A Hollóháti lány - Harry Potter fanfiction

A meccs

Másnap reggel a taláromban ébredtem. Meglepődtem, de aztán eszembe jutott a múlt éjjel, és gyorsan a fürdőszobába szaladtam. Belepillantottam a tükörbe. Elmosolyodtam, mivel egész jól állt új frizurám. Megkönnyebbülten mostam fogat, és indultam el a Nagyterembe. Ahogy leültem a Mardekár asztalához, éreztem magamon a tekinteteket, de ezúttal nem zavart.

- Miért csúfítasz jobban magadon? - hallottam Parkinson hangját.

- Mert rád szeretnék hasonlítani - vigyorogtam rá, ő pedig csak megforgatta a szemeit, és valamit suttogott Malfoy-nak.

Jókedvűen elfogyasztottam a reggelimet, majd elindultam az ajtó felé.

- Azta! Nagyon jól áll a rövid haj - hallottam meg egy kedves hangot.

- Igen. Elképesztően tetszik - mondta valaki más. Mosolyogva megfordultam, és a Weasley ikrekkel találtam szembe magam.

- Megadod a fodrászod számát, csajszi? - sipította George, mire mindannyian nevetni kezdtünk. - Egyébként nincs kedved kimenni az udvarra? Még van egy kis idő az első óráig, úgyhogy nyugi stréber, nem fogod lekésni.

- Nem is vagyok stréber! - bokszoltam bele a karjába kuncogva.

- Hát, nem véletlenül vagy Hollóháti - értett egyet Fred.

Az udvaron leültünk egy padra, és a testvérek tervezgették a következő csínyeiket.

- Szerintem megtréfálhatnátok Pitont - mondtam nekik.

- Mit tettünk veled? - kérdezte tettetett kétségbeeséssel Fred, mire nevetni kezdtünk.

Az ikrek társaságában egyszerűen nem tudtam abbahagyni a kacagást. George vicceket mesélt, Fred pedig tanárokat figurázott ki. Én szinte minden mondatukon hahotáztam.

- Most már mennem kéne - szóltam a könnyeimet törölgetve, amik a nevetés miatt potyogtak.

Elköszöntem tőlük, aztán elindultam a bűbájterem felé.

2 hét elteltével

Nagyon izgatott voltam amiatt, hogy láthatom játszani barátaimat (ha nevezhetem már így az ikreket). Gyorsan mentem le a Nagyterembe, ahol nagy volt a hangzavar. Mindenki a fél óra múlva kezdődő meccsről beszélt.

- Nem lesz izgalmas - hallottam Malfoy hangját az asztal végéről. - Hisz a kettő legbénább ház játszik egymással. - Na igen. Köztudott, hogy Malfoy és a bandája nem igazán szívelik a Griffendélt és a Hugrabugot. - Ráadásul a játékosok is pocsékok.

Erre a szavakra csak megforgattam a szemeimet.

- Mit forgatod a szemed, Hollóháti? - vetette oda Parkinson. Kezdődik. - Fáj, hogy a mocskos Weasley barátocskáid a legbénább játékosok?

- Ne merj így beszélni róluk! - mondtam kicsit hangosabban, mint kellett volna.

A teremben elhallgattak, és minden szem ránk szegeződött, de ez a fekete hajú lányt nem zavarta.

- Úgy beszélek róluk, ahogy akarok. Egyébként is, ők megérdemlik. Mocskos vérárulók.

Haragosan felálltam.

- Rólad is lehetne pár dolgot mondani, Parkinson.

- Rajta!

- Gyere - suttogta valaki a fülembe. Nem néztem rá, csak a szemem sarkából láttam egy vörös tincset. Mérges pillantást vetettem Pansy-re, aki csak mosolygott, majd elhagytam a termet.