The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

27

27.rész

Odaléptem közvetlenül mellé, ki akartam nyitni az ajtót, de kilincset fogó kezemre tette a kezét. Az arcunk pár centire volt egymástól, és egy végtelenül hosszú pillanatig megint farkaszemet néztünk. Közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de én elhúzódtam. Előre lépett, és az ajtónak szorított, és megakarta simogatni az arcomat, de elfordítottam a fejem, többször is újpróbálkozott, sikertelenül. Végül közelebb hajolt, az egyik kezét erőszakosan a tarkómra csúsztatta, és szenvedélyesen megcsókolt. Visszacsókoltam, aztán mikor elváltunk egymástól megpofoztam. Meghökkent és hátra lépett.

- Menj a fenébe. – suttogtam, mert nem volt hangom.

- Mi a fene bajod van? Mi ez a hiszti? – fonta keresztbe a mellkasa előtt a kezét, és váltott át kikérdező tiszt stílusba.

- Hiszti? Reggel végeztünk egymással. Nem értem mit akarsz még? Ha azt hiszed nem tudom, hogy utánam még az irodádban meghúztad az asszisztensed akkor tévedsz! Biztosan szívesen kielégíti az igényeidet most is!

- Mi a fenéről beszélsz? Mi az, hogy végzetünk egymással? Milyen igényeimet? És hol?– kérdezte emelt hangon, széttárt karokkal, kezdte elveszíteni a türelmét.

- Te tényleg hülyülsz! Menj orvoshoz! Kifelé! – vissza akartam menni az asztalomhoz, de megfogta a karom.

- Elég legyen! – közölte magára erőltetett nyugalommal, újra megakartam ütni, de megfogta a másik kezem is.

- Fejezd be. Ez többé nem tűröm el. – határozottan a szemembe nézett, és halkan beszélt – Ha még egyszer megütsz...

- Akkor mi lesz? Végeztünk?

- Igen. – ki akartam húzni a kezem az övéből, de nem hagyta, és végül a falnak tolt. Egyik kezével a csuklómat, a másikkal a könyökömet fogta. Egyáltalán nem okozott fájdalmat mert nem bántott, nem is szorította a kezeimet, csak kicsit fogta erősebben, mint kézfogásnál szokás.

Egymás szemébe néztünk, és megcsókolt. Amikor elváltunk egymástól, a tekintete átható, vágyakozó, és kedves volt.

- Ne kombinálj... - mondta rekedten.

- Ne...- de egy csókkal újra belém fojtotta a szót.

Elengedte a kezem és átölelt. Levegőért kapkodva szétváltunk és megsimogatta az arcom.

- Nincs másik.

- Persze. – fordítottam el a fejem – Ugyanazt csinálod velem, mint reggel...

- Az egy hülye ötlet volt tőlem. – mondta határozottan.

- Azért mondod, mert most dugni akarsz.

- Azért mondom, mert hülye voltam. Szar ötlet volt, hogy úgy akartalak meggyőzni.

- És erre magadtól jöttél rá, vagy valaki segített?

- Beszéltem valakivel, de nem az asszisztensemmel.

- Szóval egy másik csajjal.

- Egy barát, ne kombinálj megint.

- És már megvolt a barát, vagy még nem. – az állam alá tette a kezét.

- Egy barát, nem több. Nem is lesz több... Az illető egy férfi. És nem Didi. -megrántottam a vállam és elfordítottam a fejem, mire átölelt.

- Megbántottál... - suttogtam, mire felsóhajtott.

- Hülye voltam. – eltolt magától és a szemembe nézett – Sajnálom és ezt őszintén mondom. – nagyon komoly volt, de elfordítottam a fejem.