Glikol (+18)

2✔

A jól megszokott kérdés, hogy "Milyen volt a nyarad?" az őrületbe tud kergetni. Amúgy nagyon unalmas volt, szinte nem történt semmi, dolgozni jártam és aztán unatkoztam. Barátnőkkel néha találkoztam, de mikor el akartak hívni bulizni azt mondtam, hogy sajnos nagyon elfoglalt vagyok. Pedig aztán az égvilágon semmi dolgom nem volt. 

Aztán újra itt vagyunk az egyetem küszöbén. A reggeli készülődés nekem mindig zenével kezdődik. Gyorsan bekapcsolom a laptopom és índítok valami pörgős zenét, hogy ne csak testileg hanem agyilag is fel tudjak ébredni. Nem gondoltam túl a mai öltözékemet, így hát egy fekete szaggatott farmert, egy fehér lenge pólót és egy tornacipőt húztam fel. A derékig érő hajamat kivasaltam.

Smink gyanánt raktam fel egy kis szempillaspirált és egy kis szájfényt. Sose voltam olyan lány aki sokat sminkeli magát, mivel szerintem nem az tesz egy lányt széppé. Bedobtam a táskámba pár füzetet, mivel ma csak pár órám volt, így délután mehetek a plázába dolgozni. A moziba vagyok popcorn és üdítő kiadó. Nem sokat fizetnek érte, de arra jó hogy fizessem az albérletet és a rezsit. Az előadásaim 9-kor kezdődnek, de a barátnőm miatt a büfébe ácsorgok egy órát körübelül. Az egyetem kezdete óta ő a központi büfébe dolgozik mint eladó és hát így nekem VIP helyem van nála. Mindig kezdeményesen hozzájutok egy két finom falathoz. 

-Amúgy az új profeszor nagyon jófej, nemrég befutott egy pizza szeletért és hagyott nekem itt 300Ft borravalót. Aztán rámmosolygott és sietősen kiment.

-Biztos egy élmény volt-mondtam szemforgatva és beleharaptam a frissen kisütött kakaós csigába. 

-Tudod néha olyan savanyú vagy Avva, sose veszed észre a jó dolgokat. Szerintem te még azt sem vennéd észre ha isten nyakon vágna téged a szerelemmel.-válaszolta félig fuldokolva. És ahogy ezt kimondta az ajtón az említett személy lépett be. Nem nem, nem isten...hanem a Profeszor. Mosolyogva nézett aztán megszólított.

-Ha jól tudom maga lenne Avva Pays, és éppen abba az osztályba tanul ahova ma jött új diák. 

-Új diák?-kérdeztük lefagyva Naomival.

-Persze és ha jól látom-nézte a telefonját, ami szerintem  egy rakat pénzbe kerül. Mondjuk a profeszori fizetés sem olyan rossz.-magukkal lesz az első órája, ami nem más mint Gazdaság számviteli alapismeretek. Szóval jobb lesz ha igyekeznek mert az órájuk 9 perc múlva kezdődik. 

-Elnézést profeszor úr, de nekünk nincs első óránk.-mondtam félve és ahelyett hogy leszidott volna amiért kijavítottam, csak mosolygott, rendelt és kiment.

-Ugye milyen aranyos?

-Naomi te nem vagy normális-mondtam nevetve és nekiálltam az adatbázisos beadandómnak. Amint kezdtem volna belejönni olyan gyorsan csengettek ki. A hallgatók olyan gyorsan áradtak be a büfébe mint a halak az új akváriumba. Én gyorsan összeszedtem magam és a cuccaimat aztán az egyik előadóterem felé igyekeztem. Leültem a szokásos helyemre, előpakoltam a cuccaimat és beüzemeltettem a laptopomat. A jól ismert csengő percre pontosan szólalt meg és mindenki helyet foglalt a neki szimpatikus vagy éppen a jól megszokott helyen. A drága proffeszor úr kilesett a szertár ajtaján és mikor meggyőzödött róla, hogy kezdődik az óra akkor mosolyogva lépett ki az említett helyről. 

Rajta igazából sosincs semmi változás, maximum annyi hogy minden nap más árnyalatú öltönyt vesz fel és a hozzá passzoló nyakkendőt. Most sem volt másképp. A haját hátra kötve( igen ilyen kontyos haja van) frissen megborotválkozva és élére vasalt öltönyben lépett a katedrára. Csuklóján a biztos méreg drága karórája és a másik kezén egy piros karkötő díszelgett ami pont passzolt a piros nyakkendőjéhez.