The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

22

22.rész

Hosszú pillanatok teltek el, mire elakartam húzódni, de nem hagyta.

- Engedj el...-motyogtam miközben megsimogatta az arcom és letörölte a könnyeimet.

- Biztos, hogy menjek el? -kérdezte csöndesen, miközben az ujjai az állkapcsomra fonódtak és a hüvelykujjával az arcomat simogatta.

- Biztos. – mondtam erőtlenül, és lehunytam le a szemem. A másik keze a hátam fedetlen részére csúszott, és simogatni kezdett, majd a nyakamat csókolgatta.

- Mi a fenét csinálsz? – sóhajtottam fel miközben lehúzta rólam a takarót, a testem pedig azonnal karjába simult. Arra játszott, hogy ezúttal nem szavakkal nyer vitát, hanem vággyal. – Toto mi a...- nem tudtam befejezni a kérdést mert megcsókolt, amikor végre elváltak az ajkaink a kezem a mellkasára tettem és kábán próbáltam eltolni – Ne. – néztem a szemébe és erővel ellöktem – Nem. – felém lépett, mire összefontam magam előtt karom, mintegy védekezés és takarás képen – Nem fogsz szexel meggyőzni, ez még tőled is övön aluli! – veszekedtem rá.

- Olyan eszközzel győzlek meg amilyet hagysz. – közölte higgadtan, erre pofon vágtam, amin őszintén megdöbbent.

- Egy utolsó aljas, gerinctelen, gátlástalan, manipulatív szemétláda vagy. – néztem a szemébe - Undorodom tőled. Már értem, miért nem tud téged senki sokáig elviselni. Remélem a gyerekeid is megtudják egyszer milyen mocsok vagy. Kár, hogy nem haltál meg a kurva Nordschleifén. – mondtam komolyan, halkan, de éllel a hangomban, és otthagytam a hálóban.

Magamra zártam a fürdőszoba ajtót, és a zuhany alatt kisírtam magam. Mire kijöttem a lakás üres volt. Már majdnem tizenegy volt, mikor elindultam a pályára. Didit az autóból hívtam fel, és legnagyobb meglepetésemre a beléptető kapunál Horner várt.

- Szia. Christian Horner, örülök, hogy a csapat tagja lettél. -közönt mosolyogva és kezet nyújtva.

- Nincs jó kedvem, úgyhogy ugorjuk át a jópofi részt. -közöltem ingerülten, kikaptam a kezében tartott kártyát, és mentem tovább.

- Tudok segíteni valamiben? -jött utánam.

- Tökön rúgod Totót a kedvemért?

- Hogyan? – döbbent meg – Wolffot? Róla beszélsz?

- Semmi. – legyintettem, és mentem tovább - Mi a meló?

- Átküldtük neked a szerződések vázlatát, azt kellene...

- Az kész, megcsináltam. Megnézed?

- Persze.

- Mikor?

- Hé, nem én vagyok az ellenség. -emelte fel a kezét – És örülnék, ha nem mennél át Scott cseszekedő stílusába te is.

- Engem nem fogsz megdugni, megnyugtatlak, kurvára nem vagy az esetem. – közöltem fapofával – A helyedben örülnék, hogy a csaj nem ölt meg azután amilyen egy gennyláda voltál vele. Tudom, az egész sztorit, meg a többit is. -mire az angol arca elég dühös lett - Didi miatt aktám van az egész brancsról, többet tudok rólatok, mint ti magatokról. Feltettem egy kérdést, nem várok el többet csak egy választ. Végzem a munkám, tedd azt te is, ha segítség kell keressük egymást. Ha pedig baj van azonnal szólj, és megoldom. Én nem vagyok a kedves és simulékony Nina Scott, aki nem csinál jelentet. Vagy viselkedsz, vagy lekiabállak mindenki előtt, én nem félek kiteregetni a szennyest. Nem vagy a főnököm, csak Didinek felelek! Fogadd el és lépj tovább. Hol a helyem, hol kaphatok egy kávét és mikor érsz rá? Ha nem érsz rá kivel egyeztessek? Helmuttal? – vett egy mély levegőt, és nyelt egyet – Nyugodtan mond ki, hogy máris utálsz. Vastag bőrt növesztettem az évek alatt. – pislogtam rá ártatlanul.