Liam Payne

Z.

liampayne gépelni kezdett

Halvány lila fogalmam sincs, minek írom ezt most. De tényleg. Itt fekszem az ágyamban, éjjel fél 1 van, és nem jön álom a szememre. Oh, vajon miért? Ja, igen. Mert ma megint elgondolkodtam, hogy miért nem kerestél? Miért nem írtál, miért nem tudattad, hogy apa leszel? Hogy új dalod lesz? Hogy TELJESEN elfelejtettél engem és a többieket is. Én már évek óta reménykedem a semmiben, ÉN vagyok, aki a legjobban akarja, hogy újra egy banda legyünk, és teszek is érte. Te mit csinálsz? Nem reagálsz egyetlen üzenetre sem, nem hívsz vissza, de ugyanakkor fel sem veszed. Tudom, hogy Gigi átadja az üzeneteim. Pontosan tudom, hogy július 23-án is ezt tette, mert ő tudta,  NEKEM nagyon fontos, hogy te is részese legyél az egésznek. Tudod, én ezalatt az öt év alatt találkoztam a fiúkkal, beszéltem velük, elmentem a koncertjeikre. Oh és képzeld, közösen elmentünk a tiédre is egyszer. A szemembe néztél akkor, Zayn, és annyi nem volt benned, hogy odajössz és megköszönöd. SOHA nem haragudtam rád, értettem az okaid, jó szar barát lettem volna ha nem teszem, de azon az estén elástad magad nálam. És az érdekes az, hogy ennek ellenére sem tartott sokáig a haragom. Tudod mi a szomorú? Hogy a szerelmed többet beszélt velem ebben az elmúlt öt évben, mint te magad, az állítólagos legjobb barátom. Ezen azért nem ártana elgondolkozni, nem gondolod? Január óta kerestelek, hogy vegyél részt az évfordulós projektben. Láttad az összes kicseszett üzenetem, és választ nem kaptam. Nem követtél vissza, ahogy a többieket sem? Ez jár öt év barátság, TESTVÉRSÉG után? Tényleg ezt érdemelnénk? Harry nem lenne rám büszke, de jelenleg szarok a TPWK - ra, meg úgy minden kedvességre, mert úgy érzem, veled szemben már tiszta felesleges. Majd pár év múlva, mikor összefutunk az utcán véletlenül, kezünkben a második gyerekünkkel, és te nekem jössz, majd akkor is elmarad a bocsánatkérés? Vagy majd kiírod Twitterre, hogy jó lenne a saját életemmel foglalkozni, ahogyan anno Louisnak tetted? NEM csak nekem okoztál fájdalmat Zayn, hanem a fiúknak és több millió embernek, akik szerettek téged. Én érzem a tetteid miértjét, komolyan, csak azt nem, amit utána tettél. Ne gyere nekem azzal, hogy te próbáltad ápolni a barátságunkat, mert mindketten tudjuk, hogy ez hazugság. Talán az is, hogy valaha újra lesz még One Direction. De egye fene, majd tíz év múlva tartok egy koncertet a többiekkel, és elmondom a színpadon ország - világnak, hogy nagyon sajnálom, de Zaynnek akadt jobb dolga, mint tiszteletét tenni azoknak, akik mindig mellette álltak, még ha el is ment az esze. Apropó, tisztelet. Rohadtul csodálom Louisban, hogy annak ellenére, te nem toltad oda magad a fellépésre és a TEMETÉSRE sem, még mindig barátként tekint rád. És ezt most tiszta lelkiismerettel írom, mert én nem szoktam hazudni neked, tudhatnád. Áruld már el, mi dolgod volt, hogy nem tudtál felhívni öt év alatt? Új albumon dolgoztál? Megértem, én is, a többiek is. Család? Nekem is van. Barátnő? Tudom, részben az enyémnek köszönheted, hogy nem küldtelek el melegebb éghajlatra. És képzeld, én ugyanazeket tettem, és mégis volt öt szabad percbem, hogy szakítsak időt olyanokra, akikkel a fél életem töltöttem. Tartalmat gyártottam, videót csináltam, posztoltam, bár az utóbbiban te már mehetsz is kezet fogni Harryvel és Louval. Érdekes, hogy július 23-án nem érsz rá, de 30-án kiraksz egy képet magadról, mintha azelőtt 7 nappal még csak véletlenül sem lett volna egy olyan bandának a 10. évfordulója, ami megváltoztatta az életed. Igazad van, neked nem is volt, hisz téged már nem érdekel. Miért is izgatna, leraktad ezt a terhet, onnantól már nem a te dolgod. Ne zavarjon, hogy több ezer rajongó, a fiúk és a legjobb barátod szíve szakadt meg azon a napon. Ne érdekeljen, hogy egy teljes albumot írtunk arról, hogy elmentél. Életemben nem éreztem olyan ürességet, mint mikor megírtuk A Historyt. Nélküled íródott az, aminek a részese voltál, és nélküled is került lezárásra, pedig legalább AKKOR, azon az estén ott