Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~1.16~bölcsek köve

-Sierra! Mégis mit csinálsz te itt?-kapkodott levegő után a bátyám.

-Jöttél falazni Pitonnak? Mit is várhattunk tőled egy marde... - szúrt belém egyet a vöröske, mire rászegeztem a pálcám.

-Na ide figyelj Ronald Weasley! Ha még egyszer rágalmazni mersz úgy ellátom a bajodat, hogy a szüleid nem fognak rád ismerni! Világos voltam?!-sziszegtem, mire elsápadt. Szaporán bólogatott én pedig ördögien elmosolyodtam. Mélységes elégedettséggel töltött el a jelenet. Az ajtó elé léptem, majd a talárom zsebéből előcsúsztattam egy kicsi furuját, hogy kéznél legyen, ha szükségem lesz rá.

Hermione és Harry csak értetlenül nézték a tárgyat.

-Érdekes, hogy én felkészültem, de ti nem. - mondtam gúnyosan, majd az ajtóra szegeztem a pálcám. - Alohomora!

Az ajtó kinyílt így a szemünk elé került a hatalmas lény. Egy igazi három fejű kutya, aki békésen húzta a lóbőrt.

-Hűha ez tényleg nagy-néztem rá az állatra, majd visszafordultam a testverem felé - és most?

Ekkor a hárfa elhallgatott és a kutya fenyegetően felmordult, bár a szemét még nem nyitotta ki.

Előkaptam a furulyát, és játszani kezdtem. A dallam nem volt valami nagy szám. Szinte három hang váltakoztatta egymást, de tiszta, kellemes hangon. A lény még modult párat, majd lassan elhallgatott

-Ez meleg volt! - suttogta Hermione.

-Jól van, én megyek le elsőnek. Amíg Sierra játszik nem ébred fel. Ha történne valami velem, küldjetek baglyot Dumbledornak.

Az már megvolt kedves testvérem gondoltam, de úgy döntöttem nem kötöm az orrukra ezt az információt.

-Minden rendben! - kiáltott a testvérem a mélységből- Puhára estem!

Ronald nyomban követte őt, gondolom kissé feszélyezve érezte magát a jelenlétemben, ezért igyekezett minél hamarabb eltávolodni tőlem.

- Jöhetsz, Hermione! - hallatszott a fiúk hangja, mire a lány rám pillanatot. Bólintottam, mire mely levegő után ugrott.

-Rendben, jöhetsz Sie! - hallottam a lány hangját, mire a nyíláshoz léptem és ugrottam.

Amint a furulyaszó elhallgatott a kutya szinte azonnal ugatni kezdett, de addigra Hermione mellett álltam a sötétségben.

- Kilométerekkel az iskola alatt lehetünk - jegyezte meg Harry.

- Még szerencse, hogy itt van ez a fura növény - szólt Ronald.

-Szerencse!? - sikoltott fel Hermione. - Nézzetek magatokra!

Magamra néztem. A lánynak igaza volt. A növény nyomban körülfont kígyószerű indáival, majd lassan észrevétlenül kúszott felfelé

Hermionénak sikerült kiszabadítania magát, és a mellé mászott, onnan figyelt minket. A növény egyre jobban körülfont. A fiúk eszeveszettül kalimpáltak a kezeikkel és lábaikkal, ezzel még jobban beleragadva az indákba.

- Maradjatok nyugton! - kiáltott a lány.

-Ez egy ördöghurok! Ha mocorogtok csak szorosabban fog !-szóltam közbe, nyugalmat erőltetve magamra. Amint ez sikerült éreztem,hogy az indák kezdenek meglazulni körülöttem.

- Örülök, hogy már a nevét is tudjuk . Kösz a felvilágosítást! -szólt gúnyosan a Weasley fiú, miközben a növény a nyakát kezdte körbevenni.

- Fogd be a szád! - csattant fel Hermione. - Azon gondolkozom, hogy mivel lehet kiirtani!

- Gyorsan gondolkozz, mert már alig kapok levegőt - hörögte Harry a mellkasát körülfonó
indák szorításában.