A zongora hangja | Niall Horan FF

◽51. Fejezet◽

Kimberly

A telefonom csörgésére ébredtem fel, pontosabban az ébresztőm hangjára. Azonnal kipattant a szemem, és gyorsan kinyomtam a kellemetlen zajt, amely megzavarta a nyugodt, korai reggelemet. Azonban muszáj volt megzavarnia: ma van a felvételi az állatorvosira. Akkor tudatosult bennem ez mind, és ennek hatására a gyomrom összezsugorodott, nagyjából akkorára, mint egy borsó. Eddig nem izgultam, de most elég rendesen rám jött a pánik.
Miután kinyomtam a telefonomat, visszafeküdtem az ágyamba a barátom mellé. Niall olyan aranyosan aludt. Haja kócosan a homlokába lógott, egyik karjával még mindig a derekamat ölelte, mint este, arcára erőtlenül sütöttek a nap első reggeli sugarai. Mocorgásomra persze ő is felébredt, és közelebb húzott magához. Szeme csukva volt, nem volt kedve neki sem felkelni. Fejemet mosolyogva a mellkasába fúrtam, mialatt én is visszacsuktam a szememet pár perc erejére. Egész nap el lettem volna így, de sajnos pont a mai nap nem volt erre alkalmas.
Szívesen el lettem volna még ebben a helyzetben, azonban nem akartam elkésni a felvételimről, ha már egyszer annyit készültem rá. Lassan felemeltem a fejemet Niall mellkasáról, aztán mivel láttam, hogy ő velem ellentétben visszaaludt, elkezdtem ébresztgetni.
-Jó reggelt, álomszuszék-túrtam bele a hajába óvatosan. Érintésem mosolygásra késztette, és lassan kinyitotta a szemeit, amiket álmosan megdörzsölt. Nagyon édes volt.-El fogunk késni. És még azt mondtad, én leszek fáradt reggel...
-Jó reggelt. Én sem vagyok fáradt, csak nem akarok felébredni. Jó volt veled aludni-morogta rekedtesen, és egy gyors puszit adott a homlokomra.-Viszont a mai nap fontos neked. Majd máskor alszok délig.
-Annyira izgulok a felvételi miatt-vallottam be, miközben visszahelyeztem a fejemet a mellkasára. Egyik kezével elkezdte a hátamat simogatni nyugtatásként, ezzel is próbálva valamennyire segíteni állapotomon. Keze a hátamról lejjebb vándorolt a fenekemre, amin csak elmosolyodtam. Nem tagadom, ezzel valamennyire sikerült elterelni a felvételivel kapcsolatos gondolataimat egy teljesen más irányba. Úgy tűnt, mintha elfelejtette volna azt, hogy tegnap kicsit összevesztünk. Vagyis nem is volt az igazi összeveszés... Inkább csak féltékeny volt David miatt, tegyük hozzá, teljesen feleslegesen. Még az a szerencse, hogy mára ezt befejezte. Nincs oka így érezni. Ez tök rossz érzés nekem is, arról nem is beszélve, hogy hamar idegesítő tud lenni.
-Nem kell. Sokat tanultál. Tudom, hogy sikerülni fog-biztatott. Egy csókot adtam az ajkaira, amit persze ő hosszúra nyújtott. Kuncogva feküdtem mosolyogva a hátamra, és Niall kapva a lehetőségen fölém kerekedett. Még több csókot adott, mind az ajkamra, mind az arcomra. Lassan haladt, és a nyakamat is végig csókolta, ami ismét kuncogásra késztetett. Megnyugtatott, hogy ő még reggel, kócos hajjal, kissé fáradt fejjel is ugyanolyan vonzónak talál, mint általában.
-Gyere, keljünk fel. Ne késsünk el!-toltam el magamtól mosolyogva. Mivel tudta, hogy ez tényleg fontos nekem, megértően bólintott.
Mindketten kikászálódtunk az ágyból, bár tegyük hozzá, egyiküknek sem volt túl sok kedve hozzá. Én túlságosan izgultam, Niall pedig még tudott volna aludni pár órát pluszba. Ő felkapta magára a tegnapi pólóját, én pedig magamra vettem egy kapucnis pulcsit arra az időre, amíg megreggelizünk a konyhában. Utána úgyis el kell készülődnöm, rendbe kell tennem magamat. Reggelihez viszont tutira nem fogom felvenni azt a ruhámat, amiben menni akarok, mert biztos, hogy akkor leöntöm magam kávéval vagy leeszem magam a szendvicsemmel. Időben felkeltünk, van időm elkészülni. Niall pedig nyilván azért vett fel pólót, mert nem fog félmeztelenül enni a szüleimmel egy házban. Az kéne, hogy megint félreértsék azt, amit nem kellene, ezzel kellemetlenséget okozva nekünk, de főleg nekem.
