Kőbe írt história

8. Viszonzatlan, mi!

"Nem. Nem, nem, nem. Nem akarom, nem tudom, nem igazság, nem." Ezek a gondolatok forogtak a fejemben akárhányszor egyedül maradtam. Ez volt az oka, hogy belevetettem magam Bathilda néni könyvtárba, vagy Albussal töltöttem az időm. Amíg a varázsló a közelemben volt el tudtam felejteni, hogy mit kell tennem, hogy össze fogom törni a szívét, hogy minden össze fog omlani körülöttem alig, hogy elkezdtem volna élvezni.

A beszélgetéseink Albussal mindig órákon keresztül tartottak, az a fiú egyenesen zseni. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen még azt hinném, hogy ő is potterokopédia. Sőt ha ez nem lett volna elég, olyan könnyen megért és követi a gondolataim menetét, mint soha senki. Mellette végre úgy érzem tartozom valahova. Talán ezért is fáj a szívem éjszakánként, mikor eszembe jut, hogy mi vár rám.

Őszinte leszek, nehéz úgy élvezni valamit, hogy tisztában vagy vele, hogy vége kell, hogy legyen, hogy te fogod okozni a végét, én mégis tovább csinálok mindent, mintha mi sem történt volna. Kedvesen mosolygom Albusra, megfogom a kezét, nevetünk, viccelődünk, mintha a világ nem fenyegetne azzal, hogy a nyakunkba szakad.

- Szeretnék veled kipróbálni valamit Gellert. - A kérésre egy pillanatra megáll a szívem. Éppen Bathilda néni könyvtárában ülünk, mikor barátom megszólít.

- Mi fordult meg a fejedben Albus? - Kérdezem igyekezve, hogy ne látsszon aggodalmam az arcomon.

- Ez! - Nyújt felém egy könyvet, ami egy bizonyos oldalon van kinyitva. Én gyanakodva veszem el a tárgyat és kezdem el olvasni. Vissza kell magam fognom, hogy ne nyeljek egy hatalmasat.

- Vérszerződés? - Pillantok fel a fiúra, miután végig olvastam a szöveget, akinek izgatottan csillognak a szemei, amikor bólint egyet.

- Megesküdhetünk, hogy nem bántjuk egymást soha sem, így könnyebben fogjuk uralni a világot, miután megszereztük az ereklyéket. - Magyarázza, én pedig arcomra erőltetek egy mosolyt. - Lehetne a barátságunk záloga.

- Tetszik az ötlet. - Biccentek egyet, ő pedig elkapja a kezem.

- Akkor mire várunk? Csináljuk! - Ránt fel a földről.

- Óvatosan. - Kuncogom, akkor is ha a szívem éppen szúr a gondolattól, hogy mit fogunk elkövetni. Ez lesz az, ezt fogja Edevis tükrében látni.

- Kezdjük. - Mondja lelkesen, ahogy előhúzza a pálcáját, én pedig követem a példáját. Mind a ketten a tenyerünkhöz nyomjuk a pálcáink. Még ennyi év után is elámulok a mágiától, ezért van, hogy most is csillogó szemekkel figyelem, ahogy a kis sebből felemelkedik a vérem a levegőbe és összekeveredik a szemem láttára a velem szemben álló fiú vérével. Albus felemeli a kezét, amit én is megismétlek és összeillesztjük a tenyerünk, mély levegőt veszek, ahogy lehunyom a szemem. A szívverésem megkétszereződik, mikor a fiú ujjaim közé fonja az ujjait. Hosszú percekig állunk így némán, mikor kinyitjuk a szemünk.

- Őrizd meg te, ha az öcsém meglátja patáliát csap. - Kuncogja, még mindig a kezem fogva. Én mosolyogva nyúlok a közöttünk lebegő tárolóért.

- Vigyázni fogok rá. - Mondom magabiztosan és teszem felsőm zsebébe a tárgyat. Tekintetemmel végig követem, ahogy lassan kinyújtom az ujjaim, itt az ideje, hogy elengedjem őt.

- Gellert. - A nevem hallatára felkapom a fejem. A fiú centikre van az arcomtól. Szeretők lettek! Visszhangzik a fejemben az információ, ami eléri, hogy gombóc nőjön a torkomba.

