Porvadász

Prológus

Muszáj hosszúra írnom ezt, vagy maradhatunk abban, hogy nem untatlak sokáig titeket az irományommal? Amúgy sincs egy olyan borzasztóan érdekes életem. Bár ki tudja. Lehet neked az, kedves olvasó. Lehet neked igenis be fog jönni az én kis borús életem. Ki tudja, majd elválik. Hehe- Előre szeretném neked elmondani, hogyha nem hozol most azonnal valami kis csokit, és valami finom szőlőből érlelt italt. (Ha nem esik le a borra gondolok.) Akkor nem olvashatod tovább a sztorit! Ugyan csak ugratlak! 

Szóval hol is kezdjem, hol is kezdjem... Általában a nevükkel szokták kezdeni a nagy írók ugye? Nos rendben, én belecsapok a közepébe!

Kemuri vagyok, 17 éves. A teljes nevemet ne haragudjatok, nem vállalom fel, mert nem vagyok büszke rá. Tudjátok családi okok miatt, meg ilyenek. Hogy kifejtsem : Szimplán mire megjött az eszem rájöttem, hogy utálom apámat. Lehet egyáltalán apának hívni egy olyan embert, aki megölte az édesanyásat? Nem hiszem. Miután anya meghalt, állandóan mondogatta, hogy mennyire is szerette őt. De addig amíg velünk volt, egyszer nem mondta vagy mutatta ki a szeretetét iránta. 

Ugyan nem szeretek erről annyira beszélni de, talán így tiszta lesz pár dolog. Édesanyám, Mizu a néhai víz klán tagja volt, amelyet az apám édesapja lemészárolt. Lehet ezt mészárlásnak hívni? 2040 van, biztos tudjátok-- annó volt az a film amiben Thanos kinyírta az embereket. Na, a nagyapám is ugyanezt tette. Fogalmam sincs miért. Sose folytam bele ezekbe a dolgokba, meg nem is igazán érdekelt. 

Nem akarok túlzásokba esni , de egy borzasztóan gyönyörű édesanyám volt, és nincsen semmi apa komplexusom, férfi létemre hogyan is lenne? -Pfft. De Hio, az apám is egész jól néz ki a mai napig. Vicces, hogy ha nem ember vagy olyan marha lassan öregszel. Mármint külsőleg egyáltalán nem látszik. Nem akarok itt felvágni de, elég menő leszek ha majd 60 éves koromban is még mindig úgy fogok kinézni mint egy 25 éves. Nem kell ide semmi botox!

Asszem mindent elmondtam. Bár még lehet kellenek a kínosabb dolgok is. Hátha tudni akarja rólam valaki, hogy milyen beteg kis dolgaim vannak. Hehe-- Mondjuk, hogy naponta ötször kielégítem magam miközben a ház előtt mászkáló kutyákat nézem. Nem. Nem szoktam ilyeneket csinálni. Csak vicceltem. Hülyék vagytok ti? Milyen beteg ember az aki sétáló kutyákra csinálja!? Bagzó cicusokra, na az már valami! Lehet ezt nem kellett volna leírnom. Na annyi baj legyen. Mit lehet tudni rólam-- Jaj hát persze! Ahogy már fent is említettem, imádom a bort és a csokit. Megőrülök érte. Bár van egy ennél sokkal jobb dolog is. A kokain és a speed. Drága bogaraim, annál jobb dolog már csak az orgia. De inkább csak vetekedik a kettő. Imádom. Nem véletlen, hogy a történet amit mesélni szeretnék, szinte csak e köré íródik. Hellyel közzel  nagyon egyszerű, és könnyű dolgom van, hiszen kő gazdagok vagyunk. Vagy inkább csak vagyok. Ugyan sokszor van, hogy az utcán élek. De ezt is csak azért teszem, hogy ne kelljen otthon maradnom Hio-val, vagy hogyha hotelbe akarok menni, akkor kétszer meggondolom a dolgot. És spórolok. Tudom, vicces ilyenkor ezeket a szavakat hallani egy alkoholista és drogfüggő sráctól. De ez így van. Tudok bánni a pénzzel.

Egyébként ha bárkit is érdekel ,hogy hogyan is nézek ki, képzelj magad elé egy 178 centi magas, majdnem csont vékony, srácot. Hófehér hajjal, és mielőtt jönnének a kérdések, hogy kihez járok fodrászhoz, alapból fehér a hajam. Elég menő, mi? Sajnálattal kell közölnöm viszont, hogy az szivárványhártyám is fehér, viszont a sok fűtől, drogtól már normál állapotban is vörös a szemem. Sokan félnek is tőlem, de igazából teszek rá magasról. Legalább haloweenkor nem kell semminek se beöltöznöm. Elég rémisztő vagyok normál állapotomban is.

Így a végére, remélem ez elég jó lett prológusnak.  Ha nem, akkor majd a későbbiekben kiegészítem. Jaj és, köszi ha továbbra is velem tartasz!