~And I know that you're scared, because hearts get broken. Golden~
Tudom, hogy félsz, mert a szívek összetörnek, de túlságosan értékes vagy ahhoz, hogy alábbhagyjak a szeretéseddel.
Bár legszívesebben néha elbújnék előled, eltemetném mélyen magamban minden egyes gondolatomat rólad képtelen vagyok ezt tenni. Csak bámullak, és azon gondolkozom, hogyan lehetséges az, hogy mindvégig velem éltél, csak fel sem fogtam azt, hogy valaha fontos lehetsz a számomra.
Azt vettem észre magamon, hogy gyakran morfondírozom rajtad, boldogság. Te nehezen meglelhető, éveken keresztül bujkáló, igencsak félénk teremtés. Te, akivel minden másodpercem csoda, és csordultig van bódulattal, ám ha hiányod felüti a fejét, üres leszek, akár egy megtöltetlen, lyukas borospohár, amelynek a jelenétével próbálom álcázni azt, hogy elveszítettelek.
Hiszen lehetsz akárki, ülhetsz magányosan egy kávézóban mélabúsan magad elé meredve, sétálhatsz a nyári záportól nedves járdán a belvárosban, kocsikázhatsz a napfényben, énekelve egy szerelmes dalt, esetleg otthon gubbaszthatsz egyedül a sötétben a négy fal között. Mindegy, hogy ki vagy. Csak ne felejtsd el, sosem egyszerű felrúgni minden szabályt, elengedni a régi rosszat és harcolni egy igazán jó dologért, amelyet csak idő kérdése, hogy megkaparíts, de mindennél érdemesebb.
Tudom, hogy nem akarsz egyedül lenni a végén. Akkor, mikor minden összezuhan, akár egy gyéren felépített kártyavár. Nem akarod, hogy mások tisztában legyenek a félelmeiddel, a gyengeségeiddel vagy a problémáiddal. De mindenkinek szüksége van szeretetre, segítségre és biztatásra. Át kell venned az irányítást a saját életed felett, bele kell szeretned abba a személybe, aki vagy és lenni akarsz a jövőben. Az már nem baj, ha a múltbéli hibáidat egymásra halmoztad, mindenki ezt teszi. Csak légy elég erős bevallani azt, hogy tévedtél és térdre estél. Merj felállni, leporolni magad és emelt fővel távozni. Javítsd meg, tedd jobbá azt, amit elrontottál hiszen attól válsz legyőzhetetlenné.
Mikor már azt képzeled mindened megvan rájössz, hogy még sincs így. Tudod, gyakran történik meg az, hogy a leglényegesebb dolgokat hiányoljuk. Nem egy személyt, egy új tárgyat vagy éppen elegendő bevételt, hanem Őt, a boldogságot. Alkalomadtán fel kell nyitnod a szemed, és meg kell látnod a tükörben egy személyt, aki először bár nem biztos, hogy visszamosolyog rád, idővel minden gátat lerombol, amelyet te a kezdetekkor képtelen voltál. Higgy abban, hogy képes vagy rá.
Tudom, hogy éveken keresztül kerested a boldogságot ahhoz, hogy elnyomd és elfedd magadban a magányosságot, és azzal is tisztában vagyok, hogy mihamarabb megfogod találni. Magadban. Szerelemre kell lelned önmagadban, merned kell mosolyogni és önfeledten nevetni ahhoz, hogy minden más dolog magától értetődő legyen.
Tartsd meg, fókuszálj, reménykedj és vidd vissza magadat abba a fénye, ahonnét érkeztél, mert talán azt gondolod túl fényes számodra az egész amibe csöppentél, vagy túl sötét, így elnyomja a világosságod, de nincs így. Képes vagy kitörni minden önkényből, ha hangot mersz adni annak, amit elakarsz érni, megakarsz szerezni!
Ne légy reményvesztett és összetört, mert ránk vársz az égben, mosolyogva és vidáman, ügyet sem vetve a sok rosszra, amely alattad zajlik.
Ne érdekeljen a bőröd színe, az kit is szeretsz, milyen a tested, mi történt a múltadban, miben hiszel, miféle ruhák vannak rajtad, kik a barátaid, vagy milyen iskolában és hogy tanulsz, milyen munkahelyen és hogy dolgozol. MERJ ÖNMAGAD LENNI!
