The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

26

26.rész

A kiadópultnál ért utol, amikor a kávérendelésem adtam le.

- Beszélnem kell veled. Most. – közölte nyugodt hangon mégis nyomatékosan, és finoman megfogta a könyököm, hogy félrehúzzon.

- Vedd le rólam a kezed, vagy jelentet rendezek. – mosolyogtam rá és negédesen beszéltem, elengedett és alig láthatóan felemelte a kezeit maga elé, mintha nyugtatni akarna.

- Beszélnünk kell.

- Nem. – morogtam és rá sem néztem.

- Ena. – hajolt kicsit közelebb, és kedvesebb tónusra váltott, felé fordultam, majd egy hosszú pillanatig farkasszemet néztünk egymással. Szerettem volna megpofozni, arra apellált, hogy beadom a derekam a közelségének a hatására.

- Nem. – mondtam az arcába lassan, szemrebbenés nélkül, és gúnyosan rámosolyogtam.

Tudtam, hogy ideges, és ezzel még jobban felhúzom. Leszegte a fejét, az állkapcsát mozgatta, aztán csípőre tette kezeit.

- Kérlek. -morogta, és felpillantott.

Egy kicsit közelebb hajoltam hozzá.

- Keresnek. – mosolyogtam rá, a tekintettemmel, pedig jobb felé mutattam. Megfordult, kissé meglepetten vette észre a lépcsőlejáratnál ácsorgó Julia Pahlet, aki egy tablettel a kezében őt szuggerálta. Egyáltalán nem volt zavarba, látványosan végimért. Olyan arcot vágott, mint aki tudta, nyerésre áll. Aztán elég látványos magabiztossággal édes mosollyal bámulta Totót, engem levegőnek nézve. – Úgy látom hiányolja a kurvád napi numerádat. – mondtam nevetve még közelebb hajolva hozzá, majd ugyanazzal a mozdulattal elvettem a kávémat a pultról és kimentem az egyik üres asztalhoz a teraszra, és leültem. Hátra sem pillantottam. Megérdemlik egymást.

Mire megittam a feketét, és felálltam az osztrák már sehol sem volt. Visszamentem Christian irodájába.

- Milyen volt az ebéd? – érdeklődött az angol fel sem pillantva a papírjaiból.

- A kávé jó.

- Mi? Jó a konyhánk, mi történt?

- Semmi. Nem ettem. Egyedül nem volt kedvem. – ültem a kanapéra.

- Toto miatt?

- Jah nem. Csak nem volt kedvem egyedül enni. -nyitottam fel a gépet – Majd tényleg mutasd meg az irodám, oké?

- Persze. De velem is ebédelhetsz, még én sem ettem. -mire csak megrántottam a vállam – Ez igen?

- Ahha. – és már az emailjeimet böngésztem.

- Megkérdezhetem Sebbel mit beszéltél?

- Megkérdezheted, de ami nem a RB ügye vagy magánügy abban nem vagyok köteles válaszolni. – gépelni kezdtem.

- Aggódom érte.

- Tudok róla. Didi is. – folytattam tovább a pötyögést.

- Segítséget akart kérni tőlünk.

- És?

- Nem vehetem vissza Max mellé ez öngyilkosság lenne.

- Ez természetes.

- Ena. Figyelnél rám?

- Figyelek. Várom, hogy végre eljussunk a lényeghez.

- Szeretném, ha segítenél neki. – erre felpillantottam.