Hideg fuvallat cikázik végig a hátamon egészen a lábujjaim végéig.
Nehézkesen felállok amennyire csak remegő lábaim engedik majd szétnézek az új környezetben.
Egy hatalmas barlang zár magába kinti hagyva a tomboló vihart aminek a fagyos érintése megint végigfut rajtam.
-Viteni magadhoz tértél? - megszólít valaki de nem látom mindössze a hangja visszhangzik minden irányából. Ismerősen cseng ám nem tudom honnan és hogy miért.
-Ki kérdezi? - próbálok nyugodt maradni, hátha veszélyes ez a hely, bár eddig még semmi jelét nem adta.
-A… sötét királynő, mit akarsz tőlem? - kérdezem félve beszélgető partnerem.
-Nem, dehogy is.-kacagja el magát úgy hogy bele visszhangzik a barlang. Amint hallom örül annak hogy láthat. - Tényleg nem emlékszel rám Viteni? Én vagyok… June, a nővérkéd.
Léptei halkak, mikor megvilágítja a beszűrödő fény alakját tudatosul ki is ő valójában. Fekete pikelyei ahogy megcsillanak a fényben olyanok akár az éjfekete gyémánt. Ahogy a közelembe ér lehajtja hozzám hosszú nyakát és így jobban szemügyre tudom venni. Smaragd zöld íriszét azonnal megismerem, senkinek nincs hozzá hasonló
-June, te vagy! - kiáltok fel könnyeim közül és magamhoz szorítom.
-Már azt hittem sosem látlak viszont!
-Tudom, hosszú volt az a tizennégy év mindkettőnk számára. - neki is könyvbe lábad a szeme ahogy elő tőrnek a bús egymás nélkül töltött éveink.
De valami megzavarja az idilli csendet, egy jól élezett kard élesen csikorog ahogy az érkező kiveszi a tokjából.
-Viteni ne menj a közelébe!
June sem hagyja magát amint észreveszi a betolakodót, rá ugrik támadójára, lenyomja és fenyegetően rámordul.
-Ki vagy!!
-Elég, mindketten fejezzétek be! - állítom le őket.
Nővérem még egy utolsó szúrós pillantást küld a kardforgatóra aztán elengedi de a földön heverő kardját a farkával körbetekeri hogy még véletlenül se gondolja meg magát az illető.
-Ne mond hogy az elmúlt két napban össze barátkoztál azzal aki a falusiakat elevenen elégette. - teszi karba a kezét amikor rám néz.
-Hogy mersz ilyet feltételezni rólam, te kis…
-June… - megérintem a lábát így oldva a feszültségét.
-Bíznotok kell egymásban. Nem ő tette ezt te is tudod. - fogom meg Amnelis kezét és odahúzom June elé.
Néhány néma csendben töltött áldogálás múltán egymás szemébe néznek és mind a kettőjük beleegyezve ajánlatomba bólint.
Mosolyogva ölelem át mindegyikőjüket amit örömmel viszonoznak.
-Nem akarok közbe vágni ebbe a meghitt pillanatba de… hogyan jutunk le a hegyről, még egyszer nem, épp elég volt feljutni. - ecseteli indokát.
-Ezen könnyen segíthetünk. - kap fel engem majd a nyakába ültet azután szétárja óriási szárnyait.
-Nem! Nem repülök.
A társam sietősre veszi lépteit ám a sárkány elől nem menekülhet.
Elkapja, nekirugaszodik a szirt széléről és máris a levegőben vagyunk a szél szárnyán siklunk. Amnelis vadul kapálózva adja tudtára elenkezését.
-Engedj el te gyík!! - ordítja mérgesen.
-Ahogy akarod. - kinyitja száját, engedi zuhanni az egyre közeledő talajhoz.
-NEEE! Kapj el!
-Nem értem, hogy mondod?
-Kapj el GYÍK!
-Hagyjalak, rendben. - kuncog majd hagyja tovább esni.
Egyre csak közeledik a palacsintává válása felé, csak nem lehet ilyen csökönyös.
-Rendben, kérlek, könyörgöm, ments meg, meg… meg teszek bármit, BÁRMIT!!
-Hogy, nem hallottam tisztán! - kérdi kételkedve.
-SEGÍTS!!!
-June, kérlek. - közbe lépek nehogy a végén még tényleg az legyen amire az előbb gondoltam.
-Áh, jólvan. - egy szárnycsapás és már el is kapja.
Mellettem landol, remegve kapaszkodik a fekete pikelyekbe, szemét erősen becsukva tartja.
-Amnelis, már kinyithatod a szemed. - érintem meg a vállát szeliden amire össze rezzen de végül ki meri nyitni a szemét.
-Ezt meg miért, te nyálkás… - szitkozza a sárkányt.
-Amnelis! - pököm oldalba hirtelen.
-Ki akarod próbálni még egyszer?
-Mi! Nem! - erre a kérdésre már hallgatással válaszol.
-Én is így gondoltam. - vigyorodik el a nővérem diadalittasan azután tovább kémleli az előttünk elterülő tájat.
-Miért véded ennyire, hisz ő csak egy sárkány?- vet rá egy sértődött pillantást azonban ahogy találkozik a két tekintet rögvest le is veszi róla és félve a következményektől inkább a válaszomat várja.
-Miért? - rá nézek majd Junera.
-Azért… mert ő a nővérem.
Remélem örültök hogy egy pikkelyest szőttem ebbe a kis fejezetbe. Sosem lehet tudni mire jó egy sárkány. ;)
Legyetek jók hamarosan érkezem.
YOU ARE READING
A rókahercegnő
FantasyÖt család története fonódik össze egy sötét erő miatt amit csak közösen tudnak legyőzni. Minden családnak a vezetője képvisel egy állatfajt, egy különleges erő bírtokosai amit Teia varázslónőtől kaptak a bátorságukért és a még kitartóbb barátságukér...
