Az én titkom... [haikyuu fanfiction]

A hibák

Leültem a padra és kivettem a tokomból a gitárom. A srácok még mindig nagyokat pislogva néztek utánam. Komolyan? Ennyire nehéz lenne megmozdulni?

- Ahh... - sóhajtottam unottan - Csináljatok két csapatot majd játszatok le egy mecset nem fogok bele szólni max csak abba hogy ki álljon fel a pályára, hogy megnézhessem mit tud. Ezt ha akarjátok vehetitek tesztnek is.

Kis beszélgetés közepette de végre megcsinálták a csapatokat. Idő közben az edző oda ült mellém és válaszolt pár kérdésemre.

- Amúgy honnan ismered Hinatát? - kérdezte előre nézve.
- Az ikerhúga vagyok. - válaszoltam mire Daichin és Shoyon kívűl mindenki ledermedt.

————————————————————
Kageyama

Az ikerhúga? Hinatának? Ennek a Hinatának? Ez komoly?

- Pont ezért, hogy ne legyen nagy félreértés engem elég lesz ha csak Onara-channak szólítotok. - tette hozzá.

Lassan mindenki próbálta feldolgozni a sokkot és tovább melegített. Az én csapatomban Daichi, Noya, Hinata, Yamaguhci és Enoshita volt.

Onara-chan idő közben fevette a fülesét amit bedugott a gitárjába és játszani kezdett. Ennyire nem figyelne? Remélem Hinata nem fog megsértődni ha leszavazzuk őt.

Ukai kissé idegesen meredt ránk majd a lányra.

- Hidjétel el, tudja mit csinál. Nem véletlenül volt a válogatottba. - A válogatottba?

Mindenki felé nézett amit ő vagy észre vett vagy nem nem nézett fel a gitárból és mint az őrült úgy váltotta az akkordokat.

- Ja tényleg - hagyta abba egy másodpercre és felnézett - Lenne egy kérdésem. Ki a liberó?

Mindenki Nishinoya felé nézett aki kicsit ijedten de feltette a kezét. Onara jól végigmérte majd vissza nézett a gitárjára.

- Rendben, kezdjétek a meccset.

————————————————————

A meccs jól ment bár az újdonsült másodedzőnk alig alig nézett fel.

Végre jött egy jó labda. Hinatára néztem aki azonnal értette mint akarok. Egy tökéletes gyors. Persze pontot szereztünk és mindenki egy "Na ezt figyeld!" büszke pillantással nézett a lányra.
Onara-chan egy másodpercre fel pillantott. Nem láttunk az arcán semmi reakciót. Mikor vissza nézett a gitárra mindenkin látszott, hogy mennyire feszült.

Mikor már egyik nagydobásunkra se figyelt fel elegünk lett.

- Ezt nem hiszem el! Így nem lehet edzeni! - ez végre elérte Onara-chan figyelmét és unottan félre rakta a gitárt.
- Mi a probléma tárgya?
- Az, hogy te lennél a "másod edzőnk" - raktam direkt idézőjelbe - akkor figyelhetnél edzésken!

————————————————————
Onara

- Rendben - álltam fel a padról és a pályára mentem - A meccsnek vége, álljatok a pályán kívülre egyes sorba átvesszük a hibáitokat.

Mikor csodálkozva beálltak intettem az elsőnek, hogy jöjjön a pályára.

- Hogy hívnak?
- Asahi - válaszolta.
- Ász vagy. De rossz helyre célzol. Nézd. - vettem magamhoz egy labdát - emeld fel a kezed!
A srác kissé értetlenül, de megtette amit kértem.

- Amikor az ellenség felugrik, hogy blokkalja a labdát az váratlanul ér mindenkit. Nem tudod, hogy elérnek e vagy sem. De ha elérnek kedves Asahi le reagáljuk a helyzetet. Mert ha a tenyérnek ütjük a labdát ez történik - vágtam a kezéhez a labdát ami erősen lecsapódott a földre - ha viszont a hüvelykujj és a mutató ujj közé célzunk a labda felrepül ezzel megkönnyítve a dolgát a liberónak, hogy megmentse. A liberó számara ez sok energiát tud spórolni. Mától majd ezt gyakoroljuk. Menj a sor végére.

