The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

3

3.rész

Állandó sofőröm Karcsi, tartotta jó szokását, és csöndben olvasgatva várt a mélygarázsban.

Mikor meglátott, intett, letette az ebook olvasót, és bentről kinyitotta nekem az ajtót. Tudta, hogy utálom a formaságokat, és nem várom el, hogy kiszálljon miattam.

- A Benczúrba aztán, vissza?- kérdezte miközben beültem mellé az anyósülésre, a metálszürke GLS terepjáróba.

- Csak haza. De figyelj, kint iszonyat pocsék idő van.

- Tudom. De húsz perc múlva otthon leszel.

- Ha ezt megoldod, adok egy üveg jófajta pálinkát.

- Hazai szilva? -vigyorodott el az ötvenentúli ráncos arcával, őszes hajával, és csibészes szürke szemeivel.

- Bezony.

- Akkor megoldjuk. -kanyarodott ki átvágva az úton hömpölygő ötven centis folyókon.

- Ámen.

- Utána ?

- Szerinted farmerben beengednek a Párizsi Udvarba? – kérdeztem grimaszolva, mire egy érdeklődő tekintet volt a válasz – Szóval nem.

- Hát a kávézóba talán igen.

- Remek... -kezdtem el az emailjeimet csekkolni a telefonomon -Akkor rendelek kaját, és bámulom a Netfixet.

- Ne vigyelek el abba a jó olaszba inkább.

- Melyikbe? -kérdeztem rám sem nézve.

- Az Október 6. utcában.(TomGeorge)

- Jaj tudom. Remek ötlet! De nem ma. Ma pólóra, dobozos kajára és pihenésre vágyom.

- Reggel mikor jöjjek érted?

- Délután gyere értem egyre. Vigyél el ebédelni, aztán a József nádor utcába, majd a Benczúrba, és vissza aaaa... Nem tudom, hol lesz a buli csessze. Meg kell néznem. -kezdtem el keresni a hivatali levelek között.

- A Greshamben. -felnéztem a levelekből – Tudod milyen a személyzet. -vonta meg a vállát.

- Borzalmasak vagytok...

- Akkor holnap Október 6, József nádor, Benczúr, Gresham. -ment át egy újabb kis utcába. (A-list) - A József nádorban az szépségszalonba?

- Igen. -nevettem fel – Be kell ugranom egy kis ráncfelvarrásra, elég viseltesen nézek ki.

- Hát, én ezzel vitatkoznék, de te tudod. Ruháért ne menjek el tisztítóba?

- Nem, az otthon van. Igazából nem is akartam menni, de hát...

- Győző mi?

- Igen. -ránéztem, ő meg megrázta a fejét - Ne mond ki, tudom. És igazad van.

- Akkor nem mondom. Nem is az én dolgom, én csak sofőr vagyok.

- De milyen remek. – nevettem rá.

- A legjobb. -majd keresztül mutatott az ablakon.

- Ez nem volt húsz perc! Még tíz se! – nevettem fel – Te vagy a legjobb!

- Pálinka?

- Reggel hozom, és szerzek neked holnap kolbászos pizzát az olasz éteremből is.