•Csillagfény lány•

1.rész

   A nevem Shiro Yuki, egy átlagos japán közép iskolás lány vagyok egy egyáltalán nem átlagos külsővel és történettel.
   Már születésem óta hófehér hajam van és erről kaptam a Yuki(jelentése:hó) nevet is. Kiskorom óta nem nagyon voltak barátaim és mindig csúfoltak a hajam színe miatt. Szerencsére idén elkezdem a felső-közép sulit ami ügye egy új lehetőség nekem barátokat szerezni.
   Nos igen, ez az én szomorú kis történetem. De nem csüggedek ugyanis holnap lesz az évnyitó ünnepség. Viszont ma még el kell mennem beszerezni az új egyenruhámat.
   Gyorsan felkapták a fekete pulcsim és elköszöntem Anyáéktól. Úgy döntöttem, hogy inkább gyalog megyek a suliig és nem busszal, mert még gyönyörűen sütött a nyári nap.
   Pár perc alatt odaértek és jól meg is bántam, hogy az utolsó napra hagytam ezt a feladatot. Ugyanis minden diák az utolsó pillanatra hagyta pont mint én is. Szóval inkább felvettem a kapucnimat és lehajtott fejjel vágtam át a tolongó diák tömegek.
   Ahogy mentem egyszercsak beleütköztem valamibe, vagyis inkább valakibe.
   -Elnézést!~kértem bocsánatot egyből és indultam is volna tovább, de az előbbi illető utánam nyúlt és visszarántott maga mellé.
   -Gyere, mennyünk együtt! Vagyis gondolom te is most leszel elsős.~mondta vidáman egy alacsony lány. Gyönyörű fekete haja a derekáig ért, a vöröses rózsaszínes szeme csak úgy ragyogott a boldogságtól.
   Csak némán bólintottam válaszképp és hagytam, hogy magával húzzon. Amikor beértünk a folyosóra hirtelen megszólalt.
   -Tényleg, el is felejtettem megkérdezni, hogy hogy hívnak! Én Aka Mei vagyok, szólítsa csak Mei-nek.
   -Hát, én Shiro Yuki vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek.~mutatkoztam be Mei-channak illedelmesen és meghajoltam. Ő ezt viszonozta.
   -Húú, hát nem is tudom mit kérdezzek annyi kérdésem van.~mondta mosolyogva, de mire kérdezhetett volna oda értünk a teremhez ahol az egyenruhákat lehetett elkérni~ Hát, akkor ez az év is elkezdődik.~jegyezte meg nagyot sóhajtva, majd eltolta az ajtót és belépett rajta.
   Én is követtem a példáját és sietősen bementem a terembe. Pár tanár segítségével meg is kaptuk az egyenruhákat. Mázlim volt mivel nagyjából az egész ruha sötétkék és fehér volt. Kivéve a masni, amit a nyakunkba kell akasztani, az ezüstös szalagból volt. Nos igen, amit nem mondtam magamról az az, hogy a szemem halvány kék, tehát a melegebb színek nem éppen állnak jól, na meg annyira nem is szeretem őket.
   Amint kiléptünk a teremből Mei-chan egyből beszélni kezdett.
   -Úristen, bárcsak nekem is engednék a szüleim, hogy festessem a hajam.
   -Tudod, igazából nekem ez a természetes hajszínem. Már születésem óta ilyen.~ahogy kimondtam ezeket, Mei-channak leesett az álla.
   -Mii!? Az lehetetlen, most viccelsz ügye?~hajolt közelebb a hajamhoz, hogy megnézze jobban. Én csak megráztam a fejem~ Akkor talán félig más nemzetiségű vagy?
   -Nem, dehogy. Azt mondják, hogy amikor születtem az egész szobát ellepték egy pillanatra apró pici fehér és kék fény pöttyök. Kiskoromban még elhittem ezt, de ma már egy szavát sem hiszem.~Mei csak meglepetten nézett engem és nagyokat pislogott.
   Nem tudott megszólalni csak engem bámult. Aztán valami furcsa dolog történt.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Na, hát ennyi is lenne az első rész. Írjatok ha folytassam! <3