-Jössz már Seungmin?-nézett be az ajtón Hyunjin, Seungmin évfolyam társa.
-Megengeded, hogy elpakoljak?-Seungmin felkapta a táskáját a szék mellől és szinte kifutott a teremből.
-Milyen órád lesz?-kérdezte Hyunjin miközben kísérte legjobb barátját, igazából ő sem tudta hova.
-Tesi, a fuckboy osztályával, mert nincs tanáruk a héten. Gondolhatod mennyire boldog vagyok...Az a gyerek rám van szállva év eleje óta. A tesi meg nem pont egy olyan tantárgy ahol egy padban ülök és bámulok ki a fejemből
-Uh...Csak nem lesz olyan vészes a helyzet. Eddig mindig le tudtad állítani. De kitartást. Viszont engem Changbinék várnak cigi szünetre szóval most megyek, majd óra után megvárlak a tesi öltöző előtt-Hyunjin befordult a mosdóba, Seungmin pedig ment le a lépcsőn a tesi öltözők felé. Igazság szerint, félt a mai órától. Yang Jeongin a suli biszex fuckboy-a pont őt nézte ki magának év elején, s azóta nem hagyja békén. És most túl kell élnie vele egy hétig a tesi órákat.
Benyitott az öltözőbe, ledobta a cuccát és amilyen gyorsan tudott átöltözött. Közben az osztálytársai próbálgatták kitalálni mit csinálhatnak majd órán, mert ilyenkor mindig szabadfoglalkozás van.
-Renben, akkor ezen az órán a másik osztállyal össze vagyunk vonva-kezdett bele a tesi tanár-Arra gondoltam, hogy a szép időre való tekintettel kimennénk a közeli pályára, pár kör futás aztán azt csináltok amir akartok. Kivéve egy tanulót. Kim Seungmin-fordult felé a tanár-Veled szeretnék beszélni, maradj itt. A többiek mehetnek, a pályán találkozunk-mindenki kifele indult, kivéve Jeongint, aki ott maradt az ajtóban és onnan figyelte Seungmint és a tanárt.
-Mindketten tudjuk, hogy milyen az órai viselkedésed. Nem vagy hajlandó semmit sem csinálni, én pedig nem szeretnélek megbuktatni pont tesiből, ezért most az lesz, hogy itt maradsz és szertárt pakolsz. Arra talán kapsz egy ötöst és akkor kettesre le tudlak majd zárni-magyarázta a tanár mikor Jeongin megjelent-Mit akarsz Jeongin? Nem látod, hogy éppen beszélek Seungminnel?
-Sajnálom csak azt szeretném mondani, hogy nem igazán jó a bokám...Ha lehet itt maradnék most, és segítenék Seungminnek ha esetleg igényt tart rá-kacsintott a fiúra, de Seungmin majdnem elhányta magát.
-Mennyire fáj a bokád?
-Uhm...Reggel óta. Megcsúsztam.
-Hát, legyen. Most az egyszer. Jó pakolást fiúk-a tanár kiment, a fiúk pedig kettesben maradtak.
-Na mivel tudom a lehető leggyorsabban megölni magam?-Minnie szinte berohant a szertárba, és körül nézett mivel lenne a legegyszerűbben megölnie magát vagy Jeongint. Ez lesz élete legrosszabb negyvenöt perce.
-Most miért vagy ilyen?-Jeongin becsukta a szertár ajtót és a labdákat nézegető Seungmin mellé lépett, kezeit a derekára vezette.
-Vedd le azokat a kurva kezeidet a derekamról mert esküszöm eltöröm őket.
-Miért beszélsz így? Én nem akarok semmi olyat amit te nem élveznél. Nem értem miért viselkedsz velem így már hónapok óta.
-Mert nem akarok bedőlni neked. Nem akarok egy szereplő lenni a kis listádon, akit aztán szépen kihúzol miután megbasztad. Nekem erre nincs szükségem.
-És ki mondta, hogy tőled nem többet akarok?-Jeongin megfordította és a falnak nyomta Seungmint, kezeit átcsúsztatta a fenekére aminek hatására a kisebbnek egy igen érdekes hang csúszott ki a száján. Mindketten meglepetten néztek egymásra, Seungmin beharapta az alsó ajkát és elkezdte bámulni a padlót-Még senki nem ért így hozzád?-kérdezte Jeongin de Seungmin nem válaszolt, csak továbbra is bámulta a földet. Jeongin sóhajtott egyet és az alacsonyabb ajkaira hajolt. Seungmint nagyon meglepte a dolog és nem csókolt vissza, maximum az utolsó másodpercre.