Asahi kissé elszégyellve magát vissza ment, jött a következő.

- Neved?
- Kageyama.
- Shoyo-val jók a gyorsaitok de gyorsabb is lehetne. Persze nem sokszor de egyszer kétszer míg Shoyo ki nem fárad lehetne egy még gyorsabb gyors. - a srác szeme felcsillant. - de nem tudsz olyan gyorsat ütni - mindenki lefagyott. Ilyen durva dolgot mondtam volna? Most mi van?

- Onara-chan biztos rosszul láttad Kageyama nagyon gyorsakat üt. - jött oda hozzám Shoyo.

- Oké. Akkor üssél nekem eggyet olyan gyorsan fogok menni aminél Shoyo még gyorsabban is fog menni ha elég gyorsat üt vissza szívom amit mondtam ha viszont lassú lesz ezt fogod gyakorolni még elég gyors nem leszel. Mehet? - bólintott. Tudtam, hogy lassú lesz a bajnokságon láttam olyat mint ő. Őstehetség, de gyakorolnia kell még. Liberóként folyamatosan futottam soha nem álltam meg.

Rohanni kezdtem és Kageyama már készült felütni a labdát nekem. Már kevés kellett a hálóig. Most kéne ütnie. Nem ütött. Már ugrottam és a labda még csak fél úton járt. A kezemet meglendítettem mintha elütném a labdát de nem volt mit elütnöm. A labda oldalba vágott.

Mikor földet értem mindenki sokkos feje nézett vissza rám.

- Ezentúl ezt gyakorolod. Mivel mindjárt vége az edzésnek gyorsan elmondom ki mit fog gyakorolni. - küldtem hátra - Hinata, alig tudsz nyitni és te zöld hajú, alig tudsz ütni pontosan, mostantól egymást fogjátok tanítani. A szőke herceg mozoghatna gyorsabban. A lenyírthajú a mentésein még csiszolni fugunk. És a fehér hajú, mintha Sugawara lenne a neved mindegy a feladásokat gyorsítani fogjuk. És a liberó... - sétáltam oda a kis sráchoz. Szinte egy magasak lehettünk egy két centiméterrel azért magasabb voltam de nem nagyon feltűnően.

- Mi a neved?
- Nisinoya. - válaszolta magabiztosan.
- Tudod Nisinoya én is liberó voltam a válogatottba és világ életembe ezért meg akarok neked mutatni pár dolgot ezentúl külön fogok veled foglalkozni.
- Tényleg liberó voltál a válogatottban? - csillogott a szeme.
- Igen - mosolyodtam el.
- Milyen volt?
- Nagyon jó de csak pár napja jöttem vissza. - mosolyodtam el még jobban.

- Ügyesek vagytok srácok, viszont a hibáitok is vannak ezeket ki fogjuk javítani. Na sziasztok. - köszöntem el.
————————————————————
Hinata

Edzés után az öltözőben szokásosan az edzésen történteket vitattuk.

- Jó lesz másodedzőnek? - kérdeztem. Amire szerencsére helyeslő választ kaptam.
- Hihetetlen mennyi mindent kiszúrt pedig nem is figyelt. - hitetlenkedett Tanaka.
- Ha figyelt volna dupla annyit kiszúrt volna. Nagyon nagy előnyünk van vele. Szerintetek majd az ellenség hibáit is kiszúrja? - kérdezte Suga.
- Biztosan - vigyorgott rá Yamaguchi.

- Jól vagy Kageyama? - mentem oda mert már egy jó ideje nem szólalt meg.
- Nem hiszem el, hogy ilyen béna voltam.
- Nem voltál az.
- Oldalba vágtam egy labdával az új másodedzőnket! - emelte fel a hangját. - Nagyon sokat kell gyakorolnom még. Nagyon gyors volt.
- Kageyama, Onara-chan liberó volt persze, hogy nagyon gyors. Ne törődj vele!

Kageyama már nem figyelt rám így kimentem az öltözőből. Meglepetten konstatáltam, hogy Onara elment nélkülem így biciklizhettem egyedül haza. Király...