-Cassie! Gyerünk nyomás az ágy. Már késő van - szólt a még mindig játszó kislányra az anyukája.
-Anya kérlek, mondj egy mesét - kérlelte anyukáját, hatalmas, barna boci szemeivel a lány.
-Sajnálom kicsim ma nem. Már nagyon késő van. De ígérem holnap mesélek - mondta az anyukája, majd miután betakarta Cassiet, és addot egy puszit a homlokára, egyből ki is viharzott.
-Ja mindíg ezt mondod - suttogta maga elé az ágyban fekvő lány.
Már nagyon későre járhatott amikor Cassie fényt látott, mire egyből kipattantak a szemei. De anyukája helyett egy vörös hajú, világos kék szemű nő, vagy inkább lány ült az ágya szélén.
-Öhmm... Ki vagy te - suttogta a barna szemű.
-Ohh szia az én nevem Charmeine. Te gondolom Cassie vagy, igaz? - kérdezte a lány, gyönyörű hangon.
-I-igen. Cassie vagyok.... Te-te egy angyal vagy? - kérdezte Cassie félénken.
-Igen. Szerintem te vagy az első aki egyből ki találta - ujjongott Charmeine.
-És miért vagy itt?
-Hát.... Őszintén nem tudom. Bármit kerhetsz amit csak szeretnél én pedig teljesítem neked. Rendben? - kérdezte a vörös.
-Igen - emelte kicsit fentebb a hangját a barna szemű lány.
-Hát akkor. Mit szeretnél? - az angyal a lány szemébe nézve várta a választ. Cassie egy kicsit gondolkodott majd egyből rávágta.
-Mondj egy mesét!
-Komolyan ezt kéred? - lepődött meg az angyal. A kérdésre a lány csak bólogatott. - Biztos?
-Igen, halál biztos.
-Hát jó. És mit meséljek neked? - érdeklődött tovább a kék szemű angyal.
-Mesélj nekem az angyalokrol és a démonokról - mondta boldogan a kislány.
-Hat ha te ezt szeretnéd - törődött bele sorsában Charmeine, hogy ő ma este bizony mesét fog mondani az alvilágról és a szülő földjéről.
-Tudod Cassie, mi angyalok, csak úgy mint az démonok, mind isten gyermekei vagyunk. Vannak a bukkot angyalol, mint Lucifer...
-Az pokol ura igaz? - szakította hirtelen félbe Cassie az angyalt.
-Igen, de örülnek ha nem szakítanál félbe. Na szóval mint ahogy mondtad Lucifer. Ő is bukott angyal. Réges régen fellázadt az angyalok és Isten ellen, ezzel a tettével háborút kezdeményezve. A háborút végül elvesztette, apánk így büntetésből az alvilágba száműzte őt, hogy ott kelljen élnie, és a halott lelkeket kínoznia a végtelenségig.
-Wow, és még mindig ott van?
-Persze hogy ott. Ő már sosem szabadulhat.
-Hmm. Értem.
-Akkor folytathatnám? - kérdezte a nő.
-Igen.
-Tudod Lucifer végül Mihály arkangyal taszította le a mennyből.
Aztán vannak az angyaloknak földi hírvivői is. Mint az apácák vagy szerzetesek. Ők egy vallásban vagy istenben hisznek. Ott vannak a buddhisták, a katolikusok és még sok más vallás. Érted?
-Igen, de mostmar folytasd az angyalokkal, kérlek.
-Rendben. Rendben. Angyalok öl rengeteg felé van. Ott van például Dina a bölcsesség angyala, Akatriel az imák angyala, Sahaqiel az ég angyala, Armait a harmónia és igazság angyala - ezek után Charmeine meg sokáig mesélt Cassienek a minden napjaikrol, hogy hogyan élnek és még sok másról is. Miután Cassie elaludt Charmeine egy villanassal el is tűnt.
Másnak reggel a kislány azt hitte hogy csak álmodta az egészet amig meg nem látott egy cetlit az asztalán.
,, Soha ne veszitsd el a hited Cassie. ''
-Anya, anya. Képzeld, este egy angyal járt nálam - mesélte Cassie csillogó szemmel anyukájának.
-Igen,igen. Persze Cassie.
-De komolyan meslt nekem.
-Rendben kicsim elhiszem. De most menj nem sokat iskola - szólt a lányra.
-Oké - mondta szomorúan a barna szemű lány és visszaslattyogott a szobája.
Lehet hogy az anyukája nem hitt neki, de ő akkor is tudta mi történt aznap este. És megfogatta magának, hogy Charmeinere örökké emlékezni fog, és hinni fog benne.
Istenben, az anygalokban és a démonokban.
