Unexpected accident [Bakudeku.ff]

5. rész

*Reggel mikor felkeltem megláttam,hogy a mellettem lévő ágyon egy kócos,zöld hajú fiú fekszik,és ekkor eszembe jutott a tegnap este*

-Sz-szia. *Szóltam a fiúhoz,de egyáltalán nem reagált*

-Nézzük meg a beteget! *Hallottam meg az orvos hangját,majd az ajtó kinyílt*

-Rendben,nézzük. *Mondta Izumi* -Doktor úr! Az állapota stabil de még mindig nem kelt fel. Durván alultáplált. *Közölte az orvosnak a lány*

-Elnézést! *Szólaltam meg* -Meg tudhatnám,hogy miért került be ide? *Néztem rá az ápolóra*

-A fiút nagyon megviselte valami számára nagy tragédia és alultáplálta magát,magyarul nem evett semmit és ennek következtében a szervezete legyengült és elájult. Jelenleg kómában van,de előre láthatólag nem fog sokáig tartani. *Mondta az orvos*

-Értem,köszönöm! *Válaszoltam*

-Bakugou megtennéd,hogy szólsz ha felkelt? *Kérdezte Izumi*

-Persze! *Mosolyogtam rájuk*

-Rendben,akkor szia! *Köszönt el*

-Viszlát! *Mondtam*

~Vajon mikor fog felkelni?~ *Gondoltam*

*Félálltam és a mankóm segítségével odabicegtem hozzá,hogy jobban szemügyre vehessem*

~Úristen.. Ez a fiú... Velem egyidős lehet és láthatólag neki sincs könnyű dolga. A törött ujjait látva elképzelhető,hogy ő is hősködik csak az ereje visszahat a testére~

*Leültem a fiú mellett lévő székre és egy darabig csak bámultam..Aztán akaratom ellenére is a kezemet az arcára helyeztem*

-Jesszusom,mit csinálok? *Csaptam rá a másik kezemmel az arcán lévő kezemre*

-Bakugou leveled jött! *Nyitott be Izumi* -Hát te? *Mosolygott rám kedvesen*

-É-én csak jobban meg szerettem volna nézni őt.. *Magyarázkodtam*

-Ohh,rendben! Tessék itt a levél! *Mondta majd felém nyújtotta,hogy elvegyem tőle*

A levél tartalma:

"Szia Bakubro! Sajnálom,hogy levélben kell közölnöm veled de egy ideig nem tudunk látogatni. Az osztállyal táborozni megyünk 1 hétre. Amint tudunk megyünk hozzád! "

                                     Üdvözlettel:Kirishima

——————————————————————

-Egy darabig nem látogatnak.. *Mondtam*

-Akkor muszáj lesz összebarátkoznod ezzel az aranyos fiúval! *Kacsintott egyet felém*

-Tch,hát jó. *Válaszoltam flegmán*

-Na szia Bakugou! Ja és mégegyszer, szólj ha felkel!! *Szólt rám Izumi*

-Szólok,hello! *Köszöntem el*

*Felálltam a mankóm segítségével és kimentem a mosdóba, majd mikor visszaértem oda mentem a fiúhoz és ismét leültem mellé*

-Szia. *Szóltam hozzá de nem kaptam választ* -Mesélek neked valamit....Engem Bakugou Katsukinak hívnak,és azért kerültem be ide,mert hősködés közben súlyosan megsérültem. Elvesztettem az emlékezetem és nehezen térnek vissza az emlékek. A barátaim jelenleg hősködnek,ezért egyedül maradtam. Lehetnénk barátok! Mit szólsz? *Néztem rá és vártam a választ de hiába* -Ahh felejtsd el! *Mondtam majd felálltam,hogy az ágyamhoz mehessek*

-Mhmmm *Hallottam meg egy "nyögést" a fiútól ezért megfordultam,hogy megnézzem mi történt*

-Szia! *Köszöntem neki kedvesen de neki csak ennyi hagyta el a száját*

-Kacchan!? *Kérdezte döbbenten,majd félve elbújt a takarója alá*

-Kacchan? Engem Bakugounak hívnak! *Nyújtottam felé a kezem bemutatkozásom jeléül ,amire ő kicsit kidugta a fejét a paplan alól,de hirtelen megijedt és maga elé emelte a kezeit védekezés képp*

-Nyugodj meg nem harapok. *Mondtam mosolyogva*

-Sz-szi-szia.. *Bújt ki a a lepedő alól*

-Hogy hívnak? *Kérdeztem,majd közben leültem a mellette lévő székre*

-Hogy hívnak? *Tette fel a kérdést meglepődve* -M-Midoriya Izuku. *Mondta*

-Én Bakugou Katsuki vagyok! *Jelentettem ki büszkén*

-Tudom. *Mondta*

-M-mi? *Kérdeztem ledöbbenve*

-M-mármint az előbb mondtad! *Kezdett el mentegetőzni*

-Ohh,értem! És hogy vagy egyébként? *Tettem fel a kérdést*

-J-jól.. *Válaszolta* -Egyébként te miért vagy korházban? *Kérdezte*

-Hősködés közben durván megsérültem és eltört a bal lábam és a jobb kezem zúzódott,jah és emellett amnéziám is van *Mondtam*

Midoriya szemszöge:

~Akkor ez megmagyarázza azt,hogy miért nem emlékszik rám..Nem hiszem el,hogy pont Kacchannal kell egy korteremben lennem~

-Valami gond van? *Zökkentett ki Bakugou a gondolataimból*

-N-nem dehogy.. *Válaszoltam*

Bakugou szemszöge:

~Nagyon furcsán viselkedik ez a fiú..Bizton csak össze van zavarodva amiért bekerült ide~
*Gondoltam*

-Ha jól hallottam azért kerültél be ide,mert alultápláltad magad. Ez miért van? *Kérdeztem a fiútól*

-Cs-csak rosszul érintett valami és ezért... *Válaszolta*

-Látom nem vagy valami jó passzban. *Néztem végig a fiún* -Nyugodtan elmondhatod ha szeretnéd! *Szóltam rá*

-N-nem szeretném..Sajnálom. *Mondta lehajtott fejjel*

Midoriya szemszöge:

~Létezik ez? Kacchan kedves velem? Biztos az amnéziája miatt a személyisége is más lett~

-HÉ FIGYELSZ TE RÁM? *Hallottam meg Kacchan ordítását*

~Úgy tűnik nem lett más..~

-B-bocsánat, nem akartam kiabálni! *Kért bocsánatot*

-S-semmi gond.

Bakugou szemszöge:

~Uhh tényleg! Szólnom kell az orvosnak~

-Mindjárt jövök Midoriya! Szólok Izuminak!

-Izumi? Ő ki? *Kérdezte*

-Az ápolónőnk! *Mondtam majd felálltam és elindultam a mankómmal megkeresni őt...
Lent az 1. emeleten meg is találtam és szóltam neki,hogy Midoriya felkelt. Izumi megvizsgálta Midoriya állapotát aztán a nap többi részében csak beszélgettünk és jobban megismertük egymást,aztan este mindketten elaludtunk*