The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

24

24.rész

- Ezek szerint akkor egy darabig velünk maradsz? Jó döntés, hogy felveszed Didi. – szólalt meg az Isteni hang a lépcső felől, és fél pillanattal később feltűnt Toto feje, majd Abiteboullé és Lawrence Stollé is. Mögöttük meglepően csöndben érkezett meg Steiner.

Mi fene van itt? Valami kurva csapatvezetői díszfelvonulás vagy mi?

- Köszi a beleegyezésed, nem tudtam, hogy releváns vagy a Red Bullnál is. – dőltem karba tett kézzel a korlátnak – Van még olyan cég, amibe nem vásároltad be magad? Ki vagy te? Richard Branson? Hogy vagy négyszáz céget akarsz megszerezni? És a kávégép?

- Kávégép? Miféle kávégép? Nem tudom miről beszélsz. – nézett rám szemöldökráncolva.

- Van már kávé a Mercedesnél?

- Tessék? -hökkent meg – A világ legjobb autómárkája vagyunk és világbajnok csapat, hogyne lenne nálunk kávé. Kiválóan működő olasz kávégépünk van.

Mire széttárt karokkal mutattam rá, majd Didire sandítottam, ő zavartan nézett Totora, aki nem vette a lapot, már szólásra nyitottam a szám amikor Christian megelőzött.

- Didi most cseszett le minket a maratoni panaszkodásod miatt. Azt állítottad neki, rossz kávégépetek ezért bejöttél hozzánk egy feketét kunyerálni, de nem adtunk. Pedig tudtommal, én meg egy kedvességben is világbajnok csapatot vezetek, szóval nem értem mit reklamálsz. Ha jobban belegondolok, nem is kávét kértél, hanem valami kölcsönkérős irodaszeres dumát adtál be nekem, de azóta sem tudom pontosan mit akartál. Azért majd egyszer meséld el, hogy akkor kávé vagy irodaszer kellett, vagy mi is? -röhögött az angol, Toto pedig felvette a pléharcot, de a szeme villámokat szólt.

- Rosszul emlékszel Christian. -közölte azonnal, nyomatékkal.

- Hagyd! -intettem le az angolt – Adj neki Cavintont, és küld vissza, már ha még emlékszik honnan is jött. De ugye tudod még merre van a csapatod, vagy már az sincs meg? – néztem rá ártatlanul.

- Cavi micsoda? – kérdezte Christian – Az mi?

- Cavinton. Gyógyszer, nagymamám szedte agyi vérkeringés zavari betegségekre kezelésére, továbbá pszichés vagy neurológiai tüneteinek csökkentésére van. Mi ügy hívtuk a hülyülés csökkentő gyógyszer. De azt hiszem rajta már semmi sem segít, nem emlékszik mit akart tőled egy órája. -közöltem lesajnálóan, majd felnevettem, mire a többiekből is kirobbant a röhögés egy valakit kivételével. Didi úgy kacagott, hogy jó kedvében még hátba is verte Totót, aki kicsit előre dőlt. Az öregben tényleg bika erő lakozott.

- Tudod mit te lány? – nevetett Steiner – Ha ezek itt nem adnak neked munkát, én ezer örömmel felveszlek, mint sajtóst, vagy menedzsert.

- Mert rommá égettem az arrogáns hülyét, ahogy te hívod? – kérdeztem komolyan, Günther felnevetett.

- Nah, azért ez erős volt. Vegyél vissza! – próbált Toto rendre utasítani.

- Erős? Ez neked erős? Lement a Netflixben. Akkor nem reklamáltál! – pillantottam végig rajta lesajnálóan – Azt hittem tíz év után a F1-ben, már vastagabb az arcbőröd.

- Günther Steiner. Haas. – nyújtott kezet kedvenc csapatfőnököm - Most azonnal felveszlek.

- Jah tudom. Ena Sinclair, szép napot. -ráztam kezet vele.

- Már szép. Komolyan gondolom az állás ajánlatot.

- Akkor legalább valakinek bearanyoztam a napját. Még nem döntöttem, nem vagyok egy politikus alkat.

- Pont azért vennélek fel! – vigyorgott.

