Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

20.rész

Taehyung már sokadszorra próbálta felébreszteni a mélyen alvó Jungkookot, aki idő közben meglelte az álmok világát.

-Jungkook. - próbálkozott újra. - Már sötét van. Aludhatsz, csak engem engedj haza. - bújt volna ki Jungkook öleléséből de sikertelen volt minden próbálkozása.

-És, ha nem engedlek haza? - dünnyögte Taehyung nyakába.

-Te mióta vagy ébren?

-Már egy ideje. Kíváncsi voltam, hogy meddig ébresztegetsz.

Taehyung felhúzott orral csikizte meg a rajta fekvő fiút, aki emiatt egy pillanat alatt kelt fel.

-Fent vagyok. - fogta le Taehyungot, hogy elkerülje a további támadások kockázatát is. - Hazakísérlek. - nyomott egy puszit Taehyung homlokára.

-Ugye tudod, hogy csak egy utcára lakok?

-Igen. - vont vállat Jungkook és készülődni kezdett azzal a szándékkal, hogy minden árom hazakíséri a másik fiút.

Álmos fejjel lépett ki a szobájából Jungkook, ami előtt épp az anyja állt.

-Elkísérem Taet.

-Legalább most az ajtón mész hozzá és nem az ablakon mászol ki. Haladás. - rázta a fejét mosolyogva a nő.

Erre a kijelentésre Jungkookban megfagyott a vér is. Honnan tudta, hogy kiszökik?

Érdeklőve nézte szülője arcát de egy csepp idegesség vagy düh nem látszódott rakta, sokkal inkább boldogan nézett vissza fiára.

-Anya, honnan veszed, hogy kimásztam az ablakon?

-Fiam, nem vagyok hülye. Mentem már be úgy a szobádba, hogy ott kellett volna lenned és hűlt helyed találtam csak. - tette karba a kezet, felvont szemöldökkel. - Nem lep meg. A te korodban én is kiszöktem párszor az ablakon.

Taehyung nevetve lépett ki a házból. Jungkook már kevésbé találta humorosnak, hogy lebukott és néhány napra bűntetést fog kapni. Annyi nyugtatta, hogy az anyja sokkal lágyabb büntetéseket oszt, mint az apja.

-Látod, kellett neked kiszökni. - nevetett Taehyung.

-Megérte. - vont vállat Jungkook. - Azt vajon tudja, hogy ott is aludtam? - gondolkodott hangosan.

-Egyszer úgy is jöhetnél, hogy anyukád tud róla.

-Abban mi az izgalom? - kérdezte Jungkook felvont szemöldökkel.

-Szerintem megoldanánk.

Időközben megérkeztek Taehyunghoz is. Jungkook már hajolt volna Taehyung felé, hogy egy csókba részesítse, amikor valaki megzavarta őket.

-Nincs tapi. - hajolt ki az ablakon Taehyung nagynénje.

Jungkook összerezzenve húzódott el Taehyungtól, majd az ablakra vezette tekintetét a szőkével együtt.

-Értettem. Hagylak titeket. - mondta a nő, mikor Taehyung a szemével is meg tudta volna ölni őt. - De el a kezeket. - hajolt újra ki és megint megzavarta őket.

-Igen. Nincs tapi. El a kezekkel. - hajolt ki Taehyung apja is mosolyogva.

-Szerintem felfogta. - forgatta a szemét Taehyung. - Vissza mennétek?

Mikor Taehyung megbizonyosodott róla, hogy már biztos nem fogják őket zavarni Jungkook ajkaira tapadt. Egyik kezét levezette Jungkook ágyékára, ami miatt egy meglepődött nyögés hagyta el a száját.

-Azt nem mondták, hogy én nem tapizhatok. - kacsintott és besietett a házba.

----

Kedves Naplóm,
Szinte biztos, hogy menthetetlenül szerelmes lettem Taehyungba.

Egésznap a délután miatt idegeskedtem. Valaki elmondhatta volna, hogy nem lesz semmi komolyabb baj. Eltekintve attól, hogy büntetést kaptam a kiszökés miatt.

De legalább anya kedveli Taehyungot és nekem ennél több nem is kell. Kicsit szomorú lettem volna, ha nem jönnek ki egymással ők ketten. Bár.. Taehyungot elég nehéz nem szeretni.

----

Jungkook még a hétvégét is Taehyunggal töltötte. Mikor a szőke fiú szülei megtudták, hogy Jungkook és Taehyung végre egy párt alkot sűrgősen szerettek volna beszélni fiúk szerelmével. Ezt a, Jungkook számára elég kínos beszélgetést hétvégén meg is ejtették, amit legszívesebben kikerült volna.

-Szia. - nyitott ajtót Taehyungnak hétfő reggel. - Ez egy új szokás lesz? Már együtt is megyünk?

-Valami olyasmi. - mosolygott Taehyung.

Az iskola épületébe beérve egy gyors csókkal búcsúztak el. Jungkook még mindig egy kicsit belepirul, ha Taehyung nyilvánosság előtt csókolja meg de nem zavarja. Igaz még szoknia kell, hogy ilyen hirtelen nyíltan vállalja másságát és a csodálkozó pillantásokat, néhány esetben pedig a halk beszélgetést a hátuk mögött. Úgy van vele, hogy majd megszokja, egyszer úgyis unalmas lesz mások számára ez a téma.

A két fiú még a szüneteket is együtt töltötte, ezért elő is fordult néhány alkalommal, hogy késtek a mai óráikról.

-Jungkook, menj vissza. - nevette Taehyung halkan, hogy a többi osztályt ne zavarja tanulás közben.

-Nem megyek. - makacsolta meg magát.

-De neked még van egy órád.

-Pont nem érdekel. Neked már nincs és a tanárnak úgyse hiányzom. - ölelte át a szőkét, aki szemforgatva hagyta ezt neki. Ismeri már annyira Jungkookot, hogyha ő egyszer megmakacsolja magát, akkor nem enged belőle. Amúgy sincs olyan erőben Taehyung, hogy Jungkookot a terem elé cipelje.

-Akkor menjünk a szokásos helyünkre. Legalább azt hiszik, hogy a szokások lelki terápiádat tartom. - húzta magával Jungkookot.

Jungkook a kanapéra ült le, Taehyung pedig Jungkook ölében találta meg a kényelmet.

A sokadik unalmas perc után Taehyung feltornázta magát lovagló ülésbe, hogy Jungkookkal szembe lehessen.

-Mit szeretnél? - kérdezte Jungkook, mikor Taehyung nem szólt semmit.

A szőke fiú féloldalasan elmosolyodva mart Jungkook ajkaira, miközben ujjait sötét tincsei közé vezette. Másik kezét pólója alá vezette és fel, s alá járkált kezévek a másik felsőtestén. Csípőjét lágy mozgásba kezdte, ezzel folyamatosan ingerelve Jungkook férfiasságát.

-Tae. - nyögött fel Jungkook, miközben eltolta magától. - Azt mondtad, hogy ez egy lelki terápia és nem testi. - vette kicsit gyorsabban a levegőt.

-Mintha annyira zavarna.

-Elhiheted, hogy nem zavarna, ha nem a suliban lennénk.

-Akkor menjünk hozzánk. - suttogta Taehyung és felkelve Jungkook öléből húzta maga után.