Főcímlapon

9

Vasárnap reggel lustálkodva feküdtem az ágyban. Az erkélyem ajtajából csak úgy ömlött be a szobába a fény. Az asztalomon papírok hevertek egymás hegyén, hátán, arra várva, hogy eljöjjön az idejük, mikor tanulnom kéne belőlük. Lentről pedig felhallatszott anya kedvenc együttesének, az ABBA-nak az egyik száma. A '70-es évek zenéje annyira hangos volt, hogy szinte már a szövegét is hallottam. Nem mintha nem tudtam volna az összeset kívülről.
Mivel tudtam, hogy esélyem sincs újra álomba merülni, feltápászkodtam és letettem a lábamat a puha, fehér szőnyegemre.
Odacsoszogtam a szekrényemhez és kivettem belőle egy sárga pólót és egy régi, festékfoltos nadrágomat, majd kicsoszogtam a folyosóra, majd be a szomszédomban lévő fürdőbe.

A csapra támaszkodva álltam meg a tükör előtt. Azon merengtem, hogy hogyan nézhetek ki ennyire rettenetesen ma reggel?! Mármint ez nem rendszeres dolog. Általában elég elfogadhatóan nézek ki, a reggel kissé hullámos hajammal és enyhén karikás szemeimmel, de ma reggel olyan volt a hajam, mint egy szénakazal, a szemeim alatt pedig nem karikák, hanem konkrét monoklik voltak. Tehát nem volt mit tenni, nekiálltam kibogozni a hajamat, majd mikor túlestem a tortúrán, egy kis korrektorral eltüntettem az országutakat a szemem alól. Így már úgy néztem ki, mint egy ember, de a "nő" szintet még csak meg sem közelítettem.

Végül beletörődve egy fekete alapon virágos kendővel, csináltam magamnak egy kontyot és lesétáltam a konyhába, ahol megláttam édes egyetlen anyukámat, ahogyan kiabálva énekli a "Mamma Mia!"-t, ami kb három hangszóróból szól, és seprűvel ütögeti a plafont.
Feltehetően engem tervezett felkelteni.

Lazán nekidőltem a konyha bejáratánál az ajtófélfának és vártam, hogy észrevegyen. Vagy kifulladjon. Amelyik előbb bekövetkezik.

- Mamma Mia! Here I go...-érte el a lefulladás és a tudat, hogy az ajtóban állok egyszerre.- ÁÁÁÁ!

- Neked is szép reggelt! -ordítottam túl a zenét, próbálva nem nevetni azon, ahogyan a háta mögé dugta a seprűt. A vége azonban körbeölelte a fejét, így kissé oroszlán sörénnyé változtatva anya szőke haját.

Odaléptem a tablethez, amin a zene ment és leállítottam, ezzel süket csendre ítélve a házat.

- Mit tehetek érted? -kérdeztem nagy vidáman, tudva, hogy anya nem azért akart felkelteni, mert tanulnom kéne.

- Khmm....-dobta be gyorsan a spájzba a seprűt, mintha ott se lett volna, majd vigyorogva nézett rám.- Arra gondoltam, hogy esetleg......főzhetnénk együtt.

- Mármint én főzők, miközben diktálod a receptet? -döntöttem félre mosolyogva a fejem.

- Aham. -huppant le a konyhaszigethez.- Mivel legutóbb, mikor együtt voltunk, én főztem....

- Úgy érted, hogy rendeltél a közeli étteremből...

-....ezért, most átruházom rád eme felemelő feladatot. -majd egy kis szünetet tartva belenyomta a kezembe a merőkanalát és átdobta a fejemen a kötényemet.- Chef.

- Na jó. -kötöttem meg a fekete alapon csillagos kötényemet.- Mit szeretnél?

*****

- Most pedig kell bele két teáskanál cukor. -mondta miközben teljesen ártatlanul, és megjegyzem TISZTÁN, ült a helyén.

Emellett én úgy néztem ki, mint akire ráöntötték a szemetet. A kötényemen volt zöldségzöldje, répa- és hagymahéj, meg persze több kanálnyi liszt. Az arcomat is ez a fajta fehér por piszkolta be, a hajamban pedig több zöldségféle is megtalálható volt. Habár a nagyját már kiszedtem, még így is éreztem, hogy van benne olyasmi, aminek nem kéne ott lennie.