The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

13

13.rész

Lecsuktam a laptop tetejét, hátra dőltem a székemben és lehunytam a szemem.

- De kurva hosszú ez a nap...- sóhajtottam fel, és még alig múlt négy.

- Nem értem mit mondasz, ez milyen nyelven volt? – felpillantottam, Toto közben mellém ült, felkönyökölt az asztalra, és egyi kezével homlokát a másikkal a tarkóját dörzsölte.

- Magyarul beszéltem, mondom kicseszett hosszú, ez a nap.

- Az. – csukta le a szemét.

- Mi a baj?

- Migrén. Szétreped a koponyám.

- Nem csak te vagy hulla. -álltam fel, és átsétáltam a konyhába.

- Kösz.

- Ez együttérzés volt.

- Igazán?

- Adjak gyógyszert?

- Nem. Mindjárt jobb lesz.

Ittam egy pohár vizet, újra elindítottam a kávéfőzőt. Benéztem a hűtőbe is, de tejen és gyümölcslén kívül más nem volt benne, így kivettem a két dobozt. Toto közben a tarkóját szorítva, teljesen az asztalra hajolt, a homloka hozzáért a falaphoz. Halkan felsóhajtottam, és megráztam a fejem. A konyhapultban is szétnéztem, és találtam pár csokis müzliszeletet. Egyet megettem, aztán tálcára pakoltam mindent, és az asztalhoz vittem.

- Hoztam pár falat harapni valót, kávét, és gyümölcslevet. Egész nap étlen, szomjan szétstresszeltük magunkat. Egyél és igyál egy kicsit, akkor jobban leszel. Az én fejem is fáj. -nem válaszolt – Toto. Toto. -fogtam meg a vállát.

- Ha felemelem a fejem hányni fogok. -suttogta, és már fehér volt, mint a fal.

- Oké.

A visszamentem a konyhába, a fagyasztóban találtam zacskós zöldségkeveréket, betekertem egy konyharongyba, Toto mögé sétáltam vele, és a tarkójára szorítottam. Összerezzent a hidegre, és felnyögött.

- Köszönöm. – erőtlen volt a hangja, az egyik kezét ráhúztam a borogatásra, majd a vállaira tettem a kezem és finoman masszíroztam.

- Hívjak orvost? – nem reagált – Toto.

- Már jobb.

- Biztos?

- Igen. – lassan hátradőlt a széken, az egyik kezével továbbra is a tarkóján tartva a hideg zöldségeket. A szeme még mindig csukva volt. A kezébe adtam az almalevet, amit megivott, aztán fáradtan rám nézett. Firtatóan bámultam az arcát, de inkább nem mondtam, és kérdeztem semmit.

- Stressz okozta migrén, már többször is kivizsgáltak.

- Én nem kérdeztem semmit.

- De akartad.

- Az igaz. Gyakori?

- Néha, de ritkán ennyire erős. -bontogatta a müzlit.

- Értem. – töltöttem ki neki egy újabb pohár almalevet.

- Köszönöm, a kávét is, de azt nem kérek.

- Hozzád hasonlóan csak expresszót iszom, gondoltam rád is rádférne. -megállt a falat a szájában, és döbbenten pillantott rám – Láttam a bécsi kávéházas fotósorozatot rólad.