úgy, mintha egy haver menne át hozzád. - vont vállat.

-De te nem egy haver vagy. Rég nem. Nem tudok úgy tenni. Már a barátoma vagy, nem szimplán haver.

Taehyung mosolyogva lépett egyel közelebb Jungkookhoz.

-Túl aranyos vagy. - hajolt közelebb Taehyung. Jungkook futólag körbenézett, majd a másik ajkaira hajolt.

Valamennyire nyugodtabban vette az irányt haza felé.

Egy nagyobb sóhajjal nyitotta ki az ajtót, nagyjából nyugodtan. Jobb szívvel vitte úgy haza Taehyungot úgy, hogy az apja már nem tudott neki ártani. Sem neki, sem esetleg Taehyungnak. Nincs, aki megvető és elítélő pillantásokat vessen rájuk vagy, aki szóvá teszi, hogy miért nem egy lányt vitt haza.

A szőke mosolyogva nézett körül a takaros kis házban. Egyáltalán nem azt nézte, amitől Jungkook félt. Sokkal inkább lekötötte a stílus, amivel be lett rendezve egy-egy szoba.

-Sziasztok. - jött ki Jungkook édesanyja izgatottan.

-Anya, ő.. Ő Taehyung. - mutatott a mellette álló fiúra. - Tae, ő anyu. - mutatott vissza anyjára.

Taehyung mosolyogva hajolt meg a nő előtt és be is mutatkozott neki. Jungkook anyja kedvesen mosolyogva invitálta be őket a nappaliba, hogy egy kicsit jobban megismerje fia barátját.

Jungkook csak hallgatta őket. Ahogy telt az idő úgy múlt el az idegessége, látva, hogy nincs is mitől tartania, hiszen anyja látszólag kedveli Taehyungot.

-Jólvan, elég lesz mára belőlem. Menjetek csak be a szobába. Örülök, hogy eljöttél Taehyung. - mosolygott a nő.

Jungkook boldogan húzta maga után Taehyungot, majd be a szobájába.

-Anyu kedvel téged. - csukta be maga után az ajtót.

Taehyung derekára kulcsolta a kezét és a homlokára adott egy puszit. A szőke hajú kuncogva tolta el magától a másikat és tekintetét végigvezette a szóban.

-Ez az a napló, amit kaptál. - ült le az íróasztal elé. - Írtál azóta bele? - fordította fejét Jungkook irányába.

-Igen, elég érdekes dolgokról. - bólintott a fekete.

-Miről?

-Olvasd el. - biccentett a napló irányába és leült az ágyra.

Kíváncsian fürkészte a naplót olvasó személyt és az ő reakcióját. Szinte kivétel nélkül minden sor és oldal Taehyungról és az ő körülötte lévő dolgokról szólt.

-Te ezek alapján ilyen sokáig tartott amíg rájöttél, hogy kedvelsz?

-Nem. Nem értettem, hogy miért érzek úgy irántad, ahogy. - vont vállat. - Első oldalon úgy is olvashattad. Csak barátnőm volt eddig. Abból is egy.

-Igen, olvastam. Meg azt is, hogy tetszik, amikor puszit adtam neked. A csók is. És.. És a hasam. Azt a részt többször is elolvastam. - nevetett, mire Jungkook arcára felkúszott a pír. Nem gondolta át teljesen, hogy miket írt.

Taehyung felkelt a székből és lassan sétált Jungkook elé, majd az ölében találta meg számára a kényelmes helyet.

-Aranyos, mikor elpirulsz. - simított végig Jungkook piros arcán, másik kezével pedig Jungkook már egészen hosszú hajába túrt. - Olyan jó, hogy megfogadod a tanácsomat. Jól áll a hosszabb haj.

-Most már bevallod, hogy magadnak akartál? - húzta féloldalas mosolyra a száját.

-Bevallom. - bólogatott Taehyung és Jungkook ajkára tapadt.

Elmélyítve a csókot dőltek el az ágyon. Taehyung keze az alatta lévő pólója alá vezette a kezét, csípőjét pedig egy lassú mozgásra késztette.

Jungkook egy kisebb nyögést hallatva fordította maga alá Taehyungot, ágyékát a másikéhoz nyomva. Nyakára térve hagyott rajta csókokat és halványabb szívás foltokat, amikre Taehyung néhány jóleső sóhajt hallatott. Jungkook hirtelen állt le és hajolt el a szőkétől.

-Mi a baj? - könyökölt fel Taehyung.

-Csak nem szeretnék semmit elsietni. - suttogta Jungkook. - Nem akarok semmit elrontani kettőnk között, amikor épp, hogy jó lett minden. Meg nekem..

-Az első. Ne aggódj, nem rontasz el semmit. És nem sietünk sehova. - nyomott egy puszit Jungkook piros arcára.

A következő pillanatban az ajtón néhány kopogás hallatszódott, ami miatt Jungkook pillanatok alatt vált el Taehyungtól és próbált a lehető legtermészetesebben viselkedni.

-Gyere. - invitálta be anyját Jungkook.

-Nem akartam megzavarni semmit. - mosolygott mindentudóan a nő. - Szólni akartam, hogy néhány órára itt kell hagyjalak titeket. De ezt gondolom nem fogjátok bánni.

-Anya, befejeznéd a célozgatást? - forgatta a szemét Jungkook.

Miután a nő magukra hagyta őket, Jungkookot Taehyungot átölelve dőlt el az ágyon és a hátát simogatta, miközben beszélgetni kezdtek.

Végre úgy érezte, hogy van egy olyan személy az életében, aki megérti és szereti őt.