Mi lett volna ha?

Gyors változások

Alig bírtuk kivárni délutánt. A nagy izgalomban el is felejtettem megkérdezni, hogy hol is van pontosan az iroda, de szerencsére Dani tudta, hogy mi merre van Kárásziban. Az autóban nem szólt egyikőnk sem, túlságosan izgultunk viszont a hatalmas vigyor mindkettőnk arcán ott volt. Mikor oda beléptünk az épületbe egy kedves portás fogadott minket. Megkérdezte kit keresünk és útba igazítgatott minket. Végre odaértünk és bekopogtam.

-Szabad – szólt ki az ismerős női hang.

-Jó napot – köszöntünk Danival mikor beértünk.

-Jó napot-köszönt vissza a hölgy is.

-Ő itt a párom. – mutattam Danira

-Üdvözlöm – nyújtotta Dani felé a kezét. – Kerekes Nikolett vagyok.

-Gál Dániel. – ráztak kezet.

-Foglaljanak helyet. Szóval miről is kéne beszélnünk? – kérdezte tőlünk.

-Igazából személyes jellegű az ügy – kezdtem bele a mondandómba. – Arról lenne szó, hogy szeretnénk örökbe fogadni Hannát és emiatt jöttünk.

-Hogy őszinte legyek nem igazán lepett meg. – válaszolta a nő.

-Tényleg? – kérdeztem vissza.

-Nem is hinné milyen gyakoriak az ilyen esetek. Remélem, hogy azt tudják, hogy egy ilyen procedúra nem egyszerű és rengeteg felelősséggel jár.

-Igen tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz egyszerű. – mondta Dani.

-És teljesen biztos, hogy ezt akarják? – kérdezett vissza hihetetlen gyorsasággal.

-Igen! – válaszoltuk egyszerre a szerelmemmel.

-Akkor gyorsan elmondok minden, amit tudniuk kell és utána kérdezhetnek. – mondta - Kezdhetjük?

-Persze. – válaszoltam

-Szóval – kezdett hozzá a mondanivalójához. - kell egy környezettanulmány, hogy megtudjuk, hogy a lakhelyük megfelel-e a kiskorú elhelyezéséhez és egy pszichológiai felmérés, hogy alkalmasak a feladatra. Ha ezek megvannak és megfelelőek akkor először csak, mint nevelőszülők lehetnek. Minimum 2 hónap míg a kislány örökbeadható lesz. Ezen a listán maguk elsőbbséget élveznek mert ismerik a kiskorút. Akkor lesz egy tárgyalás, ami miatt nem kell aggódniuk mert csak formaság. És ha mindezek lemennek utána hivatalosan is maguk lesznek a szülők. Röviden ennyi. Bármi kérdés?

-És ez mennyi időbe fog telni? – kérdeztem

-Megpróbálom megsürgetni a dolgokat így akár már a héten elintézhetünk mindet és ha szerencsénk van a kórházból egyből magukhoz kerülhet a kislány. – válaszolta

-Az fantasztikus lenne. – mondta Dani. Én hirtelen meg sem tudtam szólalni a meglepettségtől. Azt hittem sokkal hosszabb idő lesz. Bevallom kissé megijedtem, hogy ez az egy hét kevés lesz. Attól is féltem, hogy mi lesz, ha bármelyik felmérést elbukjuk. Vagy ha valamit elrontunk.

-Akkor holnap telefonálok, hogy mit sikerült intéznem. – mondta a hölgy – Addig is ne izguljanak.

-Köszönjük szépen. – mondtuk Danival majd felálltunk a székről kezet fogtunk és elhagytuk a helyiséget. Beültünk az autóba és elindultunk hazafelé.

-Szerelmem, - néztem rá Danira. – te nem izgulsz emiatt az egész miatt? – kérdeztem

-Életemben nem izgultam még semmi miatt ennyire, mint most főleg mikor rájöttem, hogy nagyon kevés időnk van felkészülni. – válaszolt és éreztem a hangján, hogy ő is meg van rémülve pont úgy ahogy én.

-És rengeteg mindent meg kell vennünk. Kiságyat, babakocsit ruhákat és mindent, ami egy ekkora babának kell. Hogy őszinte legyek gőzöm sincs mire van szüksége egy csecsemőnek. – mondtam

-Igazából nekem sem de este utána nézünk és holnap elmehetnénk bevásárolni, ha ráérsz. – ajánlotta fel.

-Ez egy nagyon jó ötlet. Ha te nem lennél nem tudom mi lenne velem. Szeretlek.

-Én is szeretlek. – mondta Dani és megfogta a kezemet.