Én is elveszítem a fejem, és tudom, hogy te is félsz, mert a szívek összetörnek, de túlságosan értékes vagy ahhoz, hogy alábbhagyjak a szeretéseddel.
Néha elveszíted az irányítást afelett, aki vagy, de nem kell pánikba esned, vagy felhagynod mindennel amit eddig elkezdtél.
Hagyd, hogy a könnyeid utat törjenek, a lábaid megremegjenek, a szíved eszeveszettül dörömböljön a mellkasodban, mert attól vagy csak igazán nagy kincs. Kincset adsz a világnak, sőt két kézzel szórod ezt szét, hogy mindenki egyformán megkaphassa. Fényt hozol a sötét szobákba a mosolyoddal, és az összes megszólalásod után apró szeretetszirmokat égetsz mások lelkébe. Ha szeretetet adsz, legtöbbször szeretet kapsz vissza, de ha mégsem ezt történne, ne búslakodj, talán a személy, aki gorombán szólt hozzád vagy oda nem illő dolgokkal illetett még nem találta meg magában a fényt, mert nem ült magányosan egy kávézóban mélabúsan maga elé meredve, nem sétált a nyári záportól nedves járdán a belvárosban, nem kocsikázott a napfényben, énekelve egy szerelmes dalt, és nem gubbasztott otthon egyedül a sötétben a négy fal között. Sosem tudhatod, hogy Ő mit élt meg, miféle önmarcangoló gondolatokkal van tele az elmélye, a szívét hány milliárd apró darabkára törte szét egy másik személy, aki ugyancsak nem tapasztalta meg milyen is önmagára találni.
Ne fojtsd el magadba a szeretetet, hanem kiáltsd világgá, áradjon, akárha forrás lenne, mert ezzel tudsz csak több örömet okozni másoknak. Ne feledd, a szív sosem fog felhagyni a szeretettel, egyetlennel biztosan nem. A saját lényünk, mozdulataink, szavaink, gondolataink, emlékeink imádásával, mert csak azzal lehetünk igazán azok, akiknek teremtettek minket. Akadályozd meg, hogy mások felhagyjanak ezzel az imádással; a saját szende, szép szívük szeretetével. Tanítsd meg Őket arra, hogyan legyenek tökéletesen boldogok, segítsd őszintén ölelve és ne félj segítő kart nyújtani.
Tudom, hogy félsz, mert a szívek összetörnek, de túl értékes vagy ahhoz, hogy ne légy önmagad!
Mondok valamit, ámbár ez csak útmutatás, egy tanács, amely segíthet ködös, bús napokon. Sose félj a holnaptól, ne tarts a jövőtől vagy a mától. Élj úgy, ahogy a jónak látod, bölcsen, segítve és szeretve. Nyisd ki a fénylő szemeid, hogy meglátsd azt, amelyre teremtették, minden boldog pillanatot, az összes apró, jelentéktelennek tűnő összerezdülést, a fájdalmas kínlódást, az örömteli, gyermeki kacagást; mindent, amelyre szükséged lehet ahhoz, hogy örvendetes léted végén még tökéletesebb égi világba csöppenj, ahonnét letekintesz ránk, mosolyogva és vidáman, ügyet sem vetve a sok rosszra, amely alattad zajlik.
Gazdagodj új élményekkel, ismerj meg új világokat, és hidd el azáltal, hogy nyitott vagy, sokkal több lehetőség fog megtalálni. Bánj kedvesen az emberekkel, de legfőképpen magaddal. Belőled nincs még egy e kerek világon, és akármennyire is sokan vagyunk a földkerekségen, nem veszíthetünk el egy olyan csodát, amilyen te vagy.
A magad iránt érzett érzelmi kötelék az ellenszer, soha ne hagyj fel vele, akkor sem ha félsz, mert a szívek összetörnek, hiszen túlságosan értékes vagy ahhoz, hogy alábbhagyj önmagad szeretésével!
YOU ARE READING
𝐆𝐎𝐋𝐃𝐄𝐍 // 𝐍𝐎𝐕𝐄𝐋𝐋𝐀
Short Story❝Tudom, hogy félsz, mert a szívek összetörnek, de túlságosan értékes vagy ahhoz, hogy alábbhagyjak a szeretéseddel.❞ Egy 971 szavas novella önmagunk tiszteletéről, szeretetéről és mások megsegítéséről, hogy soha ne felejtsük el azt, mérhetetlenül so...