The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

7

7.rész

Egy hosszú pillanatig egymás szemébe néztünk, majd gyengéden megsimogatta az arcom. Valami megváltozott, a pillanat elszállt. Elhúzódtam tőle, és gyors mozdulattal kiszálltam a kocsiból. Az utca üres volt, így nem volt feltűnő, hogy összevissza álló ruhában, viharverten tettem meg azt a pár lépést a lépcsőházig.

Nem tudtam hol a kulcsom, így kapucsengőn beütöttem a kódot, és az ajtó berregni kezdett. Rátettem a kezem a régi talán több mint száz éves hűvös rézkilincsre, lenyomtam és kicsit meglökve kinyitottam a nehéz, tömör fekete kovácsoltvas díszes vasajtót, de egy másik kéz kulcsolódott az enyémre.

- Menj haza, és józanodj ki. – sóhajtottam fel lemondóan, nem akartam magyarázkodást. Most nem. Tőle nem.

Az ujjaival finoman megérintette az arcom, majd az állam alá csúsztatta a kezét és maga felé fordított.

- Menj haza. – szögeztem le rá sem pillantva, és mereven lefelé bámultam. Tudtam, ha a meglátom, a szánakozó tekintetét biztos megütöm.

Felemelte az állam, hogy rá kelljen néznem. Megint találkozott a tekintetünk, nem tudom ő mit látott rajtam, az biztos, hogy az ő arcáról semmit nem tudtam leolvasni.

- Te ezt akarod? – kérdezte. Tehát rohadtul bizonytalan. De ezt labdát most nem fogjuk passzolgatni Toto.

- Te -hangsúlyoztam erősebben - nem akarsz feljönni, mert valaki visszatart. Vagy valami? -emeltem fel a bal kezét, és ráböktem a vékony fehér csíkra, ami a korábban viselt jegygyűrűje helyét mutatta – Ez alig tíz perce még rajtad volt. -lesütötte a szemét, mint a gyerek, akit hazugságon kaptak. Szólásra nyitotta a száját, de megelőztem. – Kímélj meg mindkettőnket attól, hogy előadsz itt valami stand up szöveget, arról, hogy „Ez egy bonyolult ügy, és már úgyis mindegy ennek a kapcsolatnak, csak megszokásból viselem stb." Nem vagyok lelkisegély szolgálat, és nem is érdekelnek sem a munkahelyi sem a magánéleti problémáid. Az én életem is pocsék, és nekem is van untig elég gondom. Nem kell még más drámája. Fel akarsz jönni egy italra, és kefélni, hogy elfelejts mindent? Jó. – löktem meg az ajtót és az teljesen kinyílt – De utána ne engem hibáztass, hogy ez megtörtént. Te vagy elkötelezve nem én. Az, hogy megcsalod a csajt a te döntésed, nem az enyém. A felelősség a tiéd. – mondtam miközben tartottam az ajtót, és vártam a választ.

Lesütötte a szemét, elfordította a fejét, és felsóhajtott.

- Legközelebb előbb talán tisztázd magadban mit is akarsz és utána szedj fel csajokat. Vagy keress escortokat, azokkal kevesebb a probléma. – húzódtam el tőle, és beléptem a nyitott ajtón.

- Sajnálom. – fogta meg a karom.

- Mit? Hogy elszúrtad az estém, vagy azt, hogy igazából fogalmad sincs mit akarsz és felültettél?

- A kettő nem ugyanaz? – nevetett fel a tarkóját vakarva.

- Nem. Én megadtam a lehetőséget, hogy ne ülj le, de leültél. Elszúrtad az estém, mert elhitetted velem, hogy ennek a történetnek egy irányú vége lesz. Utána meg közlöd a lakásom előtt, hogy „Bocs, nem aktuális.". Ez a felültetés része. Ezt hívják dupla kicseszésnek. Húzz el, mielőtt felpofozlak. – azzal elengedtem az ajtót, és mérgesen becsörtettem a lépcsőházba.

