Érzések Közt {One Direction ff.}

56.rész

*Sophie szemszöge*

~2 hét múlva~

Amint visszajöttem a kórházból, sokkal jobban éreztem magam. Harry mindig lekezeli a sebem, a többi fiú érdeklődik a hogylétem felől, ami nagyon jól esik. Az öt srác között sokkal gyorsabban felépültem, mint gondoltam volna. Mindig jókedvre derítenek, ha éppen szomorú vagyok. Úgy éreztem, minden tökéletes. Csak egy dolgot elfelejtettem. De amint eszembe jutott, Harryhez léptem.

- Harry, beszélek Zaynnel, rendben? - kérdeztem, Ő pedig felnézett a telefonjából.

- Persze, menj csak - mosolyodott el, én pedig bólintva leszaladtam a lépcsőn.

Zayn a medencéknél ült, és a telefonját bújta. Amint lépteim meghallotta, a készüléket letette maga mellé.

- Szia Zayn - ültem le mellé.

- Szia Sophie. Hogy vagy? - kérdezte.

- Mondjuk úgy, hogy megvagyok. Viszont... beszélni szeretnék veled - emeltem rá a tekintetem.

- Mondjad csak - mosolygott.

- Szóval.. szeretném, ha átbeszélnénk a múltat, és le is zárnánk - hadartam el egy pillanat alatt.

- Benne vagyok - vont vállat.

[...]

- Emlékszel, mikor sok volt a Jack Daniel's? - nevetett fel.

- Hogyne emlékeznék - temettem a tenyerembe az arcom.- Utána jót veszekedtünk Harryvel..

- És ugye nem haragszol érte? - nézett rám komolyan.

- Miért haragudnék? - kérdeztem értetlenül.

- Hát, miattam majdnem tönkrement a kapcsolatotok Harryvel, és majdnem lefeküdtünk? - nézett rám.

- Kezdjük ott, hogy egyik sem a te hibád, hanem az alkoholé - vigyorogtam, mire Ő is elmosolyodott. 

- De akkor is, én vagyok a hibás - sóhajtott.

- Mondtam, hogy nem. És.. aznap este.. amiket mondtál..komolyan gondoltad? - kérdeztem félve.

Zayn elhallgatott. Nem szólt semmit, csupán gondolkodott. Még mindig vártam a választ, mikor egy idő után megszólalt.

- Azt hiszem, hogy ... igen. Komolyan gondoltam - mondta ki határozottan.

[...]

- Akkor... barátok? - kérdeztem ajkaimat beharapva.

- Barátok - bólintott Zayn, majd magához rántott, s szorosan karjaiba zárt.