The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

14

14.rész

Kicsit több mint másfél órával később egyedül ültem az étkezőasztalnál, Fast and furious-t néztem a mobilomon, egy másik székre feltetettem mindkét lábam, és közben dobozból ettem a thai kaját. Az osztrák által választott ételek bontatlanul sorakoztak a tányérja mellett velem szemben.

A film idősávja szerint nyolcvankilenc perce telt el, tehát kb. ennyi ideje telefonált, zárt ajtók mögött, a hálóban. Az idő elég lassan telt, a film végetért, az ételes doboz is kiürült, kinyitottam a kólám, és átböngésztem a Netflix kínálatát.

- Hát akkor legyél te. – böktem a Hét év Tibetben-re, leállítottam, kidobtam a szemetet, és rájöttem, hogy én még minden éhes vagyok.

Este fél hét múlt. Toto valami zöldséges tofus, tésztás vackot kért, esélytelen volt, hogy az egyem meg. Megnéztem a netes applikációt a lehetőségek után. Találtam egy új ázsiai éttermet, tesztnek rendeltem egy kis adag mogyorós pirított tésztát zöldségekkel és egy mézes csilis tésztát, meg két mangós sütit, és kólát. Megjegyzésbe beírtam, hogy kaputelefon nem jó, hívjanak fel, ha a ház előtt a futár, már korábban kikapcsoltam a csengőt az előszobában, nem akartam balhét abból, hogy esetleg behallatszik Toto hívásába. Fogalmam sem volt, hogy telefonon beszél, vagy videotelefonál, és mi a fenét mondott az asszonynak éppen hol van.

Visszaültem a telefonom elé, bedugtam a fülhallgatót. Negyvennyolc perccel később hívtak, beengedtem a srácot, átvettem a dobozokat, majd visszaültem az asztalhoz egy tiszta villával.

Éppen az első adag csípős tésztát tömtem a számba, amikor kinyílt a háló ajtó. Leállítottam a filmet.

- Bocs. – beszéltem tele szájjal – De éhes voltam, és te...

- Tudom. -ült le a székre mellém – Kurva hosszú volt ez a hívás. – húzta maga elé a tányért, és a dobozokat.

- Melegítsd meg, tök hideg.

- Mindegy.

- Nah. – álltam fel, elvettem a dobozt a kezéből és az asztalról.

- Mi a faszt csinálsz? – megfordultam és felvont szemöldökkel ránéztem.

- Elbűvölő a stílusod, ugye a feleségeddel nem így beszélsz?

- Bocs. – emelte fel az egyik kezét megadóan – Tényleg bocs.

- Megmelegítem a kajád.

- Hagyd.

- Hideg thai tésztát akarsz enni?

- Nem is vagyok éhes. – könyökölt az asztalra és eltolta tányért.

- Megmelegítem, aztán abból eszel, ami tetszik.

- Úgysem érdekel az íze. – Betettem a kaját a mikróba, és visszamentem hozzá.

- Húzd hátra a széket. - álltam meg mellette.

- Mi? -hökkent meg.

- Húzd hátra. -hátrább húzta, én meg leültem a combjára, az ölébe.

- Most megesszük a kaját, és közben elmondod oké?

- Dugni akarok, és nem beszélgetni. – simogatta meg az arcom, és simogatni kezdett.

- Igen? -álltam fel - Akkor vedd elő a szebbik modorod, mert jelenleg egy ősemberként viselkedsz. – mentem a konyhába rá sem nézve.

- Nem vagyok ősember! Azt hiszed mert mi tegnap este... -kezdte fellengzős kioktató stílusban.