A konyhában csináltam magunknak reggelit és kávét. Igazából én nem voltam éhes, inkább csak azért ettem, hogy legyen bennem valamennyi energia és tudjak gondolkozni. Niall teljesen úgy érezte magát, mintha otthon lenne, ami azért a szívem mélyén valamennyire megnyugtatott, hiszen a sok szar ellenére ezek szerint szeret nálunk lenni. Még kómásan, de vidáman reggelizett, és osztotta meg reggeli gondolatait velem, amit figyelemmel hallgattam. Elég beszédes kedvében volt, de ez engem abszolút nem zavart. Imádom hallgatni, ahogy beszél. Olyan megnyugtató, szexis hangja van, amit a cuki ír akcentusa csak még imádnivalóbbá tesz számomra. Csak mi voltunk lent, a többiek még javában aludtak. Mondjuk jogos, hétvégén én sem kelek fel soha korán. A mai nap egy kivételes, remélhetőleg soha vissza nem térő alkalom. Nem zavart, hogy csak ketten voltunk. Jelenleg a hátam közepére nem kívántam azt, hogy anyám szúrósan nézze minden mozdulatunkat, és belekössön Niallbe. Még bele se gondoltam, mit fog szólni ahhoz, hogy elköltözök Niallhez. Olyan aranyosan felajánlotta este, és igazából tényleg nagyon jó lenne egy csomó szempontból. A szüleim ebbe úgysem szólhatnak bele. Én ezt már eldöntöttem, hogy így lesz, és ez így lesz jól. Alig várom, hogy csak vele legyek egy házban. Nyilván mindkettőnknek fura lesz először (mivel Niall eddig többé-kevésbé egyedül lakott, én meg a szüleimmel), de szerintem nem kérdés, hogy mindketten hamar megszoknánk, és élveznénk a helyzetet.
A gyors reggeli után elkezdtünk készülődni. Elővettem a szekrényemből azt a szoknyámat, amit tavaly ugyanilyenkor felvettem, és ami legutoljára a banketten volt rajtam. Az ilyen alkalmakra illik szépen felöltözni, viszont mégsem annyira szépen, hogy az már kihívó legyen, esetleg túlzásnak számítson. Ezért választottam ezt a ruhát, amit a fürdőszobában gyorsan magamra húztam. Ez egy testhez simuló fehér, kicsivel térd fölé érő egybeszoknya volt. Bár fehér volt, anyaga mégis takart a fehér ruhák nagy részével ellentétben. Dekoltázs része V-alakban volt kivágva, de mégsem annyira, hogy az a férfi felvételizők, esetleg a felügyelő tanár figyelmét elvonja. Az eszemmel akarok bekerülni, nem a testemmel. Ha már egyszer okos vagyok, akkor alap, hogy az eszemet fogom használni, hogy megmutassam, ott a helyem az egyetemen. Emiatt sminkemet is szolidabbra csináltam, mondjuk nem mintha máskor egy tonna vakolatot szoktam volna magamra kenni. Nem festettem magamnak füstös szemeket, nem tettem fel vörös rúzst, igazából ennyi. Egyszerűre csináltam, olyan "no make-up" smink lett. Hajamat copfba fogtam a fejem tetejére, hogy még véletlenül se lógjon az arcomba a feladatok kitöltése közben. Egy utolsó pillantást vetettem magamra, és miután megvoltam elégedve a látvánnyal, visszamentem a szobámba, a rám váró Niallhez.
Niall az íróasztal előtti forgószékemen ült, a képeimet nézegette a falamon, miközben rám várt. Elég sok képem van, mindegyiket imádom. Főleg a barátaimról, az utazásaimról, Lilyvel rengeteg van, de azért kint van a vele közös képem is. Ami eddig az egyetlen közös képünk, ami az első is egyben. Ez akkor készült, amikor Niallnél voltam. Éppen valamilyen innivalót készített nekem, amikor Lily Instán küldött nekem egy szelfit egy tök aranyos filterrel. Olyan volt, hogy az arcodra, a szemed alá kicsi fekete szíveket tett. Tudom, igazából nincs benne semmi extra, de akkor nagyon aranyosnak tűnt, és így visszagondolva, az lett a kedvenc filterem. Gondoltam, én is kipróbálom, mert miért ne. Beállítottam a filtert, és belecsücsörítettem a kamerába (mert Lilyvel mindig retardált képeket küldünk egymásnak), miközben becsuktam a szememet. Mivel csukva volt a szemem, nem vettem észre, hogy Niall is odasietett a képhez, így még mielőtt elkészítettem volna, odajött, és egy puszit nyomott az arcomra. Így lett megörökítve a kép: nekem csukva a szemem, a kamerának csücsörítek, mint egy 12 éves kispicsa, aki először töltötte le az Instagramot, oldalamon pedig ott van Niall, aki az arcomra ad egy puszit. Teljesen véletlen volt a kép, rögtönözve volt az egész, viszont annyira aranyosra sikerült, hogy nem volt kérdés, hogy lementem, hogy aztán helyet kapjon a falamon.
