F1 One Shots

Legjobb döntés - Sebastian Vettel

- Valami baj van? – kérdezte az ágyon telefonozó férfi miközben teljesen elbambulva néztem.

- Öhm nem, nincs. Miért?

- Úgy nézel, mintha mondani akarnál valamit, de tíz perce állsz ott és egy szót nem szólsz.

- Szerinted kedvelni fog apa? – kérdeztem a mosolygó férfit, aki már ült az ágyon és kíváncsi tekintettel nézett.

- Ugye tudod, hogy az apádat ismerem már egy ideje és barátok vagyunk?

- Aha, de most az egy szem lánya barátjaként mész oda – mosolyogtam a németre, akinek az arca már nem volt túl boldog.

- Olyan vagy, mint az apád.

- Az mit jelent? Olyan vicces?

- Nem. Olyan finnes – nevetett.

- Bwoah – válaszoltam, úgy ahogy apa szokott, majd kisétáltam az ajtón.

Hallottam, ahogy Seb a fürdőbe megy, miközben kijelenti, hogy nem vagyok normális. Ezen akár ki is akadhatnék, de ugyan, Lina Raikkönen vagyok, senki nem lepődik meg ezen.

A konyhában csináltam két kávét miközben lélekben készültem az apával való találkára. Egyetlen kislánya együtt van a nála tíz évvel idősebb volt csapattársával. Előre látom, hogy imádni fogja a storyt.

Hosszú készülődés után végre sikerült elindulnunk apához, aki most egyedül van otthon hisz Minttu és a drága öcsém Robin a nagyiéknál vannak. Az autóban nem igazán beszélgettünk én a tájat néztem, Seb pedig vezetett.

- Ne aggódj. Örülni fog, hogy boldog vagy – simította meg a combom mosolyogva.

- Tudom, de akkor is, nem fura? Amikor apával jártam futamokra 11 éves voltam te pedig 21, egy felnőtt ember. Most meg a barátnőd vagyok.

- Ha ez megnyugtat, egy éve minden országban felnőttnek számítasz, úgyhogy nem kerülhetek börtönbe.

- Igen ez sokat segít – forgattam meg a szemeimet, majd újra a tájat kezdtem nézni, mintha nem láttam volna már ezerszer.

A ház előtt úgy gondoltam inkább visszafordulok, de Seb megfogta a kezem és a bejárat felé kezdett húzni. Az ajtón belépve megcsapott a Raikkönen ház otthonos érzése. Imádtam itt lakni, amikor kicsi voltam. Akkora, mint egy bevásárlóközpont így sok helyre tudtam bújni, ha Minttu kelbimbót akart velem etetni, vagy amikor apa sisakjába rohangáltam le-fel és mindent szétzúztam.

- Szia...sztok – apa hangja rántott ki a múltbéli merengésből – Seb nem tudtam, hogy jössz csak Linát vártam.

- Szia, apa. Igazából együtt jöttünk – apa szemében láttam a meglepettséget, de mielőtt mondhatott volna valamit folytattam – Tudom, hogy ismered Sebet nyilván, de szeretném bemutatni úgy, mint a barátom.

Én apát néztem apa pedig Sebet, a német a kezemet fogva nézett apára. Nem tartott apától, miért is tette volna, amikor legjobb barátok, de egy valami más volt most méghozzá én. Apát nem sok minden érdekli, de Robin és én kivételek vagyunk.

- Értem. Gyertek be, Minttu csinált ebédet mielőtt elmentek.

- Elmegyek kezet mosni – indultam el a fürdő felé. Szemét húzás egyedül hagyni Sebet, de ki akartam maradni a férfias f**** méregetésből.

- Ugye tudod, hogy tíz évvel fiatalabb nálad? – hallottam meg apa hangját az ajtóból és bár nem volt szép dolog mégis hallani akartam mit beszélnek.

- Igen tudom, de szeretem őt Kimi.

- Ha korán kezdted volna a dolgokat akár az apja is lehetnél.

- Igen, és ha nőnek születek, akkor pedig az anyja is. Kimi nézd, ismerlek és tudom, hogy amióta Isabella elment jobban félted Linát, mint bármikor máskor, de tényleg szeretem – a vérszerinti anyám nevét hallva összeszorult a szívem, mert tudtam, hogy apa azért is félt ennyire, mert Isa öt éves koromban fogta magát és lelépett apa egyik mérnökével.

- Rendben, hiszek neked, mert ismerlek, de ha egyszer is megbántod, a lányom én esküszöm, kitekerem a nyakad és a kezedbe adom, és aztán lehetsz majd te a fejetlen szellemlovas a rohadt Ferrariba.

- Sosem fogom megbántani – ekkor már jónak láttam, ha visszamegyek hozzájuk.

- Szóval mit eszünk? – léptem be az ajtón.

- Valami húst meg valami mást hozzá – ült le apa az asztalhoz. Hát szokták mondani, hogy a név kötelez, apa pedig Raikkönen így ennél több információt nem is vártam tőle.

- Örülök, hogy megjelent a szőke herceg fehér lovon az életedbe még akkor is, ha ő egy német szőke piros Ferrariban – nem adta áldását, nem mosolygott és nem tartott szentbeszédet csak lerendezte úgy, ahogy Kimi Raikkönen a Jégember szokta. De én ismertem már annyira, hogy tudjam, örül Sebnek és annak még inkább, hogy nem egy egoista pojácával sodort össze az élet.

Seb az asztal alatt megszorította a combom, mire rá kaptam a tekintetem és a mosolygós arcára néztem. Tudtam, hogy jól döntöttem, hogy sosem fog megbántani és, hogy igazán boldog leszek mellette. Ki ne lenne boldog Sebastian Vettel mellett?

Sziasztok. Hosszú idő után végre sikerült lelki erőt vennem magamon és megírni egy részt. Nem tudom mikor lesz a következő, remélem nemsokára, de én már ennek is örülök, hogy ez sikerült. Nagyon szépen köszönöm FeketeEmese justalittleunikorn muffins004 Amina_Wells szukanyandiii nekik, hogy bár tudtuk nélkül, de segítettek azzal ahogy a könyveiket olvastam.