LEÍRÁS ✩.･*:｡ Jacobot nehezen lehet kizökkenteni. Mi több, ő szokott az oka lenni annak, hogy az emberek bizonyos helyzetekben kizökkennek - csupán megjelenésével és önakarata nélkül vonja magára tekintetüket. Azonban ez egyszer mégis sikerül valakinek magával ragadnia figyelmét, aki miatt csak áll némán. Lee Sangyeon.
.•*:｡✩ TERJEDELEM 1967 szó
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Korea egyik legfelkapottabb magazincsaládjának főszerkesztőjeként dolgozni néha elképesztően megterhelő tudott lenni. Az épület minden részét többször bejárni, hogy ellenőrizni, javaslatokat tenni és egyeztetni tudjon, talán az a része a munkának, amit Jacob egyszerre gyűlöl és imád.
Talán több érv szól a dolog pozitív oldalán, mégis vannak leamortizáló napjai. Mint például ez. A reggele túl jól indult - nem volt nagy forgalom a városban, ezért hamar beért dolgozni a pihentető alvása után, s tele életkedvvel lépett be az épületbe. Megszokottan beszállt a liftbe, majd elindult az irodája felé, útközben visszaköszönve mindenkinek, valakivel még meg is állva pár felhőtlen szót váltva.
Kellemes, nyugodt reggele egy fárasztó, rohanós napnak.
A lapzárta közeledtével azt hinné az ember, hogy a magazin szerkesztői és írói csapata már nyugodtan dőlhet hátra a székében, hiszen olyan profi munkaerővel már idő előtt kényelmesen elkészültek, s csak nyomtatásra várnak. Nem.
Aztán vezérigazgató utolsó pillanatban úgy dönt, hogy nem elég trendi az elkészült munka, ezért a szerkesztői csapat kezdheti elölről az egész munkát. Nem is lenne ezzel Jacobnak problémája, ha nem neki kéne felügyelnie és lejelentenie a sportmagazin haladását is.
Reggel óta az épület két legtávolabbi pontjából szaladgál a terveket rejtő mappával, a határidő naplójával és félóránként új adag kávéval, mindig biccentve a recepciósnak, aki minden alkalommal vicceskedve megjegyzi; ez a kávé sosem fogyik el?
- 11:15-kor visszajövök, addigra legyen kész a szövegtükör a huszonkilencedik oldalig! - pillant karórájára, már az ajtó kilincsét fogva, hogy mehessen is tovább. A szerkesztők bólintása után, Jacob halk egér kattintgatásra csukja be az ajtót maga mögött, hogy folytathassa véget nem érő túráját az épületben.
A lift előtt megállva megnyomja a gombot és ki is nyitja határidő naplóját míg vár. Az egyetlen nyugtató tény az, hogy a sportmagazin lapzártája nyolc nappal későbbre fog esni, így kicsit nyugodtabb mozdulatokkal lép be az éppen megérkező liftbe.
