Érzések Közt {One Direction ff.}

58.rész

Elkaptam a tekintetem. Nem tudtam tovább a szemébe nézni. Folytattuk a játékot. Most Zayn pörgetett. Az egyik srác, és annak kellett csókólóznia, aki kitalálta a játékot, tehát fiúval. Tartották magukat a szabályokhoz, gyorsan lekapták egymást. [...]

Niall pörgetett. Az üveg Harrynél és nálam állt meg. Nem tudtam, mihez kezdjek. Most megharagudott, mert Zaynt pörgették ki velem? Nem tudom. 

Harry elé léptem. A szemébe néztem, és közelebb húzódtam hozzá. A többiek tudták, hogy együtt vagyunk, tehát nem számítottak nagy dologra. Oh, nagy dolog volt. 

Közelebb hajoltam ajkaihoz, mikor megszólalt.

- Passzolok - mondta rezzenéstelen arccal. 

Néma csend lett. Mindenki -velem együtt- lefagyva bámulta Harryt, ő pedig csak engem nézett. Ajkaimat beharapva, könnyeimet lenyelve bólintottam, majd visszaültem a helyemre. Lehajtottam a fejem, és a földet bámultam. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben. Miért nem engedte? Miért passzolt? Lehet, hogy már nem szeret?

Ahogy ez a gondolat a fejemben megfordult, kibuggyant egy könnycseppem. Hagytam, hogy végigguruljon arcomon. Nem töröltem le.

- Soph, te sírsz? - kérdezte Louis, kizökkentve gondolatmenetemből.

Még mindig néma csend volt, és éreztem magamon a tekinteteket.

Válaszul csak megráztam a fejem. Nem néztem fel. Tudták, hogy sírtam. 

Pár másodperc múlva lépteket hallottam, majd valaki leült mellém. 

Ahogy átkarolt rájöttem, Louis volt az. 

A vállára hajtottam a fejem, ő pedig sóhajtott egyet.

[...]

- És te miért jöttél el velem? - kérdeztem Louist, miközben a naplemetét bámultuk.

- Hát - túrt a hajába. - Nem szeretnélek ez az eset után egyedül hagyni... 

- Értem.. - mondtam halkan.

- Nem értem Harryt.. de miattad beszélni fogok vele, rendben? - kérdezte felém fordítva a fejét.

- Rendben - húztam szomorú mosolyra a szám.

- Na, most pedig gyere ide! - ölelt magához, mire nevetve hátradőltünk a füvön.