Érzések Közt {One Direction ff.}

59.rész

~ Másnap reggel ~

*Sophie szemszöge*

- Sophie, kelj fel! - rázogatta a vállam Louis.

Felültem, majd a szememet dörzsölgetve körbenéztem. Még mindig ugyanott voltunk, ahol tegnap este.

- Igen? - kérdeztem félálomban.

- Induljunk azonnal! - rántott fel a karomnál fogva, mire loholhatam utána.

- Hova sietünk? - kérdeztem, Louis pedig a kezembe nyomta a telefonját.

Rezegni kezdett, majd a kijelzőn Harry neve jelent meg. Megvártam, amíg abbamarad a hívás, aztán újra a képernyőre néztem. 

64 nem fogadott hívás tőle: Harry 

Jézus isten! Ennyire ráér? 

20 perc gyalogás után megérkeztünk a hotelhez. Lassan felmentünk a lépcsőn, majd mindketten elvonultunk a saját szobánkba.

Nyitottam az ajtót, amikor egy idegbeteg, dühös Harryvel találtam szembe magam.

- Te hol a picsában voltál? Képes vagy lelépni, és andalogni a legjobb barátommal? Nem vagy te itt sem főnök, sem királynő. Az van, amit én mondok, értetted? A kiadó írt neked egy kibaszott levelet, hogy gyere el, tehát te itt senki sem vagy! - vágta a fejemhez szinte ordítva.

A szívem kihagyott egy ütemet. Szemeim megteltek könnyekkel, a lábaim megadták magukat. A szoba közepén összeestem, s próbáltam visszatartani a könnyeim.

- Na mi van, már bőgsz is? Hisztis picsa - vágta a fejemhez, majd kiviharzott a szobából.

A szívem kettétört. Oh, a nagy igaz szerelem, ugye? Örökkön örökké? Maximum a tündérmesékben. Ez pedig nem az. Az élet rideg, és kegyetlen.

- Mi történt, Sophie? Miért sírsz? - kérdezte Niall ijedten, ahogy belépett a szobába.

- Harrhy... - zokogtam folyamatosan.

A fiúra néztem, aki a fejét rázva kiáltott egyet. Egy másodperc múlva a szobában tartózkodott Liam, Louis és Zayn is. Harry eltűnt. De nem is érdekel.