Eljegyezve /befejezett/

Újabb házasság?

1829.November

Lassan ismét vissza kellett térni a régi kerékvágásba, amikkor William ismét csak a mostoha fiam. Valahogy mostanában csak még nehezebb minden. Mikkor vele voltam olyan boldog voltam és csak most tűnt fel mennyire hiányzik ez az érzés.

A nagynéném Sara jövőhéten idefog látogatni. Miattam, de részben William miatt is. Kissé ideges vagyok, hiszen már jó ideje nem láttuk egymást és elég sok minden történt az elmúlt időben.

Sophia mostanában több időt tölt nálunk, mint eddig, szerintem csak William az ok, amiért itt van. Én viszont örülök, hogy legalább addig is akad egy kis társaságom.

-Kérsz még süteményt? Nagyon finomak.-nyúltja felém Sophia

-Oh, nem köszönöm.

-Neked most két ember helyett kellene enned! Gyerünk, vegyél egyet!-szól rám

Duzzogva, de elvettem a kínált teasüteményt. Száraznak tartom az ilyeneket, a csokoládékat sokkal jobban szeretem.

-Ismered Montgomeryt?

-Nem, nem hallottam még róla. Miért ki ő?

-Valami özvegy. De azt mondják olyan gyönyörű, hogy egy férfi sem tud neki ellenállni. Hamarosan idefog látogatni a tél köszöntő bál miatt.

-Én nem hiszem, hogy elmegyek abba a bálba, szóval nem fogom látni.

-Mi az, hogy nem jössz? Ha nem jelensz meg akkor rólad fognak beszélni az emberek, azt pedig nem szeretnéd, gondolom, hogy mindenféle pletyka terjedjen. Nagyon izgalmas szokott lenni főleg a mostani az különleges lesz.

Halkan kínosan felnevettem, azt gondolván én úgysem fogok részt venni egy ilyen eseményen.

Egy hét elteltével viszont már Rousseau családnak a háza előtt álldogáltam Johnsont karolva. Lassan lépdeltünk befele ahonnan már lehetett hallani a zenészeket én idilli mosollyal az arcomon próbáltam a jó oldalát nézni a helyzetnek. A sötétzöld színű szoknyámban nem voltam annyira feltűnő talán a hajam, ami különös, de a ruha színe öregít szóval békén fognak hagyni az emberek, ahogyan látom.

Beérve az épületbe furcsának éreztem, hogy mint egy család köszöntöttek minket. Bevezéreltek a bálterembe ahol már a többi vendég is helyett foglalt. Lehet későn érkeztünk, mert amint beléptünk mindenki egy pillanatra ránk figyelt még a táncolok közül is sokan fel kapták a fejüket, de mindannyian nyomban vissza is fordultak a másik irányba mintha nem minket várnának.

Johnson elindult egy kisebb csoport felé a karomat fogva. Egy rövid köszöngetés után már a társaság részét képeztük mi is.

-Johnson mi van a fiával? Már rég elkellett volna vennie valakit.

-Ebben az évben még ráhagyom, tegyen, amit akar. Jövőre viszont kezembe fogom venni a dolgokat.

-Ha az én fiam lenne, ne várnék ennyit. Van egyáltalán terve?

-Van egy igazán jómódú családbéli ismerősön neki a lánya Stella nemsokára hazatér a külföldi utazásáról ő tökéletes jegyese lesz a fiamnak. Tudom milyen hírek terjengenek róla de ha Williamhez fogom hozzáadni akkor ezek mind el fognak halványodni.

Beszélgetést lopva figyelemmel követtem. Megrémített a dolog hogy Williamet házasságkötésre kényszerítik. Beszélnem kell, erről vele ő biztosan semmit nem tud még.

-Jól is teszed, hogy a kezedbe veszed a dolgokat. William mindig is olyan vadorzó gyerek volt.

-Mikkor fog hazatérni Stella?-kérdezem