Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~2.2~ nyári szünet II.-szökés

Aznap a szokottnál is többet kellett segítenünk a ház körül, pedig Petúnia néni már-már kórosan nagy tisztaságot tartott a házban. 

Míg én az összes polcot, képet és sarkot poroltam le, addig Harry a kertet gyomlálta és gereblyézte. Estére teljesen kimerültünk.

-Jól van jól van, most pedig ismételjük át a menetrendet!- hívott össze minket a bácsikánk.

-Petúnia?-fordult a nénikénk felé, aki elegáns barackszín ruhát viselt. Nyakában óriási gyöngyökből álló nyakék lógott, kiemelve a hosszú nyakát.

-A társalgóban leszek, felkészülök a fogadásukra.-felelte alázatosan. Egy pillanatra felvillant előttem, hogy én sosem lennék képes így viselkedni. Meghajolni valaki akarata előtt.

-Pontosan! Dudley?

-Én nyitom ki nekik az ajtót!- húzta ki magát a fiú, megigazgatva a nyakkendőjét. Vicces látvány volt. Úgy nézett ki mint egy nyakkendős lufi.

-Kiváló! És Ti?- nézett ránk metsző tekintettel a bácsi.

-Fent leszünk a szobánkban ...-kezdte a bátyám, mire folytattam a mondatot.

-.. és igyekszünk úgy tenni, mintha nem is léteznénk!- fintorodtam el egy pillanatra, de gyorsan rendeztem az arckifejezésem, nehogy újabb ételmegvonást kapjunk.

-Igen ! Most pedig nyomás a szobátokba! Ma este megkötöm életem szerződését! Ha el meritek rontani nekem, azt nagyon megbánjátok! Világos voltam?

Hangtalanul osontunk fel a lépcsőn. Amint a felső emeletre értünk megszólalt a csengő. Suttogva kezdtem el beszélni.

-Felkészülök a fogadásukra!- illegettem magam, mire a bátyám a tenyerébe nevetett. 

-Kinyitom nekik az ajtót-utánozta az unokatestvérünket, mire nekem is vissza kellett fognom a feltörekvő kacagásom.

Benyitottunk a szobánkba és az ágyra dőltünk. A testem merev volt és kezdett egyre nehezebb lenni.

-Én nagyon elfáradtam Harry. Ha nem haragszol...

-Persze, pihenj csak-mosolygott rám a fiú. Az oldalamra fordultam és el is nyelt az álmok világa.

Álmomban egy más világban jártam. Egy sötét szobában voltam felettem egy fehér talárban öltözött férfi állt. Hosszú ezüst szakálla a térdét verte hangokat hallottam.

- Biztos jó ötlet ez?

- Igen! Ezzel meg védhetjük őket!

- De hát...

- Nem! Ennek így kell lennie ha eljön az idő amikor már nem lesz rá szükség a varázslat megtörik....

Hirtelen riadtan fel, egy óriási koppanásokra. A fejem sajgott, de felültem az ágyon. Nem számítottam rá, amit ott találtam.

-Harry! Hogy kerül ide egy házimanó?

-Miss Potter! Micsoda megtiszteltetés, hogy találkozhatunk. Dobby azért jött, hogy figyelmeztesse Harry Pottert és Sierra Pottert ,hogy ne menjenek vissza az iskolába!

-Mi?-értetlenkedtem, miközben lelógattam a lábam az agyamról.

-Szörnyűségek vannak készülőben!-suttogta a manó, szemével a szobát kutatva, mintha arra számítana, hogy valaki kiugrik valamelyik sarokból, hogy megbüntesse, amiért elmondta.