18. rész "Ma van a temetés."

4 1 0
                                    

Erika tegnap érkezett, már hárman vannak a kis jutai házban. Ma ahogy felébredtek, még annyi

kedvük sem volt semmihez mint tegnap. Ma van a temetés. Eljött annak is a napja, senki nem várta

és senki nem készült még fel rá lelkileg. Gergõ és Rebeka reggel 8kor ébredtek fel, és 10 órakor

kezdõdött a mise, utána pedig a temetés. Mindenkit Jutában temetnek és mindenkit ma hiszen

mindenkinek volt ide kötõdése.

- Srácok, el kellene majd mennetek a városba virágért, meg kérhetlek rá titeket, hogy ha

elkészültetek temetés elõtt menjetek el?-kérdezte tõlük Erika

Gergõ és Rebeka is csak bólintott, nem szóltak egy szót sem.

- Én elmegyek fel öltözök, utána át adom a terepet. -mondta Rebeka Gergõnek

A lány mikor bement a szobába, elõ vett egy fekete csõfarmert, és egy teljesen egyszerû fekete

blúzt.

- Drága testvérem, te szeretted ha ki kerázom magam. Miattad igyekszem ma csinos lenni! -

mondta a szobába a könnyeivel küszködve

A nyakába rakott egy nem túl hosszú nyakláncot, amit még testvérétõl kapott és fel vette fekete

magas sarkú cipõjét , hogy megnézze milyen az összkép. Ki ballagott a tükör elé végig mérte magát

és ki bújt a cipõbõl.

Gergõ mikor látta, hogy szabad a szoba be is ment, Rebeka pedig elfoglalta a fürdõt.

Gergõ már fogat mosott és a haját is megcsinálta.

Õ is egy fekete farmert és egy fekete inget vett fel.

Rebeka közben vállára engedte hosszú barna haját. Semmi sminket nem rakott fel, úgyis le sírja

csak, utána meg olyan lenne mint egy panda.

- Indulhatunk? -kérdezte Gergõ

- Már ilyen korán? -nézett rá furcsán Erika – Még van 1 órátok a temetésig.

- Még van egy kis dolgom.-felelte Gergõ

- Ja értem. -válaszolt Erika és nem kérdezõsködött

Már õ is a fekete egybe szoknyájában volt és egy fekete csinos cipõbe.

Rebeka fel kapta magas sarkú cipõjét, Gergõ pedig a fekete nem túl sportos de kényelmes cipõje

mellett döntött és elindultak.

A rádióhoz sem nyúltak. Szinte síri csendben telt az út. Rebeka azt sem tudta hova mennek, csak

bízott Gergõben.

A kettõskereszthez mentek. Mikor oda értek Gergõ be tolatott a kocsival a parkolóba. Le terítette a

csomagtartót egy tiszta pléddel és rá ült, majd maga mellé ütögetett egyszer-kétszer jelezve

Rebekának, hogy jöjjön oda mellé. Õ is fel ült a kocsira.

- Így nem leszünk piszkosak. -szólalt meg – És nagyon szépen belátni a várost.

Igaza volt gyönyörû kilátás volt a városra, szinte felülrõl.

- Mire gondolsz most? -kérdezte Gergõ és megszorította Rebeka kezét

- Gyilkos vagyok, megöltem azt a lányt aki voltam. Az a lány mindig mosolygott, sok barátja volt,

az a lány akit anno láttam a tükörbe most már halott. A szeme sötét és ritkán mosolyog. És tudod

szinte folyton sírok. De nem látható sírás. A lelkem sír. Tombol. Üvölt. Ha az ovis énem most látná,

el sem hinné mi lett belõlem, egy drogos.

- Ne beszélj már hülyeségeket nem vagy drogos!

- És te? Neked mi jár a fejedben? -kérdezett vissza és meg gyújtott egy cigit

- Talán az, hogy már nem reménykedek és nem tervezek elõre, csak sodródok az árral Lesz ami

lesz, jön aminek jönnie kell!

- Ebben is tök igazad van. Gergõ -nézett rá nagy szemekkel – Én nem akarok vissza menni a

temetésre.

- Mennyi idõnk van még?

- Húsz perc és kezdõdik a mise.

- Értem. A misét akkor hagyjuk ki, a temetésre meg elmegyünk.

- Rendben.

A következõ fél órában körülbelül csak cigiztek és néztek le a városra.

- Na Cukorborsó, mennyünk el virágért aztán megyünk Jutába.

Rebeka be pattant a kocsiba, Gergõ a plédet hátra dobta majd õ is be ült és indultak is.

Egy virágosnál a Flamingó panzió mellett meg álltak és Gergõ be szaladt, vett néhány szál fehér

rózsát.

- Induljunk!-jelentette ki mikor be szállt.

- Rendben.

Gergõ szépen lassan be indította az autót majd mikor az órájára pillantott észre vette, hogy kicsit

késésben vannak. Bea és Erika is jó párszor hívta Rebekát, hogy mégis hol vannak, és , hogy ugye

vissza mennek?!

Gergõ normális tempóval végig ment a városon, mikor ki értek akkor kezdett el kicsit sietni.

Az egyeneshez érkeztek, már csak egy kanyar és ott a temetõ. Egyikük sem volt még mindig

felkészülve rá.

Egyszer csak Gergõ fehér Opel-e mögött fel tûnt egy Audi. Úgy tûnt elõzni akar, de kanyar is jött és

jöttek is szembe. Gergõ végig kísérte a folyamatot a visszapillantó tükörbe, és az Audi valóban

Gergõ mellé hajtott és próbált elé be férni. Közben a fiú lassítani sem tudott mert megint a seggébe

jött egy autó mögötte. Gergõ és Rebeka is feszülten ültek az autóba. Látták, hogy jön szembe egy

kocsi, az Audi pedig éppen vele szembe hajtott, de már nem fért be Gergõ elé. A szembe jövõ kocsi

is gyorsan jött.

A két autó összement, az Audi pedig vissza csapódott a szembe jövõ lökhárítójáról neki a fehér

Opelnek. Gergõék autója sem ment lassan és még az Audi-s lendülete is hozzá tett. Elég szép erõvel

neki csapódtak egy fának, és mind a ketten elvesztették az eszméletüket. A vezetõ és az anyós ülési

légzsák is kinyílt.

Erika mikor meghallotta mi történt a temetés után egybõl rohant a kórházba. Szegény asszony.

Elvesztette a fiát, és most a lánya életéért küzdenek az orvosok.

Lelkiismeret (BEFEJEZETT!)KIADOTT!!🤩Donde viven las historias. Descúbrelo ahora