lehettél volna. De már nem voltál. Mindegy, ha te nem írsz, majd én mesélek. Összejöttem egy lánnyal, már lassan két éve együtt vagyunk, megkértem a kezét. Talán emlékszel is rá, Directioner volt, már egy Meet and Greet-en találkoztá... Ja, bocs, elfelejtettem, hogy te már akkor sem voltál ott. Szóval Maya mostmár a jegyesem, remek a kapcsolatunk, a Covid hülyeség után esküvő. Meghívnálak, valószínűleg meg is foglak, de tudom, hogy úgysem jössz el. Bedugtam a fülest, Maya már alszik, talán nekem is kéne, de addig nem, amíg le nem írtam ezt a legjobb barátomnak. A volt legjobb barátomnak, elnézést. Te azóta találtál sokkal jobbakat bizonyára. De nem neheztelek. Oh, éppen elindult a Good Years dalod. Nem ironikus? Igen, én hallgatom a zenéid, múltkor liveban reagáltam a Better-re is, örültek neki. Mellesleg jó szám, gratulálok hozzá, ahogyan akkor tettem. Bár gyanítom, nálatok a kislány nem a Strip That Down-ra fog bulizni a szüleivel egy esős délután, nem is várom el. Kinőttem az álmodozásból. Ahogyan abból is, hogy mi még valaha barátok leszünk. Tudod Zayn, én igazából csak piszkosul szomorú vagyok, a mai napig. Minden máshogy alakulhatott volna, ha azon a napon felveszed nekem a telefont és tudok veled beszélni. Eszem ágában sem volt téged meggyőzni arról, hogy ne tedd, soha nem tettem volna, csak el akartam mondani, hogy bármi van, rám, a legjobb barátodra MINDIG számíthatsz. Szép és jók voltak azok a pillanatok, amikor a színpadon hülyéskedtünk, ölelkeztünk, vagy amikor rózsát adtál nekem (mai napig megvan, szép emlék). De ezek semmik ahhoz képest, mikor csak ültünk a buszban, ittuk a teát (Louis a kakaót, le sem lehetett róla szoktatni) és úgy beszélgettünk, ahogyan a testvérek szoktak. Olyan dolgokról, amikről bár a rajongók soha nem szereztek tudomást, talán nem is kellett. Minden nap láttak minket, de sosem tudták, hogy valójában mennyi minden ment a háttérben, hányszor sírtunk együtt a mosdókban, hányszor öntöttük egymásba a lelket, mikor egyikünk készült összezuhanni. Hányszor segítettünk egymásban, mindenben amiben tudtunk, hányszor mondtuk egymásnak, hogy finomat főzött, pedig Louis kajáinál mind azt éreztük, hogy annak inkább a lefolyóban lenne a helye, de nem szóltunk. Ott álltunk Harry mellett, mikor megbélyegezték, ápoltuk Niallt, mikor a térde miatt lábra sem bírt állni, segítettetek lejönni az italról, mi pedig neked, hogy ne érezd, az egész világ ellened dolgozik. Mert bár lehet, hogy ez történt, mi négyen akkor is melletted álltunk Zayn, és ez, ezek a pillanatok, néma tettek, mindennél többet értek. Az összes könny, és abból fakadó későbbi hatalmas nevetés mindig bizonyította, hogy jöhet akármennyi rossz, érhet minket bármilyen fájdalom, meg tudjuk oldani, közösen. Ez egészen addig tartott, amíg el nem mentél. Utána már elhanyagoltuk ezeket a dolgokat, nem foglalkoztunk azzal, ki hogyan éli meg, mert minden egyes "Hogy vagy" kérdés, csak még nagyobb fájdalommal járt. Istenem, hányszor ültem a hotelszobák teraszán az éjszaka közepén, nézve a városokat és arra gondolva, mennyivel másabb lenne, ha most te is ott aludnál a szomszéd szobában, és reggel mehetnélek felkelteni, hogy kész a reggeli, mindezt persze egy pohár vízzel, mert amúgy nem vagy hajlandó felkelni. Bár utólag belegondolva elég lett volna hívni Louist. TE nem tudhatod, hogy mit éreztem, mikor egy pillanat alatt veszítettem el a legjobb barátom. Fogalmad sem volt, mert te nem érezted azt, amit én. Talán nem is akartad. És ezeket leírva rájöttem, nincs értelme, hogy keresselek, érdeklődjek hogy vagy, megkérdezzem mi újság Gigivel és a bizonyára elragadó lányoddal, mert a te gyereked. Eljött a pont Zayn, hogy belefáradtam. Mert ezek, akár a többi, már csak üres szavak, válasz nélkül. Mint mindig...

liampayne törölte az üzenetet

🌹Sziasztok. Ismét az éjszaka közepén jött rám az írhatnék, ezúttal Liam üzenetét olvashatjátok, amit Zaynnek címzett. Remélem tetszett nektek.🌹

Ismét nektek ajánlom, mert szuperek vagytok!
agirlswriting
Ladybady
OdetteG98
letmebeyourfriend ❤️