Van egy elméletem, ami szerint az influenza alatt a gondolataim egy állat gondolataival cserélnek helyet. Ez egy nagyon konkrét madárféle, a tyúk. Nem túl nagy az agya, aki már látott főve csirkefejet, az minden bizonnyal agyat is, egészen kicsi. A memóriája igen hiányos lehet, meg ugye esze se sok, hagyja magát levágni. Végülis nem az eszéért szeretjük... vagyis de, nagyon finom az esze, és elég kicsi, hogy hagyja magát levágni. Most megzavarodtam, akkor mégis az eszéért szeretjük a tyúkot?
Szóval van ez az állat, aminek nem sok sütnivalója van. Miért pont velem cseréli el azt a nem sokat? Nekem szükségem van még az emberagyamra, kell az egyetemhez. Egyáltalán ő mit csinál az én eszemmel?
Jobban belegondolva, egy csirke nagyon keveset él, és minden helycserekor kisülhet az agya. Bár ez nem okozhat nagy gondot neki, ahogy érzem most magamon nagyon kevés memóriája van. Egy minden 24. órában törlődő biztonsági felvétel alatt lehet a kapacitása. Ezért kellhet neki egy emberi agy, hacsak egy-két hétig hasznosítható is.
Gyerekek, a drog az rossz! Csak covidos voltam, amikor ezt írtam, esküszöm nem szívtam semmit mellé. Vigyázzatok magatokra!
YOU ARE READING
Agymenéseim
HumorJegyzetek arról, ami eszembe jut. Olyan dolgok, amiket senki nem olvas el. Antikreatív írások. Saját gondolatok, kizárólag a saját szellemi tulajdonom. Nem tervezek bele hasznos ötleteket. Amennyiben mégis olyat találnál, amit szívesen továbbgondoln...
