The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

20

20.

Könnyek közt néztem rá, de nem enyhült meg, pedig én most még rosszabbul voltam, mint mikor előző nap otthagyott a lakásban.

- Soha többé nem csinálhatod ezt. – erre lesütöttem a szemem – Bármi megtörténhetett volna veled. Bármi! Felfogod?!

- Többé nem iszom ennyit.

- Ez a válaszod?

- Hagyd békén, és menj el. – ragadta vállon Mass – Nincs most erre szüksége.

- Te ebbe ne szólj bele! – rántotta el magát az osztrák – Inkább húzz el!

- Húzzak el? -ragadta meg Mass Toto ingét – Hagyd békén, mielőtt tönkre teszed! – sziszegte az arcába – Eleget bántottad már!

- Én bántottam? Te csak az esti numerája vagy, tűnj el! – lökte meg Mass-t erősen.

- Az inkább te voltál, te osztrák kutya! Takarodj! – ragadta meg Totot, és olyan erővel dobta ki a szobából, hogy az osztrák neki esett az étkező asztalnak, majd néhány széket elsodorva a földön kötött ki. Mindig megdöbbentett, hogy mennyire erős volt, lobbanékony, ha a barátait kellett védenie.

- Mass! Kérlek hagyd. - ültem az ágy szélére.

- Mi legyen? – nézett rám az olasz kérdőn a küszöbön állva, Toto még a földről próbált felkelni.

- Itt tudsz maradni egy kicsit? – húztam magamhoz a párnám sírva.

- Bármikor caro. – azonnal mellém ült az ágyra, én pedig átöleltem, zokogtam a vállába fúrva az arcom.

- Próbálj megnyugodni rendben? Holnapra minden jobb lesz.

- Nem lesz.

- Mio caro higgy nekem, egy kicsit biztosan. Na. – simogatta a hátam.

- Olyan nagyon fáradt vagyok, és annyira fáj...

- Tudom... Jobb lesz... Holnapra egy kicsit jobb lesz... Aludj egy kicsit... az segít...

- Soha nem akarok felébredni. – motyogtam kimerültem, már alig bírtam nyitva tartani a szemem.

- Ena. – adott a fejemre egy puszit – Nem vagy egyedül...

- De...

- Nem...

- De... Én, mindig egyedül vagyok... - és hagytam, hogy eldőljön velem.

- Nem...Nem vagy. – magához húzott, és rám terítette a takarót – Aludj kedves...

- Mass...

- Felejtsd el démonokat... És aludj. – adott egy puszit a homlokomra - Nem vagy egyedül kedves... - ez volt az utolsó amire emlékeztem abból, amit nekem mondott, és elaludtam.

Kávé illatra ébredtem, kinyitottam a szemem és egy halványzöld bögre volt az arcom előtt.

Kábán és lassan felültem, felnyögtem, mindenem fájt.

- Köszi...– vettem el a csészét, Toto ült az ágyam szélén, egy ronda szürke pólóban és kék farmerben. Az arca fáradt volt és nyúzott, a szeme alatt fekete karikák és nagy táskák éktelenkedtek. Ketten voltunk a szobában. – Mass?

- Még az éjjel elment...

- Jó. Így is lesz mit kimagyaráznia otthon. Hú de szarul vagyok. – ittam a kávéba – Hány óra van?