You don't see this coming, huh? ( Taeyong nct ff.) BEFEJEZETT

The sweet happy ending?

Taeyong szemszöge: 

-Sophia!- hallottuk mindketten, mire ő hirtelen hátat fordított nekem és beviharzott a terembe. 

Bement és becsukta maga mögött az ajtót. Meg kellett volna tennem. Őszintének kellett volna lennem vele. Nem, ez így minden csak nem jó. Szeretem őt és ezt neki is tudnia kéne.

-Mondtam hogy el fogunk késni!- torkolta le Yuta Johnnyt.  - Na szóval mi a terv? - néztek rám kérdően.

-Milyen terv?

-Hagyod hogy csak úgy megtegye?- kérdezte Johnny.

- Mégis mit kellene tennem?- nem értem őket.

-Ronts be a terembe és mond el a te verziódat is!- emelte fel a hangját Haechan.

Igazuk volt! Összeszedem magam és mindent elmondok. Miután megvolt hogy mit fogok mondani, az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam, de erre nem számítottam. Az egész igazgatóság bent ült, Sophie pedig nekem háttal állt  és ezek a szavak hagyták el az ajkait:

- ...De sajnos beleszerettem és már nem tudom ezt megváltoztatnom, így ki kellett mondanom. Ez történt és ezért várom hogy ítéletet mondjanak fölöttem! - hajolt meg mélyen.

A főnököm kiszúrt engem az ajtóban és rám mosolygott, majd Sophiehoz fordult.

-Szerintem hagyom hogy ezt az ítéletet más hozza meg! - majd intett hogy mennyek beljebb. Nem szabad haboznom, most vagy soha!

- Tudod én... tudod és azt hiszem hogy szeretlek. Tudom hogy szeretlek! Szeretlek mert szereted és vigyázol a srácaimra, mert kitartó vagy, mert akkor is pozitív vagy amikor senki más, mert nem ismersz határokat hogyha az álmaidról, a szeretteidről vagy a munkádról van szó. Ott voltál velem mikor én olyan bunkó voltam, mikor eltaszítottalak. Bíztál bennem és a köztünk lévő kapcsolatban még akkor is amikor én megtagadtam azt. Azt hiszem, abban a pillanatban beléd szerettem, mikor először álltunk a színpadon Londonban. Szeretlek Sophia!

Hangtalan könnyek folynak le az arcán. Most mégis mit kéne tennem? 

-Na jó! Ezt azért mégse! - szólalt meg az egyik vezetőségi tag.

- Figyeljen oda kivel beszél fiam! - emelte fel hangját a főnök.

-Ezt nem hagyhatjuk így! Uram, ez ellentmond minden általunk létrehozott szabálynak! - duzzogott egy másik öltönyös.

- Én engedélyt adok rá! - mondta SM, majd felállt és mosolyogva elhagyta a termet.

Nem bírtam ki oda kellett mennem. Amikor a karjaimba vettem, zokogni kellett. Percekkel később nézett fel. -Szeretlek! - ismételte mosolyogva. - Tényleg így van ahogy mondtad?

-Így van!...de remélem figyeltél mert máskor nem rendezek jelenetet!- próbáltam lazán hozzáállni, de csak kinevetett. 

-Nem láttad te sem előre, hogy ez fog történni, huh?  

Hirtelen megcsókolt, én pedig azonnal viszonoztam. Igaz, volt már részem benne, de ez valahogy olyan volt mintha az első lenne. 

-Heeeeeyyy! Skrr Skrr! Na végre! Istennek hála! Yaaaaasss! -hallatszottak a fiúk kiáltásai az ajtó felől. Sophie kiszabadult az ölelésemből és a fiúk nyakába ugrott, mire ők felkapták és indultunk el hazafelé.

Amikor hazaértünk, a fiúk nem tudták befogni a szájukat és elmesélték hogy mi is történt... Mindenki körbeölelgetett minket, aminek Sophie valószínűleg jobban örült mint én. Az este folyamán megbeszéltük hogy mostmár hivatalosan is Apu és Anyu vagyunk, a Dream legnagyobb örömére.

Sophie szemszöge:

El kellett mondanom mindenkinek! Anyának, Apának, Ellának és Angelának akik nem hittek a fülüknek. Anyukám és a húgaim imádták Taet, Apának viszont még szoknia kellett a tudatot. Rosenak is elmeséltem, aki össze-vissza sikítozott a Facetimeba, majd megfenyegette a barátomat hogyha megbánt kinyírja. Taeyong persze azt mondta neki,hogy úgy érzi mintha egy cukormázzal borított, chilis muffin szólt volna rá. Erre Rose persze büszke volt, de azóta sem hagyják abba egymás szívatását. 

Az életünk nem állt meg és egyre több és több feladatunk lett, ahogy nőtt a fiúk népszerűsége. Így hogy szinte főnöki pozícióba kerültem  elkezdtem részvényeket felvásárolni a cégtől, így megalapozva helyemet és habitusomat. Azóta több előadóval is együtt dolgozom, mint például: Red Velvet, Taeyon, Super Junior és a TVXQ. A cég nyilvánosságra hozta hogy együtt vagyunk Taeyonggal. Kapok persze hideget - meleget, de sikerül egészen jól kizárni az utálkozókat. Összességében, azt hiszem szeretnek minket a rajongók. Tae és én, birtokba vettük a legfelső emeletet, így olyan mintha összeköltöztünk volna. A koreai nyelvet egészen jól sikerült már elsajátítanom, és most a Wayv tanít engem Kínaira, Yuta és Shotaro pedig Japánra. 

A második családom lett az NCT és élvezem ennek minden őrült pillanatát.

 Végre én is szerelmes vagyok, úgy igazából! És nem is akárkibe. Lee Taeyong az az ember aki mellett ki tudok teljesedni. Különleges kapcsolat a miénk, az elejétől kezdve és tudom hogy mi így is maradunk majd. Nemcsak a minket ért fizikai sebesülések, hanem a szívünket és lelkünket próbára tévő fájdalmak tanítottak meg minket arra hogy nem tudnánk és nem is akarunk távol lenni egymástól!