𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

14. rész

- És ahhoz mit szólsz?
- Kétlem, hogy bárki is örülne egy üvegből készült lúd vázának, még akkor is, ha éppen dúsgazdag - mondtam őszinte véleményem Woonak. Az egyetemi tánctanáruk meghívta az összes diákját az esküvőjére, ezért most egy drága boltban kutatunk nászajándék után. Először nem értettem, hogy mégis hogyan fogják kifizetni a csoport és a rokonok lakomáját, de miután tudomást szereztem, hogy a nő valami rettentő pénzes (vagy San szavaival élve "kibaszott gazdag") palihoz megy hozzá, megvilágosodtam.

- Pedig ez az egyetlen értelmes dolog ebben a kócerájban. Ahh... Gyere, hátha San talált valamit. Amúgy milyen volt a múltkori randi Seonghwaval? - kérdezte Wooyoung, miközben próbáltunk óvatosan átjutni a sok üvegállat közt, úgy, hogy ne tegyük tönkre egyiket se.
- Eeeggész jó volt. Élveztem, meg minden. Az este már kicsit érdekesebbre sikeredett.
- Miért, mi történt?
- Találkoztam Jonghoval...
- Csak így random? Minek? Mármint... Hogyhogy találkoztatok? - váltott át illedelmesebb hangnemre.
- Hát ööö... Nem tudom. Inkább hagyjuk.
- Értem. Megmondom őszintén, először kicsit féltem, hogy milyen lesz, ha találkozol a barátaival, mert azért az mégiscsak nagy lépés egy kapcsolatban, ha bemutat téged valaki számára fontosnak. De ezek szerint minden jól ment és nincs mitől tartanom - rántotta meg vállát.
- Jah... nincs.

- Hé, Sanie, találtál valamit? - lépett oda Woo zavaros tekintetű párja mellé.
- Nem mondanám.. Ti?
- Találtunk egy átlátszó madarat amiben virágot lehet tartani - mondtam szórakozottan.
- Az tökéletes, menjünk!
- Mi ez a nagy sietség, San? Még hátra van a bolt fele.
- De szerintem meg mennünk kéne.
- Mégis mit tettél? - sóhajtott fel Woo.
- Lehetséges, hogy letörtem egy méreg drága kristály gólya csőrét.
- Jesszusom, jó lesz az a liba, csak menjünk, mielőtt rajtakapnak. Nem hinném, hogy ki tudjuk fizetni! - pánikolt be Wooyoung, és már szaladtunk is a vázáért.

- Nem hiszem el, hogy ezt fogjuk odaadni nekik! - sápadt le Woo, mikor hazaérve kitettük az asztalukra az üveg ludat.
- Ez csúnyább, mint amire számítottam - szállt be San is.
- Naaa, annyira nem rossz. Az esküvő után beleteheti a csokrot. Meg, ha letakarod az agresszív szemeit, egész aranyos - próbáltam menteni a menthetőt.
- Aranyos a fenét! Egy életre meg fog utálni minket!
- Ne foglalkozz vele, úgyis ez az utolsó évetek, nem? Most már teljesen mindegy mi lesz.
- Ezzel nem nagyon segítesz, de köszi Yeosangie - veregette meg a vállam San.

- Hát, jobbat már nem fogunk találni, szóval ezzel kell beérniük. Inkább el is csomagolom, és felteszem a szekrény tetejére. Az esküvő napjáig nem akarom látni.
- Mikor is lesz a nagy nap? - érdeklődtem, miközben segítettem Woonak beemelni a dobozba.
- Pontosan két hét múlva.
- Szerinted van rá esély, hogy Hwa elhív?
- Őt ismerve maximum akkor fogja elmondani, hogy egyáltalán lesz az esküvő, ha rákérdezel. Szerintem ne várj tőle semmit.
- Jesszus, San, ne már. Seonghwa egyáltalán nem ilyen. Csak arról van szó, hogy kicsit félénk. Kell neki egy kis idő. Még csak most mutatott be a barátainak, nem hinném, hogy hirtelen fel fog fedni mindenki előtt. Szeret biztosra menni. Mellesleg nem biztos, hogy elkéne jönnöd..
- Mégis miért nem? - néztem értetlenül barátomra.
- Valószínűleg Hongjoong is ott lesz. Gondolom nem lenne túl kellemes neki, ha a régi szerelme, meg a mostani találkozna.
- De azért megemlíthetem neki nem? Akkor úgy se mondana nemet. És engem nem is zavarna, ha ott lesz az ex pasija.
- Chh... Persze. Megpróbálhatod, de most inkább hozz egy széket, hogy felérjem a szekrény tetejét - mondta Woo, majd pár másodperc múlva már fent fészkelt a ludunk.

Seonghwa

szia!

tudom azt mondtam, hogy
ma nem érek rá, de
úgy néz ki felszabadult
a dálutánom