The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

4

4.rész

A nappalim közepén álltam csinos farmerban, elegáns fehér geometria mintás fekete pólóban, és laptopommal kiabáltam. A késő délutánom és kora estém egy konferencia beszélgetéssel telt, ahol a minisztériumi és a Red Bull sajtóosztályával, a Red Bull F-1es csapat vezetősajtósával, és Mateschitzzel, valamint egy csapat ügyvéddel közösen vitatkoztunk a kialakult helyzet miatt.

- Nem érdekel melyikünk az ügyvédei oldják meg, de oldja meg valamelyik gárda. Most! Nem holnap, most! Nem hiszem el, hogy egy középvezető ki tud cseszni egy országgal és egy világmárkával!! Akkor minek fizetünk nektek?! Személyesen fogok kirúgni, vagy kirúgatni holnap reggel, minden semmirekellő, naplopó, túlfizetettet! Megértettétek?! Lilla írjatok egy közleményt, amiben Magyarország és a miniszterelnök jóhírnévének és becsületének megsértésével, rágalmazással, negatív diszkriminációról szóló rágalom terjesztésével, hamishír terjesztéssel, negatív sugalmazással, és persze etikátlan vezetői viselkedéssel vádoljuk meg a Mercedest. Nem érdekelnek a kifogások, oldjátok meg. Dietrich, maga meg hívja fel nekem Ola-t, és kérdezzen már rá, miért nem ellenőrzik azt, hogy egy csapatvezető, milyen sajtónyilatkozatokat ad ki??

- Kit hívjak fel mein Schatz?

- Ola Källenius-t, a Daimler AG, elnök-vezérigazgatóját! Ő a legfőbb vezér nem? Majd ő rendet tesz! Vegye tudomásul, nem vagyok a maga aktuális szívszerelme, úgyhogy ne kincsem-ezzen itt engem Dietrich! És ha esetleg nincs meg Ola száma, meg tudom adni. Szóljon ha beszélt vele, és aztán én is felhívom a fickót!

- Máris felhívom, csak...

- Nincsen csak! És ne merjen nyugtatgatni, oldja meg, végül is a maga csapatának is rossz hírét keltik! Szeretne szponzori elégedetlenkedést, vagy elvesztett milliókat és mérges üzletfeleket?! Legyen már tökös! – azzal bezártam a skype konferenciahívásokat mindenkivel egyszerre. És mérgemben belerúgtam a konyhapult alsó farészébe, üvöltve, és kitört belőlem a szitokáradat. - Hogy az a rohadt, büdös, kurva élet csessze meg, azt a kibaszott rohadt keserves mindenségit neki! Hogy vinne el a vasvillás, vörös ördög a kurva kénköves pokolba téged, a háromágú vasvilláját a seggedbe dugva, te rohadt, nyomorék, degenerált, kolbászzabáló őstulok! Ágrrr!! – és újra belerúgtam a pultba.

Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet kávét főzni. A tűzhellyel szemben a konyhapultnak dőlve álltam meg, és vártam, hogy a gép lefőzze a feketémet, miközben egyik kezemben a túrórudit rágcsáltam idegesen, a másik kezemmel pedig a pulton doboltam.

Mire visszaültem a gép elé, hívás érkezett Dietrichtől.

- Hello. Most beszéltem Ola-val, még vonalban van, bekapcsolom őt is – Mire pár pillanattal később megjelent a kerekarcú, szőke, kékszemű, szemüveges svéd arca is.

- Üdvözlöm Ola! Van egy kis -nyomtam meg a szót - problémánk a maga sztárcsapatvezetőjével.

- Dietrich már részletesen tájékoztatott.

- Remek. -ironizáltam.

- Ezt a helyzetet valóban meg kell oldani elismerem. De...

- Nem várom, hogy rúgja ki, vagy fokozza le, irreális kérés lenne.

- Akkor mégis mit vár tőlem Ena?

- Kompenzációt Ola, egy nagyon ügyes és sajtóban is jól hangzó kompenzációt, vagy elveszíthetik a tárgyalási bázist amire eddig jutottunk a Mercedes magyarországi gyárbővítései, és esetleges F1-es részlegkiszervezései kapcsán. Mielőtt válaszolnak, jobb ha tudja, a Suzuki, és Toyota szerződéseit éppen most írják alá a régi és új gyárbővítésekre, a BMW-vel pedig holnap reggel hitelesítjük az előszerződéseket, és a kooperációs együttműködéseket a szakirányú egyetemekkel. Gondolom mondanom sem kell ezek, még nem sajtóképes hírek, a jövőhéten jelentjük be őket egymás után. És még mielőtt valótlan alapokon nyugvó nyomásgyakorlással vádolna meg, áttudom küldeni a szerződések másolatait. Természetesen a megállapodások részletei, és az adatok kitakarásával.

