The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

9

9.rész

Az ujjaimat a hajába fúrtam és tarkóját cirógattam. Nem tudom mennyi idő telt el, mire képesek voltunk egyáltalán megmozdulni, de végül lefordult rólam, és mellém könyökölt. Egyáltalán nem ismertem őt, mégis biztos voltam benne, hogy boldog. Valami távoli halvány, nyugodt, és felhőtlen mosoly ült az arcán. Én is mosolyogtam, felé fordultam, a kezem mellkasára tettem és gyengéden simogattam.

- Nem akarok most elmenni. – csúsztatta a kezét az álkapcsomra, és a hüvelyk ujjával az arcom simogatta.

- Akkor maradj. – mosolyogtam rá.

Sokáig néztünk egymás szemébe.

- Reggelig akarok maradni. -nézett rám komolyan.

- De?

- De nem aludni. – közelebb húzott magához.

- Már értem. – nevettem, mert éreztem, hogy újra harcra kész – Fel vagy pörögve. – simogattam meg az ajkait - Akkor maradj.

Megrázta a fejét, mire kérdőn néztem rá.

- Őrülten kívánlak, még mindig. – a combom alá nyúlt és a csípőjére tette a lábam –Nem szeretnék sem erőszakos, sem rámenős lenni, vagy olyanba belevinni, amit nem akarsz. Ha szeretnéd most hazamegyek. – lett nagyon komoly.

- Ooookééé.....Elsőre is értettem, hogy addig akarsz engem dugni, amíg csak bírod. – csúsztattam a csípőjére a kezem – Szexmaraton. Tetszik. – mosolyogtam rá.

- De ez nekem nem... Úgy értem, hogy... - kezdte zavarosan, de egy csókkal belefojtottam a hebegést.

- Én is kívánlak, és nem, nem zavar, nem tekintem magam letárgyiasítva, se lekurvitva. Oké? – mondtam somolyogva.

- Oké. -sóhajtott fel.

- Bár vezetőbeosztásom van, de nem vagyok se feminista, se emancipunci.

- Emancipunci? -nevetett fel.

- Ahha. Tudom, hogyha egy pasi azt mondja az ágyban, hogy „áll tőled a farkam" az nem feltétlenül sértés vagy le tárgyiasítás, vagy fene tudja. Egyszerűen csak bejövök neki, kíván és az agyi funkciók csökkennek. – nevettem fel - Nem kell mindig mindent szó szerint venni, vagy elsőjelentésben érteni. Ez olyan, mint a „baszd meg" amit már én néha már szinte kötőszóként használok és nem a tényleges értelmében. -végig mosolygott ahogy beszéltem – Mi az?

Mire megrázta a fejét.

- Mi az? – kérdeztem újra nevetve.

- Tetszel.

- Tetszem neked? – nevettem tovább.

- Vagy hogy mondják ezt manapság? – simogatta a hátam.

- Azt hiszem úgy, hogy a bejövök neked, a típusod vagyok, vagy az eseted. Nem tudom. – tártam szét karom vigyorogva.

- Akkor az esetem vagy.

- Jó.

Az arcát simogattam.

- Én is az vagyok neked. – emelte fel az állam, hogy a szemébe nézzek.

- De magabiztos valaki. – hunyorogtam rá csücsörítve.

- Az vagyok. – húzott magához egy szenvedélyes csókra, majd, amikor levegőért kapkodva elváltunk folytatta – Nagyon-nagyon az eseted vagyok.