- Albus, én... - Kezdek bele, de közelebb hajol hozzám. Mikor is hirtelen szájára teszem a szabad kezem, a másikkal pedig megszorítom a kezét. Meglepetten néz a szemeimbe, én pedig igyekszem minél őszintébben nézni rá. - Ne siessük el Albus. Ígérem, ha megtaláljuk mindet, akkor örökre együtt maradunk. - Szorítom meg jobban a kezét és egy puszit nyomok a homlokára. Ő lehunyja a szemét és biccent egyet, mire elengedem őt.

- Mennem kell, nem sokára vacsora. Holnap találkozunk? - Kérdezi egy halvány mosollyal és kis pírral az arcán.

- Feltétlenül. Reggeli után elmegyek érted. - Mondom, miközben kikísérem őt a házból. Némán állok az ajtónak döntve a fejem perceken keresztül, miután Albus elment.

- Gellert! Tudom, hogy azt mondtad nem akarsz erről beszélni, de látom, hogy emészt téged. Kérlek, mondd el, könnyebb lesz. - Teszi vállamra Bathilda néni a kezét. Én mély levegőt veszek, ami majdnem sírásba ment át, de eltávolodok az ajtótól és követem a nőt a társalgóba. - Mondd el Bathilda néninek mi a baj. - Öleli át a vállamat.

- Szeretem őt! Az a baj! - Sírom el magam.

- A szerelem nem bűn kicsim. - Veregeti meg a vállam.

- De nekem össze kell törnöm a szívét. - Mondom komolyan.

- Miért? - Lepődik meg, mire szomorúan elmosolyodok.

- Hogy ő legyen a valaha élt egyik legerősebb varázsló, hogy ott tudjon állni az emberek mellett, hogy felismerje a gonoszt. Nem változtathatom meg. Ez cannon. - Temetem kezeimbe az arcom.

- Oh, Gellert. - Ölel megint meg a néni.

- Így is megváltoztattam. Hagynom kellett volna. De... - Szívemre szorítom a kezem. - Nem akartam, hogy jobban fájjon neki. Hogy jobban fájjon nekem. - Szipogom.

- Mit változtattál meg? - Hallom az aggodalmat a hangjában.

- Nem hagyom, hogy szeretők legyünk. Hagyom, hogy érezze, le se tudnám tagadni, de nem fogom hagyni, hogy megtörténjen. Ha megtenném... - Itt elcsuklik a hangom.

- Nem tudnád itt hagyni és megtenni, amit meg kell. - Fejezi be helyettem.

- Igen. - Suttogom. - De legalább egy emlékem lesz róla. - Húzom elő a vérszerződést.

- Ez nagyon komoly mágia. - Bathilda néni hangja csodálattól cseng. - Még csak közvetve se fogtok tudni ártani a másiknak! - Erre kitágulnak a szemeim.

- Az öccse öli meg. - Kapok a szám elé.

- Mi? Kit? - Megrázom a fejem, így is sokat mondtam. - Na, nem! Most nem fogod ezt játszani. - Fordít maga felé. - Mondd el most! Ha kell megesküszöm, hogy nem lépek közbe és nem akadályozom meg, de ne tartsd magadban, el fog emészteni. - Látom a tekintetében az aggodalmat, ami arra késztet, hogy leeresszem a kezem.

- A nyár végén, el kell hívnom magammal. Az öccse viszont közénk fog állni. Hármas párbajnak kellene lennie, de a paktum nem enged minket párbajozni, a varázslataink csak akkor használnak, ha az öccsét támadjuk, de Albus nem fogja őt támadni, én pedig biztos csak védekezem. Mármint az első után. - Fintorodom el. - Albus és én tehát nem fogunk tudni varázsolni se szinte, a mágiánk nem fogja engedni. Ez viszont azt jelenti, hogy az a varázslat, amit senki se tud, hogy ki lőtt ki, ami megölte a húgát, annak az öccse pálcájából kell jönnie. Így nehezebb dolgom lesz. - Sóhajtok.

- Miért? - Pislog rám a néni.

- Úgy kell tűnnie, mintha én csináltam volna és akkor kell elhagynom a várost. - Nézek ki az ablakon. - Hamarosan vége a boldog életnek. - Hunyom le a szemem.

- Oh, Gellert. - Öleli át a vállam és teszi kezét a fejemre. - A végén minden rendbe fog jönni. - Ad egy puszit a hajamra. - Bathilda néni tudja, minden rendbe jön majd. - Én csak biccentek egyet, nincs szívem elrontani a kedvét, nem kell mindent tudnia a jövőről.