Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

4. fejezet

Na, mi lesz a válaszod, Lan Zhan? 

- Mm - egyezett bele Lan Wangji. 

Ez valahol érthető volt, hogy be kellett mutatni neki, elvégre Lan Wangji érzékeny szemei egyedül verseket, szabályokat és még annál is unalmasabb szövegeket olvashattak. Ezekből egyik sem mutatta be, hogyan történik egy lány megszerzése. Noha verseknél előfordulhatott, de volt egy erős gyanúja, Lan Zhan a legártatlanabbakat olvasta. És ha mégis volt bennük románc, meglehet fel sem fogta. Vagy hasonló sorsuk lett, mint annak a pornográf műnek, amivel megviccelte. Wei Wuxiant nem lepte volna meg. 

- Nem zavar téged, hogy nem a yunmengi lánynak csókolsz először kezet, hanem nekem? - rökönyödött meg Wei Wuxian. Csak bámulni tudott Lan Zhanra.

Szokatlan kifejezésmódja volt ez a barátságnak, abban Wei Ying biztos volt, mert Jiang Cheng vagy Nie Huaisang kezét akkor sem csókolgatná, ha fenyegetné valaki. Lan Zhanról volt szó azonban, aki teljesen másképp működött, mint egy fiatal, átlagos férfi. Szigorúan és számtalan szabállyal nőtt fel, vele nem kommunikálhatott úgy, mint Jiang Chenggel vagy Nie Huaisanggal. 

Lan Zhanhoz más megközelítés kellett. Ezért sem bánta, hogy saját magát bevonja Lan Wangji titokzatos kis szerelmi életébe. A szerelem és barátság érdekében mindent meg kellett tennie, nem? 

- Nem zavar. 

- Abban a pár ezer szabályban sincs róla valami, ugye? 

Wei Wuxian eddig is elviselte a büntetését a könyvtárban, de szándékosan nem akart szabályt szegni. Legalábbis nyíltan semmi esetre sem, mivel a szabályok nem tartották vissza, hogy például alkoholt hozzon be. 

- Nincs. 

Wei Ying egy megkönnyebült sóhajt engedett ki. A szabályszegés miatt nem akart rossz fát tenni a tűzre ismét, noha a szabályok másolása közben több időt tölthetett Lan Zhannal, jobban tetszett a neki a mostani állapot. Végre ráfigyelt az Ifjabbik Lan úrfi, és nem ignorálta. 

- Végül is, férfi vagyok. Gondolom róluk amúgy sincsenek szabályok, hogy két férfi mit csinálhat egymással és mit nem - kuncogott Wei Wuxian.

- Megmutatod, hogy kell csinálni, Wei Ying? - fordította a Lan Wangji a fejét Wei keze irányába. 

Wei Wuxian lassan hiányolta, hogy Lan Wangji nem nevezi szégyentelennek őt, holott az útmutatása miatt nem törte magát, hogy jobban viselkedjen, mint máskor. Pedig azt hitte, idő kérdése, és meg kell beszélnie Lan Wangjival, hogy ne illesse ilyen-olyan jelzőkkel minden egyes mondata után. Ez nem mintha rossz dolog lett volna. 

Bár azt gondolta a kézcsókos alkotásához lesz Lan Zhannak hozzáfűznivalója Wei Ying személyét illetően.

- Természetesen. Azért vagyok itt, hogy segítsek neked, Lan Zhan. 

- Min demonstráljam… ? Esetleg egy bolyhos nyuszi mancsán, vagy… rajtad, Lan Zhan - virult fel Wei Wuxian arca. - Álljunk fel, gyere ide elém. 

Wei Wuxian Lan Zhannal egyidőben felállt az asztaltól. 

- Mm - hümmögött Lan Wangji, ahogy néma léptekkel Wei Ying elé sétált, s megállt. 

- Add az egyik kezed - irányult Wei Wuxian pillantása Lan Wangji mellett nyugvó kezeire. 

Lan Zhan készségesen felé nyújtotta, és Wei Wuxian megfogta. Meghajolt, hogy megérintse nedves ajkaival a meleg kezet. Pehelykönnyedségű volt, egy leheletnyi érintés. Itt nem volt helye erős kézcsóknak, elvégre egy első találkozást játszottak el.