Jellemző, kívülről nagydumás karakán macsó, de amikor tettekre kerül a sor, eltűnik a nagy önbizalom, és nem lép, vagy futásnak ered. De bezzeg más csajokat simán felszed. Úgy látszik James Hunttal tűnt el, az utolsó igazi mohikán ebből a fajból.

Miért mindig én akadok olyan pasiba, aki foglalt, felesége van, vagy nyuszi. A jó büdös francba! A keserves mennyű csapna bele egész elbaszott Mercedesbe, de legfőképp Toto kicseszett pofátlanul jóképű arcába, szuperman imidzsébe, és a kibaszott tökéletes hajába!

A márványlépcsőn haladtam felfelé a fehérre festett falak között, a vastag puhára polírozott fakarfás, aranyszínűre festett kovácsoltvas korlátot fogva, a cipőm sarka pedig hangos visszhangot vert. Utáltam, hogy nincs lift, és az egész ház hallja bármikor is érek haza. Vagy inkább nem kellene kopogós cipőt vettem? Csessze meg mindenki! Nem érdekel!

Az ajtó elé érve idegesen kerestem a kulcsom a kabátomban, beleakadt a zsebbe, és sikerült leejtem.

- Baszd meg. – hajoltam le, de valaki felvette előttem a földről.

Tőlem pár lépésre ott állt Toto a kulcsaimmal a kezében, nem is hallottam, hogy utánam jött.

Nem úgy kéne közlekednem, mint egy idegbeteg kis elefánt, aki se lát se hall. Basszus! Kurvára le kell szoknom erről! Mondani akart valamit, de megint a belevágtam.

- Ez a te szexuális aberrációd?

- Hogy mi? – hökkent meg.

A fickó részeg, ne használj idegen szavakat kislány, mert nem fogja fel. Bakker ma tök hülye vagyok!

- Elengedem a csajt, aztán mégse, akarom aztán mégse. -mutogattam közben hol rá hol magamra - Az ilyen macska egér tájékok tetszenek? Te erre indulsz be? Ez húz fel? – dőltem a félfának.

- Erre mit kellene mondanom? -tárta szét a karját.

- Gondolom azt, hogy igen erre, vagy nem, csak ez most így alakult, vagy esetleg nem tudom, talán.

- Ha van kész válaszod, akkor minek kérdezel? – tört ki belőle az ingerült fellengzős visszavágás.

- Szóval? – nyújtottam felé a kezem, és az ujjaimmal integetve sürgettem, hogy kérem a kulcsot.

Átadta, de közben megfogta a kezem.

- Szeretnék bemenni egy italra. – nézett a szemembe.

- Harmadszor már nem ültetsz fel. Olyan hülye azért még én sem vagyok. -és kihúztam a kezem az övéből – És pechedre annyira részeg sem.

Az ajtó felé fordultam, a zárral vacakoltam, résnyire kinyitottam az ajtót, majd felsóhajtva kissé hátracsaptam a fejem.

- Most a fenyegetés jön, a lekurvázás, vagy a finom meggyőzés? – kérdeztem, mert éreztem, hogy közvetlenül a hátam mögött áll pár centire. Ha picit hátradőlök, a mellkasába ütköztem volna.

- Nálad meg ez az előjáték. - súgta a fülembe - Próbálod felbosszantani, vagy cinizmussal lekoptatni a pasikat.

- Általában beválik. – megcsókolta a nyakam.

- Milyen az arányod? Tízből egy? – kaptam egy újabb gyengéd csókot, és egy újabbat.

- Ne viccelj. Harmincból egy. -sóhajtottam fel, és az ujjaimat a hajába fúrtam, szorosan magához húzott.

- Itt akarod vagy bemegyünk? -morogta a vállamba, és a tarkómnál fogva maga felé fordított egy szenvedélyes csókra.