Ahogy meglátott a szobámban, szemét végig vezette rajtam, és amíg a szekrényemhez sétáltam, hogy kivegyem a magassarkúmat, éreztem, hogy tekintete szinte lyukat fúr a hátamba. Még azt is hallottam, ahogyan hosszasan kifújta a levegőt. Ez tipikusan olyan volt, mint amikor tetszik valakinek valami, de valami oknál fogva ezt nem akarja vele megosztani, inkább magába fojtja gondolatait és az érzéseit. Újra szembe találtam magamat vele, mikor megtaláltam a keresett cipőimet. Kicsit mintha feszengve helyezkedett volna a széken. Tetszettem Niallnek, de mivel már nem sok időnk maradt, nem nagyon tudott mit kezdeni azzal, hogy felizgattam. Nekem viszont eszembe jutott a tegnap este. Amikor azt hittem, szex lesz a vége a heves csókolózásunknak, de helyette alvás lett az eredménye. Úgy gondoltam, kicsit visszaadom most neki, mit éreztem tegnap.
-Nagyon csinos vagy-dicsérte meg a külsőmet, mikor a cipőmet letettem a földre, és a tükörhöz sétáltam, hogy megnézzem, nem kenődött-e el a sminkem a nagy készülődések közepette. Utána fújtam magamra egy kevés parfümöt is, hogy jó illatom legyen.
-Ahw, köszönöm-mosolyogtam rá meghatva, aztán közelebb mentem felé. Lehajoltam hozzá, és egy puszit adtam a szájára, amivel természetesen nem elégedett meg, ezt pedig ki is használtam. Beleültem vele szembe az ölébe, mire érzelmesen az ajkaimnak esett. Még jó, hogy nem tettem fel rúzst.
Kezeimet a vállára tettem, olyan közel voltam hozzá, hogy mellkasom az övéhez nyomódott. Kezeit a csípőmön pihentette, majd az egyiket levezette onnan a szoknyám aljához. A szívem egyre szaporább tempóban kezdett dobogni, ahogy Niall az anyagot a combomon lassan egyre feljebb kezdte húzni. Egy pillanatra meg is feledkeztem arról, hogy nekem nagyjából háromnegyed óra múlva felvételit kellene írnom. Még a "tervem" is kiment a fejemből, miszerint megszivatom Niallt úgy, ahogyan tegnap ő engem. Túlságosan felforrósodott a hangulat ahhoz, hogy ésszerűen tudjak gondolkodni. Miért nem tegnap este volt ilyen? Miért ma reggel kell ezt csinálnia, amikor tudja, hogy sietünk, ezért vissza fogom utasítani? Kedvem lenne leugrani egy szikláról.
-Menjünk lassan az egyetemre-toltam el magamtól. Szemeiben azonnal megjelent a csalódottság, ami miatt megsajnáltam. Megszakad a szívem, ha abban a gyönyörű szempárban a csalódottság csupán csak egy halvány jelét is meglátom. Mentségemre legyen, én is az voltam.
-Ne már, Kimberly, komoly?-kérdezte elkeseredve. Még mielőtt bármit is mondhattam volna, megrázta a fejét, ezzel mutatva, hogy magától is rájött a válaszra. Magaddal csesztél ki Niall, még tegnap este.-Oké, menjünk.
Felvettem a cipőmet, aztán lementünk a földszintre. Amíg a szüleim sok sikert kívántak nekem, és igyekeztek mindenféle hasznos tanáccsal ellátni, addig Niall beindította a kicsit. Mosolyogva köszöntem meg nekik, de legbelül sírni lett volna kedvem, annyira féltem, hogy megint elrontom. Elköszöntem a családomtól, majd a táskámat a vállamra kapva kimentem én is. Nem volt nálam semmi extra, csak az irataim, a telefonom, és egy flakon víz, szóval csak a felvételihez szükséges dolgok.