- Ó, sejtettem én azt. – kacsintottam rá - De most mennem kell, mert fizetett melóm van. Christian kapok végre irodát? Vagy még elvárjátok Didivel, hogy bemutatkozásként az összes csapatfőnök előtt égessem be Totot, mert nem szeretjük a félmunkát.

- Azért, ne gondold, hogy... -kezdte idegesen a replikát.

- Én a helyedben nem fejezném be a mondatot! – pillantottam rá mérgesen – Vagy tovább savazlak tanítóbácsis stílusoddal együtt! „Ez itt nem egy kibaszott óvoda!" Ugye jól ejtettem és hangsúlyoztam Günther? -kacsintottam ki a másik osztrákra, majd visszanéztem Totóra -Kerülj el, ha jót akarsz! – azzal karon ragadva az angolt az egyik hátsó zárt rész felé indultam el.

- Erre az én irodám van. – súgta mikor már jó pár lépésre eltávolodtunk a többiektől.

- Nem érdekel, de ha most visszamegyünk leszúrom Wolffot egy tollal.

- Sejtettem. -röhögött – Akkor tiéd az irodám míg ezek el nem mennek.

- Mi a fene van itt? Valami törzsfőnöki gyűlés vagy mi?

- Az, a többiek még nem értek ide. Amúgy Toto szervezte ide.

- Miért megvette a Red Bull egy részét vagy mi?

- Nem, csak semleges megbeszélési helyszínt akart. De hát pechje volt. -röhögött fel.

- Legszebb öröm a káröröm?

- Mind szeretjük azt a pillanatot, amikor Toto éppen bénázik, vagy beégetik. -nyitott nekem ajtót.

- Gondolom. – ironizáltam miközben beléptünk a helyiségbe.

Az irodája akár öt-hat ember is kényelmesen helyet tudott foglalni. Az ajtóval szemben két sötétkék kanapé állt két fotellel egymás felé fordítva, az egész egy alacsony fehér többszintes fa dohányzóasztalt fogott közre. Erre merőlegesen kapott helyett egy fekete főnöki asztal irodaszékkel. A padlót szürke szőnyeggel borították, és a falakon a megnyert világbajnokságokról és versenyekről készült legjobbfotók lógtak. A szemközti falon volt egy nagyobb ablak is, ami éppen résnyire nyitva volt.

- Kissé zűrös. – nevetett fel körbe mutatva. Az asztala roskadásig volt irathalmokkal és a nyomtatóból kiálló papírokkal, a kanapét és foteleket beborították a különféle céges mappák, prospektusok és ki tudja még mik.

- Kupinak hívják szakszóval. Akkor ide leülök. – kaptam fel egy adag iratot az egyik kanapéjáról, egymásra stócoltam, majd az egészet egy csinos halomban a fölre dobtam, táskámat letettem a kisebb dohányzó asztalra, ami üres volt.

- Látom otthon érzed magad.

- Kéne egy nyomtató driver, és egy wifi jelszó. -pakolásztam a cuccaimat.

- Küldök valakit.

- Oké. Szia. – ültem le, és integettem neki, hogy viszlát, miközben már a laptopomat nyitottam fel.

- Jó munkát.

- Meglesz, és Christian. – szóltam utána.

- Igen? -fordult meg az ajtóból.

- Kösz és ne hagyd az osztrák seggfejet érvényesülni. – kacsintottam rá.

- Akkor igazából kedveled vagy utálod? -kérdezte komolyan.

- Most utálom, és én örömmel nézem ellenségeim szenvedéseit.

- És ha később nem fogod utálni? – nézett rám összevont szemöldökkel.

- Ne aggódj, nem te leszel a bűnbak. Hát akkor majd élvezem vele az életet, és jót nevetek azon mennyire megszivattad és ez mennyire bosszantja. Toto arrogáns, és magas lovon ül, nem árt neki és nagyra nőtt egojának, ha csesztetik, és beszólnak neki.

- Nem igazán értelek...

- Nem is kell. Na menj.

- Fura lány vagy. – erre felnevettem.

- Ő is pont ezeket a szavakat használta amikor először találkoztunk. De nagyon remélem te nem ezzel a dumával akarsz felszedni?

- Nem, de igazából megsérteni se akartalak. Te csak...- vágott zavart arcot.

- Meg fogod szokni. – fordultam a gépem felé és intettem, hogy viszlát.