Rosszfiú markában [Befejezett]

Bevezető!

Nagyhatalmú és befolyásos. Ez minden, amit tudtam arról a férfiről, aki éppen a bátyám nyakát szorongatta. Mindig tudtam, hogy nem jó ember és, hogy a bátyám tartozik neki. Viszont nehezen éltünk a szüleink elvesztése óta. Csak egymásra számíthattunk. Vagyis általában én voltam mindig, aki bajba keveredett. Az iskolai piszkálások meg minden. A bátyám persze mindent azonnal elintézett. Eléggé elkényeztetett ezen a téren, de mindketten dolgoztunk iskola mellett, hogy el tudjuk magunkat tartani. De most itt állok és mozdulatlanul nézem, ahogy egy őrült bántja a bátyámat. A testem lefagyott, ahogy meglátta a jelenetet. Az én szeretett bátyám, aki mindig mellettem állt, most bajban van és segítenem kell neki. Nem tudom, miért, de a lábaim ösztönösen cselekedtek. Elindultam. Egyenesen a férfi felé szaladtam. A kezeim remegtek, de nem hagyhattam itt őt. Nem bírnám elviselni a bűntudatot, hogy túl gyáva voltam. Gyáva ahhoz, hogy megmentsem őt. Vettem egy mély levegőt és igyekeztem, hogy ne látszódjon, hogy igazából rettegek tőle. Amikor a férfi meglátott eleresztette a bátyámat, aki kissé fuldokolva a falhoz simult és leült a földre. Először a bátyámra néztem, de nem vehettem le a szemem arról a pasasról. Viszont mikor realizálta, hogy csak én jövök a bátyámhoz lépett. Gyorsan kitártam a karomat, majd beálltam kettőjük közé.

- Mit akarsz a bátyámtól? – kérdeztem, majd összeszorítottam a fogaimat. Ha engem is megüt, akkor végem.

- Csak van egy kis elintézni valóm vele. – mondta és rágyújtott. Szemeiből szigor és cseppnyi megvetés látszódott. Egyenesen a szemembe nézett, amitől kirázott a hideg. Nem engedhetem közelebb hozzá. Meg fogja ölni.

- Nos, én ezt nem engedem. Gyere Tony. Menjünk. – nyújtottam neki a kezemet, hogy felsegítsem a földről.

- Rachel, menj el. – mondta a bátyám, majd felemelte a fejét és letörölte az orra vérét.

- Mi? De miért?

- Jobban tennéd, ha hallgatnál a bátyádra kicsi lány. Még a végén megsebesülsz. – mondta teljesen higgadtan a férfi. Mélyet szippantott a cigarettájából, majd kifújta. Mindezt úgy, hogy le sem vette rólam a szemét.– Vagy szeretnéd eladni magad? – hajolt közelebb, mire én képen töröltem.

A testem magától cselekedett és nem tudtam megfékezni. Egyszerűen a szó hallatán, hogy mit akar, a testem magától mozdult. A gyűlölet végig szántotta a testemet és felülkerekedett. Szólásra akartam nyitni a számat, de valami azt súgta nem kellene elkezdenem vele veszekedni. Inkább vettem egy mély levegőt és higgadtan válaszoltam.

- Soha. – mondtam és megragadva a testvérem kezét elszaladtam.

Nem érdekelt most, hogy nem akar jönni. Csak annyit akartam, hogy biztonságban legyünk otthon. Sehol máshol nem éreztem magam most biztonságba. Legszívesebben a takarómba burkolódzva eltűnnék a világ elől, de nem lehet. Hiába tetetem magam erősnek most remegek, mint a nyárfalevél és nem szűnik.

Otthon a falnak dőltem és igyekeztem fókuszálni, hogy a remegésem alább hagyjon. De nem ment. Rettegtem attól a férfitől. Szinte éreztem, hogy én vagyok a préda, akibe belefogja mélyeszteni a karmait. Ezért se szálltam vele vitába. Nem igazán mentem volna vele bármire is.

- Miért mentettél meg? – kérdezte a bátyám.

- Mert nekem már csak te maradtál. – mosolyogtam rá.

- De én egy szörnyű alak vagyok.

- Tudom jól, de akkor is szeretlek. – mondtam és megpusziltam a homlokát.

A ragaszkodásom alaptalan, hiszen nincs köztünk semmilyen rokoni kapcsolat. A nevelőapám gyereke egy másik házasságából, de akkor ő maradt csak nekem. Mióta anya és a nevelő apám vagyis a szüleink, autóbalesetben meghaltak egyedül vagyunk. Ő a nőkbe folytja a bánatát én, pedig a tanulásba. Ami persze mindkettőnkön meglátszik, hogy valami nincs rendben.