*Sophie szemszöge*
Futólépésben igyekeztünk a Meki felé. Louis leadta a drótot, hogy Harry keresett minket. Zayn mellettem sétált, én pedig az ő pulcsijában, khm, egyéb okok miatt. A szemeim kiszáradtak a sok sírástól, gondolom, hogy nagyon vörösek is voltak. Igen, nyáron, majdnem 40 fokban fekete pulcsiban. De megvan rá az ok.
- Nem látszik? - kérdeztem az utolsó pillanatban, mielőtt bementünk volna a Mekibe.
- Nem. Látszik? - kérdezett vissza, de már csak egy fejrázásra volt időm, mert az épületbe belépve mindenki ránk nézett.
A fejemre húzva a kapucnim, odaléptem ahhoz az asztalhoz, ahol Louis, Liam, Niall és Harry ült.
- Sziasztok - köszöntem halkan.
- Hali - köszönt Zayn is.
A fiúk visszaköszöntek, Harry pedig úgy nézett Zaynre, mint aki mindjárt megöli. Amint Harry észrevette, hogy néztem, elkapta a tekintetét, és az ujjait kezdte babrálni.
Hirtelen egy csörömpölést hallottunk. Mind a hatan oldalra kaptuk a fejünket. A fejemről lecsúszott a kapucni, majd egy hatalmas villanás jött mögülünk. Az egyik fotós ijedten vette észre, hogy mindenki őt nézi, így hát kimenekült az épületből. A többiek a vállukat megvonva tovább beszélgettek, én pedig kétségbeesetten Zaynre néztem, aki ugyanúgy nézett vissza rám.
VOUS LISEZ
Érzések Közt {One Direction ff.}
FanfictionA nevem Sophie Wilson, egy 17 éves, átlagos lány voltam. Mindig nagy álmom volt énekessé válni, de ez eddig nem sikerült, már kezdek lemondani az egészről. Amikor 13 éves voltam, a One Direction volt a kedvencem, bár ez másfél éve másképp van. Az ok...