- Hallgatom Ena. -jött a szilárd válasz.

- Nos, arra gondoltam, hogy...

Este félnyolckor, felvettem egy tevebarna színű velúr bokacsizmát, egy feketebőr dzsekit és lementem a garázsba. Beültem a kis piros Audi TT coupémba, és nekiindultam kocsikázni a városban. Ki kellett engednem a gőzt.

Este tíz is elmúlt már amikor leparkoltam a szűk kis Klauzál utcában a Black Bird előtt, szívem szerint leittam volna magam, de persze esélyem sem volt. Miért is indultam el kocsival? Hülye ötlet volt.

A visszapillantóban ellenőriztem a sminkem, a fekete tusvonal tökéletes volt, a halvány rózsaszín rúzsom sem kenődött el, és úgy tűnt a hajam is rendben, kissé kócosan göndör, de vállalható.

A bár ajtaján belépve azonnal otthon éreztem magam a félhomályban, a hangulatos art deco bútorok között. A sötét, tömörfa burkolatok és a falra szerelt halvány fényt adó hajlított rézlámpák, méregzöld bársonnyal bevont kényelmes boxok visszarepítettek egy hangulatos Amerikába, bár gyakran volt tömeg mégis mindig úgy éreztem, itt elbújhatok kicsit az ismerőseim elől. Hátra sétáltam, és leültem az első párnázott marhabőr bárszékre amit megláttam. A fényesre polírozott mahagóni bárpult visszatükrözte az arcom, a mögötte üvegpolcon álló megvilágított megszámlálhatatlan mennyiségű, különleges színű és formájú alkoholos üveggel együtt. A plafonról lelógó hosszú hatszög alakú tejfehér art deco lámpák csak annyi fényt adtak, amiben még éppen el lehetett olvasni az itallapot, ugyanakkor kellemes bársonyos félhomályt teremtettek.

Fáradtan nyújtóztam, és a bal oldalamon lévő utolsó székre ledobtam a dzsekim. Körbenéztem, a hely szinte üres volt, mögöttünk az asztaloknál csak az egyiknél ült két lány és egy srác. A kb. tízszemélyesnél pultnál velem együtt négyen voltak. A jobbomon két üres hely, aztán egy pár, akik láthatóan már kicsit becsíptek, újabb üres hely, egy kopasz fejet láttam még fekete pólóban, újabb üres hely, és valaki zakóban meg farmerben a pult másik végén.

Egy kedves, szakállas srác lépet oda hozzám.

- Szia. Újra itt?

- Ahha. Viktor igaz? – mire elmosolyodott.

- Jól emlékszel. Mit szeretnél?

- Tíz kiló nyugalmat. -sóhajtottam fel.

- Erős, vagy nagyon erős legyen a koktél?

- Csak egy Kadarkát. -szögeztem le.

- Biztos?

- Kocsival vagyok.

- Van taxi. – mire megráztam a fejem.

- Akkor csak édesíteni tudom az életed.

- Ma még az is jó lesz. Kösz.

A jobb kezemmel felkönyököltem a pultra, a kézfejemen megtámasztottam a fejem, és a mobilomon átfutottam a híreket, de semmi érdemlegest sem találtam.

Megérkezett a koktélom, éppen beleittam, amikor tőlem távolabbi egyik üres székre hírtelen levágódott valaki fekete bőrkabátban, és sötét farmerben. Máris intett a pultban álló fiúnak.

- Hy! Egy dupla Chivast jéggel.

Rezgett a mobilom, kaptam egy smst Dietrichtől magától. „Most adta ki a Mercedes a az elnézést kérő közleményt, és videót. Reggelre szétfut mindenfelé. Källenius is reméli, hogy ennyi elég lesz a kedélyek megnyugtatására. Toto nem volt túl boldog, hogy meg kellett tennie."

Gyorsan válaszoltam: „Nem mi fogunk szponzorokat veszíteni, ha a sajtó felkapja. Relax Dietrich. Igyál meg egy sört a győzelemre. By. P.S. Örülj, hogy láthatod a nyomorát, én is épp erre iszom."

És külön boldog vagyok -tettem hozzá magamban -, amiért élőben, premier plánban nézhetem végig, hogy issza le magát. Oldalra pillantottam, és Mr. Toto „Fantasztikusan Tökéletes Fickó Vagyok" Wolffal találkozott a tekintetünk, én széles mosolyt villantottam rá az ajkamba harapva, mire ő kissé meglepődött és zavartan visszamosolygott, majd az itala felé fordult, de a szeme sarkából többször is érdeklődve pillantott végig rajtam.

A koktélom fölé hajoltam, és a hajam takarásában, szélesen mosolyogtam. Felkeltettem az érdeklődését, nocsak, és a faszinak fogalma sincs ki vagyok! Ez az este egyre jobb és jobb lesz.