The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

11

11.

- A kurva életbe. – fakadtam ki, mire a cikk végére értem – A jó élet csessze meg! -felpillantottam Totora, akinek az arca már láthatóan eltorzult a dühtől.

Felemelte a kezét, és mutató ujját rám szegezte.

- Nem tudom ki ez baszd meg, és NEM, nem szóltam a kurva The Sun-nak! – kiabáltam az arcába, amitől egy pillanatra meghökkent.

- Na ne etess! -fordult vissza a szoba felé, és előre csörtetett - Csak te és én tudtuk, hogy feljövök! Ha nem te voltál akkor ki? Talán a kibaszott Télapó?! – fordult meg hírtelen, idegesen széttárta kezeit.

- Nem is ismerem ezt a... Azt se tudom ki írta ezt a szart! – pörgette vissza – Valami Hunt! – ráncoltam össze a homlokom – Ez ki???

- Ben Hunttal írattál rólunk cikket!! Te normális vagy?!! -emelte fel a hangját.

- De hát most mondom, hogy nem tudom ki ez baszd meg!! – mire egy na persze grimaszt vágott.

Közben a fickó nevére klikkeltem, és bejött a twitter fiókja.

- Ez az a... -mutogattam a képernyőt felé fordítva – Ez a Sun címlapos faszi 2019-ből? Ez ő?!! – mire összefonta kezét maga előtt és gúnyos vigyor vágott, mintha élvezné a műsorom – Ne fellengzősködj itt nekem baszd meg, mert esküszöm megütlek! -mentem el mellette tombolva, és teljes erővel meglöktem, így sikerült egy pillanatra kimozdítanom az egyensúlyából. - Azóta utazik rád?? Miért nem tettél semmit, hogy eltűntesd?? -kiabáltam és nappaliba robogtam - Hogy a kurva életbe vezethetsz egy csapatot baszd meg ha ilyen fasz módon trehány vagy! Arcom leteszem! – vágtam le magam a székre, és kinyitottam a laptopom.

- Na ide figyelj! – rácsapott az asztalra, a laptopom ugrott egyet, majd két tenyerével megtámaszkodott, és előre hajolt az arcomba.

- Nem félek tőled. – mondtam csendesen és kimérten - Üvöltözz egy sort és verd szét a berendezést, tessék! -mutattam körbe - Nem érdekel. Vagy attól nyugodnál le, ha engem ütnél meg? –kikerekedett a szeme és megdöbbent - Tedd meg. – ragadtam meg a kezét és az arcomhoz húztam, majd a szemébe néztem - Verj kékre-zöldre. Ha az segít neked abban, hogy lehiggadj, rajta. Egyszer megtették velem, tedd meg te is. Túlélem. – egy pillanatra határszünetet tartottam, ő meg az arcomat fürkészte. Nem tudom mit látott a tekintetemben, de zavarba jött, elhúzta kezét az arcomtól, a másikat levette az asztalról, és kissé hátrébb lépett - Csak gyorsan tudjuk le, hogy aztán elindíthassam a kármentést! Mert jelenleg Mr Wolff, lehet hogy mindkettőnket ki fognak rúgni ezért a botrányos dugásért, hidd el. És jelenleg nem tudom bármelyikünket karrierje megmenthető e, amíg nem láttam károkat. – hosszú másodpercek teltek el, amíg farkasszemet néztünk.

- Mit tehetek? – kérdezte semlegesen, az arca pedig kiolvashatatlanná vált.

- Meg kell néznem mi jelent meg és hol. Tudnom kell mekkora a botrány. Utána lehet stratégiát tervezni, és lépni. Hívj fel a sajtó osztályod, kérd meg hogy küldjenek át neked mindent. Felhívom a minisztériumot, és meglátjuk ők mit tudnak. Aztán... - a hajamba túrtam, vettem egy mély levegőt, lehunytam a szemem, majd ránéztem – Aztán közösen szépen felhívjuk mindkettőnk főnökeit, plusz Mateschitzet, mert ugye ez a cirkusz őt is érinti, gondolom tudod. Utána az egész bagázzsal együtt szépen kitaláljuk, mi legyen.

- Rendben.

- Jó. – fordultam a laptop felé, és neki estem az emaileknek.

Egyiket olvastam a másik után, és a helyzet egyre aggasztóbb volt. Minden átkozott külföldi és hazai lap lehozta a cikket. Megjelent az angol The Guardian-ban a Daily Mailben, Olaszországban a Corriere della Sera-ban, La Repubblica-ban és a La Gazzetta dello Sport-ban, címlapon volt még a francia L'Équipe-ben, és az ausztriai Kurierban is, meg persze minden létező bulvár és pletykarovat hasábjain. A minisztérium egyik fele dühöngött, a másik fele aggódott, sajtóosztályon érezhető kétségbeesés és fejetlenség lett urrá. Győző üvöltözött velem egy sort, amiért ilyen hülye vagyok, aztán nála is jött pánik, hogy mi lesz ezután. Dietrich volt a következő a listámon, hosszan csengett ki a Skype mire fogadta.