The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

21

21.

Két őrült és kaotikus menettel később fáradtan, mégis furán boldogan bújtam hozzá. Mosolyogtam, de csak addig amíg fel nem pillantottam. Az arcán pimaszos, csibészes félmosoly ül, miközben egyik kezével a hátamat a másikkal az arcomat simogatta, vágtam egy grimaszt és visszatettem a fejem a mellkasára.

- Mi az?

- Hm? -fordítottam felé a fejem.

- Mi volt ez a szájhúzogatás? – ráncolta össze a homlokát.

- Semmi. – erre elhúzódott és felült.

- Azért vágsz pofákat. – szögezte le.

- Nincs semmi. – morcoskodtam – Mi bajod?

- Nekem? – hökkent meg.

- Igen neked.

- Elmondod mi van, vagy megint balhézni fogunk? -tárta szét a karjait.

- Miért? Nekünk ez a fő profilunk, balhé, és szex. – tekertem magamra a takaróm, és lemásztam az ágyról, és megkerültem. Még a küszöböt sem léptem át, amikor megfogta a karom, a másik kezével pedig átölelt. Az állát a vállamra tette.

- Azt biztosan tudom, hogy az ágyban semmilyen gondunk sincs. Ott minden több mint tökéletes. – suttogta – Akkor mi a baj? – szorított magához.

- Nagyon kimerült és fáradt vagyok... -dőltem neki – Nagyon...

- És még? Velem van valami? – fordított maga felé – Hm? – amikor ránéztem felsóhajtott – Szóval igen. -megsimogattam az arcát.

- Nagyon fáradt vagyok, és ilyenkor nyűgös és érzékeny. Nincs baj, csak... -megrántottam a vállam – Nem fontos... Letusolok. – próbáltam kibújnia karjaiból, de nem hagyta.

- Kérlek... - nézett rám gyöngéden, és a hajam a fülem mögé simította.

- Válaszolsz a korábbi kérdésemre?

- Elintézem az asszisz...

- Nem arra. Azt megbeszéltük. – tettem a kezem a mellkasára, ő pedig rám bámult, tudtam, hogy próbált visszaemlékezni mire célozhatok – Mi zavart jobban tegnap este, hogy én mondtam igen Mass-nak, vagy hogy hozzáért ahhoz, amiről úgy tudtad csakis a te tulajdonod? – tettem fel újra a kérdést – Szeretném, ha azt mondanád, amit gondolsz, és nem valami kozmetikázott csinosított verziót, még akkor is, ha az valami macsó szövegnek tűnik. Tudod jól, hogy én nem vagyok eman...

- Emancipunci, tudom. – nevetett rám – Ez tetszik benned. – simogatta az arcom.

- Mi? Hogy hagyom, hogy add a macsót? – somolyogtam.

- Hogy őszinte vagy, és még akkor is ezt várod tőlem is, ha az fáj. És igen – mosolyodott el, és grimaszolt egy aprót – egy kicsit jó, hogy nem kell állandóan jó fiúnak lennem veled.

- Az egyik álarcod a jólneveltség, és a pókerarc. Tudom, hogy az csak egy részed, és nem a teljes kép rólad.

- Igen.

- Egyébként úgyis tudom mi a válaszod, úgyhogy ne erőltessük tovább a témát. -rántottam meg a vállam és az ajtó felé fordultam, hogy a fürdő felé menjek, de ismét nem hagyta. Gyengéden meg fogta a vállam és az állam alá nyúlt.

- Akarok válaszolni. -néztünk egymás szemébe – Én eddig is úgy vettem, hogy hozzám tartozol, és nem szeretem, ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém. -erre elvigyorodtam.