Cigarette

Adnál?

Az élet szopás.

Hajnali fél négykor suliba menet, munkából jőve azt hiszem, ennél korrektebben meg sem lehet fogalmazni, hogy az élet egy nagy átbaszás, legalábbis nekem ezt a csúnyábbik felét mutatja.

Egy kávé és egy cigi tart csupán életben. A tüdőmet maró füst és az a furcsán kellemes borzongás amely ezzel jár kissé felébreszt, visszahúz ide ebbe a világba; amihez nem tartozom, de nem is akarok tartozni, csak vagyok, és ez nekem rohadt jó így.

A csikket környezettudatosan elhajítom, majd rátaposok és továbbállok, a Földnek már úgyis mindegy; haldoklik (én is).

A reggel hidege arcon csap minden egyes lépésnél így, hogy már nem fújom a füstöt a saját arcomba. Felveszem a kapucnimat, hogy legalább a fülemet melegítse valami, ha már a sapkámat elhagytam.

- Bassza meg! - mormogom magam elé az üres utcán.

Minden bassza meg. Az az utolsó szál cigi is, amit fél perce eltapostam, és ez a kihűlt kávé, amit még az automatában vettem a melóhelyen. Ez az a tipikus szar kávé, ami csak arra jó, hogy felébresszen, és nem a koffein miatt, hanem mert annyira bűn rossz. De legalább felébreszt.

Megpillantom a suli kapuját, de az ellenkező irányba fordulok, és kellemes távolságban az épülettől leülök egy padra, átfagyni. A porta hatkor nyit, addig pedig még van egy órám itt üldögélni.
Haza is mehetnék munka után, de akkor nem érnék vissza, csak késve, az meg nem éri meg mindennap. Sőt tulajdonképpen dolgoznom se kéne, mert "otthon" minden meg van, kivéve egy-két apróság, mint család, béke vagy szeretet.

Egy szőke hajú, ismeretlen srác lép mellém, rám pillant, hogy szabad e mellettem a hely(?), én pedig aprót bólintok, hogy foglaljon helyet.
A zsebéből előkotor egy doboz cigarettát és lassan kihúz egy szálat.

- Adnál? - tarhálok.

- Nem dohányzom. - rám sem pillant, csak a szájához emeli a cigit, majd meggyújtja és beleszív egy nagyot, majd szaggatottan, lassan kifújja a füstöt.

- Hah. - rámosolygok "kedvesen", majd felállok, hogy elhagyjam a helyet és egy nyugodtabbat keressek, ahol csak egyedül vagyok a gondolataimmal.

Szó nélkül elém dugja a dobozkát és a gyújtót - ezzel meggátolva az elhaladásban, majd apró mosolyra húzza a hidegtől enyhén lilássá színeződött ajkait.

- Adnék.

--------
Sziasztok!!
Nagyon régen írtam már ide. Mostanában inkább csak magamnak alkottam, azonban most szeretnék ezzel visszatérni.
Egyszer posztoltam már ezzel a címmel, de törődött így jobban átgondoltam és másik történetet rendeltem a címhez.
Remélem szeretni fogjátok! ❤️