The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

12

12.rész

Szorosan átölelt, és a nyakamba csókolt, de én nem tudtam belesimulni a karjaiba.

- Nem lesz...

- Nem akarom hallani ezt a hazugságot. – közöltem ingerülten, mire felsóhajtott - Mit akarsz ezzel elérni? Megint lerángatni a bugyimat? Vagy elaltatni az éberségem?

Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.

- Fejezd ezt be. -mondta halkan és megsimogatta az arcom.

- Ha egyedül el tudom cseszni az életem, akkor rendben is tudom hozni. Nagylány vagyok. Nem kell, hogy bárki helyettem oldja meg a problémáimat. – közöltem szilárdan.

- Segíteni akarok, és nem helyetted megoldani. Azt hittem nem vagy feminista. – mosolyogott rám.

- Most tényleg ezt az érzelmi zsarolást akarod játszani baszd meg. - löktem el, és bementem a konyhába.

- Milyen érzelmi zsarolás? -döbbent meg, miközben kávét töltöttem – Próbálok veled kedves és támogató lenni.

Mintha korbáccsal ütött volna meg, olyan gyorsan fordultam felé.

- Nem! Te marhára el akarod velem hitetni, hogy te vagy a jó fiú, akire lehet számítani, és törődik velem. Azt hiszed egy kis kedvességért és figyelemért, majd a karjaidba omlok, és irányíthatsz. Hát nem. – mutattam rá az ujjammal – Most nagy bajban vagyok, de megoldom, ahogy eddig mindig megoldottam minden mást is segítség nélkül. És légy erős, attól sem fogok kétségbeesni, ha ott kell hagynom ezt az állást és pozíciót. Régóta megállok a magam lábán, és megtanultam átlátni az embereken. Engem nem fogsz dróton rángatni, mert én nem leszek a marionettbábud.

- Nem tudlak meggyőzni. – közölte döbbenten és összeráncolt homlokkal.

- Nem. Úgyhogy maradjunk is ennyiben. -ültem vissza a bögrémmel a gép elé – Kezdhetjük? – pillantottam rá, mire bólintott.

- Mi a stratégiád?

- Az ügy túl nőtt rajtunk. Mindkettőnk fejét akarják, le kell nyugtatni a kedélyeket. Ha az megvan, akkor majd valahogy kikozmetikázzuk a sajtóban ezt az egész sztorit. Van pár jó figyelemelterelő kampány ötletem. – sóhajtottam fel és megnyitottam a Skypot. Nem akartam, hogy tudja, hogy terelek. De lecsukta előttem a monitort, mire kérdőn néztem rá.

- Hagyd, hogy én beszéljek velük. Résztulajdonos vagyok, sok mindent nem tehetnek velem, azon kívül hogy a sajtó meghurcol. - mondta kedvesen és csendesen - Ezt a botrányt nem egyedül neked kell elvinned, a felelősség legalább a fele az enyém is. Kérlek, enged meg hogy én intézzem ezt, vagy legalább segítsek a kárenyhítésben.

- Ezúttal nem te leszel a hős rettenthetetlen csapatfőnök, aki megnyeri ezt a csatát, törődj bele! Végtére is, épp eléggé lejárattad magad, azzal, hogy megcsaltad Susiet. Nem kell még az a dráma is, hogy mented a kalandod renoméját. Nem fogok a hátad mögé bújva fedezékbe vonulni, és kivárni a vihar végét. Erről ne is álmodj! – közöltem gúnyosan, mire felvette a pókerarcát, én pedig felcsaptam a monitort tetejét, és rányomtam a csoportos hívásra.

Győző arca jelent meg először, majd Didi és Ola.

- Uraim. Akkor kezdjük.

- Hát ahogy én látom – nézegetett valamit a monitoron Dietrcih – mindenhol címlapon vagytok.

- Sajnos ez tény. Nem tudjuk fotómanipulálással vádolni a Sun-t, mert a képeket már a többi lap is biztosan leellenőrizte, ha lehozták. Ez a lehetőség bezárult.