Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~1.18~kérdések

Az első amit érzékeltem, hogy mindenem fáj. Ki akartam nyitni a szemeim, de nem sikerült. Túl nehezek voltak a szemhéjaim.

-Sierra... Nem tudom, hogy hallasz-e engem. Ha igen most végre muszáj lesz végéig hallgatod. Sok unszolás után Blase végre hajlandó volt elmondani, hogy miért kerülsz. Tudod nem hallottad az egészet, amit Pansy-nek mondtam. - ekkor végre felismertem a hangot. Draco Malfoy állt az ágyam mellett, ami most megérintette a kezem.

-Azt mondtam neki, hogy bár félvér vagy és túl sokat vagy Grangerrel te vagy az egyik legjobb tehetségű boszorkány akit ismerek. Sierra! Az óta az este óta te vagy a legfőbb bizalmasom! Remélem egy nap te is újra megbízol bennem! - szorította meg a kezemet a fiú, mire végre sikerült megmozdítanom az ujjaim.

-Sierra! Sierra ébren vagy?

-Azt hiszem. Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg. - suttogtam rekedten, mire felnevetett.

-Megbocsátok.-mondta felsőbbrendűen, mire elmosolyodtam, majd újra elnyelt a sötétség.

******

Mikor újra visszanyertem az eszméletemet, sokkal érősebbnek éreztem magam. Pislogtam párat, mire egy mosolygott rám.

Albus Dumbledore volt az.

- Isten hozott, Sierra - szólt a professzor.

- Igazgató úr! Mi.. Mi történt? - néztem körül, mire rengeteg csokoládé és ajándék került a szemeim elé.

- Ezeket a barátaid küldték - mosolygott Dumbledore. - Ami odalent történt közted és Mógus professzor között, az hétpecsétes titok, úgyhogy természetesen az egész iskola tud róla.

- Mióta vagyok már itt?

- Nem kevesebb mint hat napja.

-Hol van Harry?! - estem egy pillanatra pánikba, és néztem széjjel, de sehol sem találtam a fiút.

-Nyugodj meg, ő már előtted felébredt. Most a hálókörletében pihen. A barátaid igencsak megkönnyebbülnek majd, ha megtudják, hogy magadhoz tértél. Nagyon aggódtak érted.

- De, professzor úr, mi történt...?

- Mógus professzor, Voldemort irányítására meg kívánta szerezni a bölcsek kövét, melyet az évben az iskolában őriztünk. Még épp idejében érkeztem, hogy megakadályozhassam.

- Hát visszaért? Megkapta a baglyom?

- Igen, nagyon köszönöm hogy ilyen részletesen tájékoztattál. Odalent igencsak sok szörnyűséget kellett kiállnod. A próbák és a professzor átkai igencsak sokat kivettek belőled, mely hegeit a bőrödön viseled.

-Az átkai....

-Igen. Sajnálom, hogy át kellett esned rajta.

-Én nem sajnálom professzor úr. Rettenetes érzés volt, de nemes cél érdekében, ami sokkal többet ér mint...

-Mint te. Jól gondolom, hogy erre gondoltál? - szakított félbe az igazgató. Egy pillanatra felnéztem rá. Meglepetésemre mosolygott.

-Az emberi élet végtelen félreértések örök sorozatának körforgása. Ez ne felejsd el. - mosolygott rám, megmelengetve a szívem. - most pedig pihenned kell, hogy minél hamarabb visszanyerd az erődet.

Másnap este a vacsorára indultam. Madam Pomfrey hevesen ellenkezett, de sikerült meggyőznöm.

Mikor beléptem a nagyterembe sokan felém fordultak, de nem igazán foglalkoztak velem. Az egész terem a mardekár színeiben pompázott. Gyorsan leültem a barátaim mellé, akik mosolyogva üdvözöltek.